Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-3

Az országgyűlés felsőházának 3. ülése foglalni méltóztassék. Isten áldása kisérje Nagyméltóságod működését. (Elénk éljenzés.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan fog­lalja el.) Elnök: Nagyméltóságod jóleső üdvözlő­szavait a legmelegebben köszönöm. (Elénk él­jenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Felsőház! Amidőn mélyen megilletődve elfoglalom a felsőház elnöki székét, engedjék meg, hogy mindenekelőtt hálatelt szivvel mondjak köszönetet azért a nagy megtisztelte­tésért, amelyben^ engem és elnöktársaimat meg­választatásunk által részesíteni méltóztattak. Jól tudom, hogy a felsőház elnökének dí­szes közjogi méltósága nemcsak sok fénnyel, de súlyos felelősséggel is jár és jól tudom azt is, hogy kétszeresen nehéz lesz megfelelni a személyemhez fűzött várakozásoknak és a reám váró feladatoknak egy olyan minden tekintet­ben kimagasló egyéniségű előd után, mint ami­lyen báró Wlassics Gyula ő excellenciája, aki mindannyiunk őszinte sajnálatára, magas ko­rára való tekintettel, az elnökséget újra vál­lalni hajlandó nem volt. Eltökélt szándékom, hogy a felsőházat mű­ködésében továbbra is abban az irányban fo­gom vezetni, melyet kiváló elődöm a felsőház első megalakulásakor tartott nagyszabású szék­foglaló beszédében kijelölt, s mely irány immár két országgyűlési cikluson keresztül a gyakor­latban j ól bevált. Ennek az iránynak válto­zatlan betartására nemcsak több, mint 8 éves szerény alelnöki működésem késztet, hanem az a mélységes meggyőződés is, hogy csak így biztosítható törvényhozói munkánk eredménye. A felsőházban uralkodó emelkedett testületi szellem olyan kincs, melynek fenntartását első­rendű elnöki kötelességemnek tartom. T. Felsőház! Két vezérelv szem előtt tartá­sával kívánom betölteni az elnöki széket: ezek a pártatlanság és a méltányosság. Az igazságos pártatlanság az a követelmény, amelyet bár­mely testület elnökétől elsősorban el lehet várni. Ez sziklaszilárd alap, melyen a szenvedélyek hullámai megtörve elsimulnak, ez biztosítja a tanácskozások rendjét, ez védi az elnöki szék tekintélyét, ez helyezi az elnököt magasabb nézőpontra és csak ennek segítségé­vel jöhet létre elfogulatlan határozat. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a tanácsko­zások vezetésénél ezt az elvet elsősorban szem előtt tartsam. De a méltányosság elvének is érvényesülést kívánok biztosítani e helyen. Miként a múlt­ban voltak, úgy a jövőben is lehetnek alkal­mak, midőn az elnök saját hatáskörében az írott jogforrások által megállapított korláto­kon belül a Ház állásfoglalásának rugalmas formák közt való megnyilatkozására módot nyújt. Egyéni önkényeskedéssel a méltányos­ság érvényesülését megakadályozni visszaélés lenne a Ház bizalmával, miért is csak egyetlen egy esetben leszek hajlandó e szempontot fi­gyelmen kívül hagyni: ha legszentebb, legma­gasabb nemzeti érdekek forognak veszélyben. (Elénk helyeslés és taps.) T. Felsőház! Bár ez az előkelő testület már összetételénél fogva is az állami életben első­sorban a józan konzervativizmust kell, hogy képviselje, mégis meggyőződésem, hogy ha a nemzet érdekei úgy kívánják, az igazi haladás ügyének nem lesz nálánál lelkesebb és önzetle­1935. évi május hó 1-én, szerdán. 1 nebb pártfogója. (Ügy van! Ügy van!) A fel­sőház rendeltetése és hivatása mindig az volt, — és remélem, az is marad — hogy múló egyéni érdekeken, könnyen változó néphangu­latokon és sokszor mesterségesen szított szen­vedélyeken magasan felülemelkedve, minden­kor csak a nemzet igazi érdekeit keresse és azo­kat szolgálja. (Ügy van! ügy van!) Meg va­gyok győződve arról, hogy a felsőház, amely létjogosultsága mellett eddig is fényes bizony­ságot tett, ezután is sikeresen fogja megoldani a reá váró feladatokat; ápolni fogja hagyo­mányainkat (Ügy van! Ügy van!), őrködni fog alkotmányunk felett és karöltve a törvény­hozás másik házával és a kormánnyal, dol­gozni fog minden magyar leghőbb vágyának teljesülése: egy jobb magyar jövő megalapo­zása érdekében. (Elénk 'helyeslés és éljenzés.) Kétségtelennek tartom, hogy ezeknek a cé­loknak a felsőház még tökéletesebben felel­hetne meg akkor, ha a törvényhozásnak egyen­rangú tényezője lenne. (Elénk helyeslés, éljen­zés és taps a felsőház minden oldalán.) Éppen ezért é helyről is legmelegebben üdvözlöm és az) elnöki szék teljes tekintélyével támogatni szándékozom azt a mozgalmat, amely a felső­ház jogi egyenrangúságának visszaállítására tagjaink köréből kiindult. (Elénk helyeslés és éljenzés.) T. Felsőház! Az országgyűlés felsőházáról szóló törvény egyik rendelkezése alapján mind­addig, míg a felsőház házszabályait meg nem alkotja, ideiglenesen a főrendiház házszabá­lyait kell alkalmazni. Noha ezek a régi ház­szabályok eddig kifogástalanul beváltak; mégis szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a legkiválóbb szakemberek által előkészített fel­sőházi házszabályoknak mielőbbi letárgyalá­sára súlyt helyezek s így lehetővé kívánom tenni, hogy a felsőház a jövőben a maga­alkotta házszabályok alapján működhessék, (Elénk helyeslés.) T. Felsőház! Rövid néhány szóval körvo­nalaztam azt a felfogást, amelyben elnöki tisz­temet betölteni kívánom. Midőn arra kérem a felsőház igen t. tagjait, r hogy r felelősség­teljes munkámban értékes támogatásukkal se­gítségemre legyenek, egyúttal annak az óha­jomnak adok kifejezést, hogy hamarosan elér­hessük mindnyájunk leghőbb vágyát: egy na­gyobb, egy szebb, egy boldogabb Magyarorszá­got. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a felsőház \minden oldalán.) Glattfelder Gyula ő excellenciája kíván szólni. Glattfelder Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! HalljukJ) Méltóztassék nekem megengedni, hogy az elnök úr székfoglalóbeszédére néhány szóval reflek­tálhassak és vele szemben a felsőház érzelmét — amelyben, gondolom mindnyájan egyek va­gyunk — kifejezésre juttathassam. A feleletet ugyan már előre megadta a felsőház, amikor egyhangúlag hívta meg az Elnök urat az, ein oki székbe és ezzel imár előre jelezte, hogy biza­lommal viseltetik vele szemben és azt hiszi, hogy ennek a Háznak tradíciói és aspirációi szerint fogja az elnök tisztét betölteni. Ennek az egyhangú bizalomnak — gondo­lom — a imi történelmünkben is van magya­rázata. Az elnök ÚT olyan név örököse, amely­nek legnagyobb viselője nemzeti történelmünk­ben a haladás vágyának és a felelősség tuda­tának legtökéletesebb szintézise volt. (Ügy van! Ügy van!) Az elnök űr megnyitó beszédéből 3*

Next

/
Thumbnails
Contents