Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

198 Az országgyűlés felsőházának 13. ülése 1935. évi december hó 3-án, kedden. törvénykezési bizottságnak. Tudomásul szolgál. Beadta jelentését még az igazoló bizottság a hozzáutalt igazolási ügyekben, a mentelmi bizottság: Szőke Gyula felsőházi tag által a mentelmi jognak Veréb ély Jenő felsőházi tag esetében történt megsértése ügyében tett bejelentésről, továbbá Vásáry József és vitéz Csanády Frigyes felsőházi tagok mentelmi ügyében. Ezek a jelentések is kinyomattak, szétosztattak és házszabályszerűen a mai ülés napirendjére tárgyalásra kitüzettek. Tudomásul szolgál. Végül beadta jelentését a felsőház házszabályainak szerkesztésére kiküldött bizottság az általa kidolgozott házszabályok tárgyában. A jelentés kinyomatik és szétosztatik, napirendre tűzése iránt később történik intézkedés. Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy gróf Széchenyi Aladár ő méltósága interpellációt kíván előterjeszteni — az összkormányhoz — Szent István napjának nemzeti ünneppé nyilvánítása és az általános vasárnapi munkaszünetnek törvénybeiktatása tárgyában. Tekintve, hogy az interpellációk rendszerint az ülés elején, napirend előtt terjesztetnek elő, az interpelláció előterjesztésére az engedélyt most adom meg. Tehát gróf Széchenyi Aladár ő méltóságát illeti a szó. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Mindenekelőtt elnézést kérek, hogy a magam személyével kezdem meg a felszólalásokat, azonban a költségvetési vitában június 18-án elmondott beszédemnek egy részletére kívánok hivatkozni, amelyben ezeket mondottam (olvassa): »En még a múlt esztendőben itt a Felsőházban szóvátettem Szent István napjának nemzeti ünneppé nyilvánítását és az általános vasárnapi munkaszünet törvénybeiktatását. En akkor a t. igazságügyminiszter úrtól egy nagyon kielégítő választ, nyertem, amelyet örömmel elfogadtam, a mai napig azonban az ő ígéretei nem váltattak be.« Továbbá ezt mondtam (olvassa: »Méltóztassék megérteni valahára azoknak, akik eddig nem akarták megérteni, hogy Szent István napjának nemzeti ünneppé nyilvánításánál a hangsúly nem azon van, hogy a katolikus egyház István királyt szentté avatta, hanem a lényeg az, hogy István király minden magyar részére, az Összmagyarság részére, felekezeti különbség nélkül országot alapított. Ezen van a hangsúly és ezért kell ennek a napnak nemzeti ünneppé lennie.« Másnap, június 19-én, a vitában felszólalt Balogh Jenő ő nagyméltósága, aki ezeket mondotta (olvassa): »Nekem az a meggyőződésem, — és ezt egészen nyíltan vallottam mindig és hirdetem ma is — hogy első országépítő királyunkat valamikor az én felmenőim, akik nem külföldről vándoroltak be, hanem családi emlékeink szerint tisztán magyarok voltak, államalapító királyunk gyanánt tisztelték. Az ő érdemeit, az ő emlékét én éppen úgy tisztelem, mint a római katolikus egyház igen t. tagjai és így nekem a magam részéről ilyen törvény ellen vagy ilyen törvényjavaslat előkészítése ellen a legkisebb kifogásom sincs.« így beszélt Balogh Jenő ő nagyméltósága, aki nemcsak felsőházunknak egyik érdemekben gazdag tagja, aki nemcsak a közélet és a tudomány mezején töltött egy egész emberöltőt, hanem aki egyben a református egyháznak egyik kiváló, előkelő tagja. Körülbelül két hónappal később, augusztus 18-án, tehát közvetlenül Szent István napja előtt Muraközy Gyula református lelkész úr egy vasárnapi szentbeszédében ezeket mondotta (olvassa): »Mindnyájan érezzük, helyes volna, ha a magyar állam szélesebb keretek között biztosítanál Szent István király emlékét és nem elégednék meg azzal, hogy csak a legnagyobb magyar keresztény egyház ül ünnepet. Ha egyszer a törvényhozás ezt a napot egyetemes nemzeti ünneppé nyilvánítaná, akkor a nagy keresztyén tömegek nyilvánosan is résztvennének ebben a mindenkit összefoglaló, nagy nemzeti ünnepben. Szent István tudta, hogy a pogányságban meghal a nemzet, tehát akkor, amikor Szent István a népet kivezette a pogányságból és Istent adta neki, mi késő utódok hálával és szeretettel gondolhatunk rá és nyilvánosan is részt kívánunk abból a nagy nemzeti ünnepből, amely Szent István halhatatlan nagyságát évről-évre példaként állítja a magyarság elé.« Muraközy Gyula kiváló református lelkész úrnak ez a nyilatkozata különösen filgyelemreméltó a mi napjainkban, amikor keletről is, nyugatról is egyaránt esztelen pogány áramlatok közelednek felénk, midőn hitierizmus és bolsevizmus rohamra indul a kereszténység ellen és az új pogányság állami hatalommal terjeszkedik. A református lelkész úrnak ez a nyilatkozata a keresztény szolidaritást, (Éljenzés a középen.) a keresztény összefogást jelenti, amely az ezeréves keresztény magyarság eszméjéhez hű kíván maradni. Ezekből az idézetekből, amelyeket most felolvasni volt szerencsém, láthatja a t. kormány, hogy Szent István napjánaki nemzeti ünneppé nyilvánítása a két legnagyobb történeti keresztény egyháznak egyetemes követelése. Meggyőződésem, hogy a többi hitfelekezetek is készségesen fognak csatlakozni ehhez az egész magyar közvélemény helyeslésével találkozó kívánsághoz. (Űgy van! Űgy van! a baloldalon.) T. Felsőház! Amint már költségvetési beszédemben is elmondottam, a mai helyzet az, hogy az 1891. évi ipartörvény Szent István napját nemzeti ünnepnek említi, ez a rendelkezés azonban tisztán és kizárólag csakis az iparra vonatkozik. Ilyen körülmények között ezen a napon van ipari és hivatali munkaszünet, de a mezőgazdaságnak nincs munkaszünete. A mezőgazdaságban a munkaadónak kénye-kedvére van bízva, vájjon a munkaszünetet ezen a napon megtartják-e, igen vagy sem. Én ismerek számos községet, ahol Szent István napját mezőgazdasági munkával elfoglalva, kint töltik a mezőn. T. Felsőház! Ellentétben a mai fiatal óriások felfogásával, kik a multat lebecsülik, lefitymálják, nekem meggyőződésem, hogy el kell pusztulnia, meg kell semmisülnie annak a nemzetnek, amely a multat nem tudja megbecsülni. (Űgy van! Űgy van!) Különösen nekünk magyaroknak szent kötelességünk, hogy mai nyomorúságos elesettségünkben ezeréves történelmünk kiváló alakjairól időről-időre a legnagyobb tisztelettel és hódolattal emlékezzünk meg, különösen pedig arról a szent királyról, aki a magyarságot kivezette a pogányságból és az összmagyarság részére hatalmas országot alapított. (Űgy van! Űgy van!) T. Felsőház! Költségvetési beszédemben egy másik tárgyról is megemlékeztem és ez a vasárnapi általános munkaszünet törvénybeiktatása volt. Ennél a kérdésnél is állnak nagyrészt mindazok a körülmények, amelyeket Szent István napjának megünneplésével kapcsolat-