Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-12

192 Az országgyűlés felsőházának 12. ülése 1935. évi július hó 3-án, szerdán. tulástól. (Ügy van! Ügy van!) Ha itt szemrehányás tehető, az csak az lehet, hogy a kormányzat nem lépett még eddig a törvényhozás elé ilyen törvényjavaslattal. (Ügy van! Ügy wan!) A múltban is mulasztások történtek. En, aki 26 hónapon keresztül, mint századparancsnok a Kárpátokban állottam és az orosz hadjáratot végigcsináltam, merem állítani, hogy keservesen nélkülöztük azokat az erődítményeket, amelyekkel könnyen lehetett volna a Kárpátokat tartani. A múltban elkövetett mulasztásokat azután százezer és százezer magyar testtel kellett pótolni; merem állítani, hogy ötszázezer ember megmaradt volna, ha az óvintézkedések kellő időben megtörténtek volna. Ha visszaemlékezünk, a hadvezetőség már a nyolcvanas években is állandóan szorgalmazta a Kárpátok megerősítését és mindig az országgyűlés volt az, amely az ehhez szükséges anyagi eszközöket megtagadta; koncedálom, alkotmányjogi nemes elgondolásokból kiindulva, ez az elv azonban eredményeiben végzetes volt Azt (hiszem, hogy ezekből a szomorú tényekből tanulnunk kell és egyetlen magyar kormány sem vállalhatná a felelősséget ilyen újabb mulasztásért. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy mint törvényhozó, én a felelősséget ilyen mulasztásért szintén nem vállalhatnám, ezért a törvényjavaslat elfogadását szükségesnek tartom és azt magam is elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Miskolczy Pál ő méltósága. Miskolczy Pál: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Nem akartam felszólalni ennél a kérdésnél, mert abban a meggyőződésben voltam, hogy ez a törvényjavaslat a felsőházban egyhangúlag fog keresztülmenni. Mivel azonban a javaslat támadásban részesült, kötelességemnek tartom felszólalni és kijelenteni azt, hogy ennek elfogadását a kormányelnökkel szemben par excellence bizalmi kérdésnek tekintem. r A bizalmi kérdés itt, a Felsőházban a legutóbbi törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával bizonyos különös színezetet kapott. A költségvetés tárgyalásánál például hallottam itt olyan nyilatkozatot, hogy: a költségvetést elfogadom, mert arra az országnak szüksége van, de az appropriációt nem szavazom meg, mert nem vagyok bizalommal a kormány iránt. Később a gazdasági és hitelélet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával megint hallottam igen tekintélyes ajkakról olyan nyilatkozatot, hogy: ezt nem tekintem bizalmi kérdésnek, de mégis megszavazom. Ne méltóztassanak rossznéven venni, ha most erősebb kifejezést használok annál, mint ha komolyan, meggondoltan tenném, de úgy érzem, hogy ez valamiképpen a parlamentarizmus lényegével ellenkezik; hiszen a parlamentarizmus a többségre és a kormány iránti bizalomra van építve. Ha tehát azt mondom, hogy megszavazom a költségvetést, mégis bizalmatlan vagyok a kormány iránt, vagy pedig, ha egy olyna diktatórikus javaslatot, mint amilyen a 33-as bizottság mandátumának a meghosszabbítása, megszavazok, nem mondhatom azt, hogy: megszavazom, de bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben. Fordítva: azt mondom, megszavazom, mert bizalommal viseltetem a kormány iránt. Ugyanez a helyzet ennél a javaslatnál isEz tényleg egy diktatórikus javaslat és kétségtelen, — hiszen a miniszterelnök úr maga is elismerte — hogy ennek a javaslatnak vannak hibái, — Puky ő excellenciája is és többen ezt nagyon szépen kifejtették — de itt el kell tekintenünk a jogi résztől, mert ez par excellence katonai javaslat, amelyben, igenis, diktatórikus felhatalmazás foglaltatik. Hogyan adjak a kormánynak olyan óriási hatáskörű, diktatórikus felhatalmazást, mint amilyen a 33-as bizottsággal való kormányzás, ha nem viseltetem bizalommal a kormány iránt? Ha tehát elfogadom ezt a javaslatot, csak azért fogadom el, mert bizalommal viseltetem a kormány iránt, másképpen elképzelni és a parlamentarizmus lényegével a javaslat elfogadását összeegyeztetni nem tudom. Ha pedig meg akarom okolni, hogy miért vagyok bizalommal a kormány iránt, akkor ezt szívem és lelkem összhangjával úgy tudom 'megokolni, hogy azért vagyok bizalommal a kormány iránt, mert ez a kormány helyreállította a rendet és a nyugalmat, a kapitalista világrend, a magántulajdon alapjánáll, védi ezt a, sajnos, rossz pénzt, védi a tőkét, az ingatlant, tehát a felsőháznak, — gondolom — egy ilyen haladó, konzervatív kormány iránt igazán csak a legnagyobb bizalommal kell viseltetnieBizalommal vagyok legfőképpen a minisztelnök úr személye iránt, mert a miniszterelnök úr lelkesítő szavai szuggesztív hatással vannak a nemzetre, nyugalmat és reménységet keltenek, ez elvitathatatlan s ez szükséges is a mai rothadt társadalmi és gazdasági életben. Az, amit a miniszterelnök úr mond: nemzeti egység, sorsközösség, a magyar nemzet élniakarása, a magyar nemzet hivatása a Dunamedencében, nem frázis, hanem programm (Ügy van! Ügy van!) s éppen azért, mert bizalommal viseltetem iránta és nem hiszek semmiféle falrafestett diktatúrában, hanem hiszek egy lelkes, okos és tisztakezű magyar emberben, azért fogadom el ezt a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a légvédelemről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha iigen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Szontagh Jenő jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §-ait, melyeket a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 3. §-t). — Ghyczy Elemér! Ghyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! A 3. Vnál bátor vagyok a következő indítványt előterjeszteni (olvassa): »Alulirott ezennel javaslom, hogy a 3. § 4. bekezdése »a honvédelmi miniszternek a 2. bekezdés alapján« szavaktól kezdve e szakasz végéig kihagyassék«. Nem vagyok a sok szónak barátja, nem is szeretek beszélni; nagyon egyszerűen és nagyon röviden indokolom indítványomat. Ezek a kihagyandó részek homlokegyenest ellentétben állnak az 1848 : III. t. c.-kel.