Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. ütése 1935. évi június hó 2U-én, hétfőn. 167 Mit csináljon a termelői Szépen visszahajtják a gazdák a jószágot és várják a szerencsét, hogy majd csak el fog jönni az ideje annak, amikor tudják értékesíteni. Legyen szabad felhívnom a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága figyelmét egy dologra, amennyiben ez hozzátartozik. Ügy tudom, hogy az állategészségügyi törvény 63. $-ában a lábonhajtás szabaddá tételére vonatkozóan van egy intézkedés, amely azt mondja, hogy ilyen vásárok alkalmával a marhalevél kiállítását 30 kilométeren túlra nem szabad engedélyezni állategészségügyi és egyéb okokból, esetleg azért, mert akkor a Máv. elesik sok bevételtől. Ez végtelenül sérelmes reánk, nagyméltóságú miniszter úr, mert ma KeletCsanádban és Kelet-Magyarországon a rettenetes jégvihar, az aszály, a fagy tönkretette egész takarmány készletünket, úgyhogy sem a nagybirtokosok, sem a kisbirtokosok nem tudják jószágaikat még kiteleltetni sem, mert nem fog annyi takarmány sem teremni, hogy a télire való takarmány és alomszalma meglegyen, az pedig, hogy oda hordjunk, képtelenség. Inkább elhajtanánk a jószágot az ország* területén olyan vidékre, ahol bő takarmány van és ott kiadnánk bérteleltetésre. Ezt azonban az állategészségügyi törvény megakadályozza, mert 30 kilométeren túl a törvény értelmében nem lehet lábon hajtani jószágot. Két irányban volna tehát kívánatos ennek a törvénynek a módosítása. Meg kellene engedni legalább 100 kilométerig lábonhajtást. Tudom, vannak kereskedők, akik kijátsszák ezt a törvényt és arra hivatkoznak, hogy kénytelenek kijátszani; 29 kilométerre állítják ki a marhalevelet, ott gyüjtőtelepük van és odajutván, megint kiállítanak egy újabb marhalevelet, úgyhogy száz kilométerre is elszállítják a jószágot. Ezt azonban a törvény tiltja. Törvényellenes dolgot nem kívánunk és nem akarunk. A törvénynek ilyen kijátszása ragadós és ebből katasztrófa lehet. De igenis kívánjuk, hogy az állategészségügyi törvénynek ezt a részét akként módosítsák, hogy p. lábonhajtást ne 30, hanem 100 kilométerig engedje meg. (Helyeslés.) A termelés irányítására vonatkozóan is van néhány szavam. Sok adatot tudnék felsorolni, de csupán azt említem meg, hogy mi mezőgazdasággal foglalkozók — akár kisgazdák, akár nagybirtokosok — meg tudunk idehaza mindent termelni, csak azután lehessen ezeket a termel vényeket értékesíteni. A napokban olvastam valamelyik lapból, hogy a juta- és kenderkartell feloszlott, 30.000 pengőt osztott szét a részvényesei között, 230.000 pengőt tartalékolt^ de ugyanannyit, vagy talán valószínűleg még többet nem vallott be. Ez a kender- és jutakartell, amely Magyarországon évek óta diktatórikusán uralkodott, mindent megdrágított ezen a téren a fogyasztásnál, a termelőnek pedig nem adta meg azt az értéket, amelyre annak szüksége van. Nincsen szükségünk arra, hogy a külföldről jutafonal jöjjön be, mert kiváló kendert tudunk termelni. A nagybirtokosság termeli is, de még jobban fogja termelni, ha mód adatik arra és ha megfizeti a ken der vállalat a kender árát. Ilyenformán nem kell nekünk a magyar pengőt külföldre kiadni és így idebenn a kendertermelésnél igen sok munkást tudunk foglalkoztatni. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a külföldről még ma is igen sok rizs jön be, mégpedig Indiából, Japánból és Orosz. i országból, olyan vidékekről, ahová mi vagy egyáltalán nem, vagy pedig alig viszünk ki valamilyen olyan értéket, mely a mezőgazdaságot közelebbről érintené. Magyarországnak, ennek a szerencsétlen koldus országnak rá kell vezetnie az intelligenciáját arra, hogy az ilyen ínyenc dologra, mint a rizs, nincs szükség, mert ezt tudjuk pótolni a magyar tarhonya^ val. Ha magyar tarhonyát fogyasztunk és azt favorizáljuk, annak csinálunk piacot idebenn és a külföldön, akkor igen sok magyar búza és liszt fog elhelyezést találni ebben az országban és ezen keresztül boldogul a mezőgazdaság. Nincs szükségünk arra, hogy ma ebben a koldus szegénységünkben idegen országokból olyan cikkeket hozzunk be, amelyeket mi magunk is tudunk pótolni. Méltóztassanak megnézni a nagy Németországot, amely minden körülmények között arra szorítkozik, hogy minél kevesebb mezőgazdasági terményt, például búzát vigyen be külföldről. Ha nem tudja megtermelni otthon, rákényszeríti lakosait, hogy burgonyával éljenek és burgonyával is élnek az ottani emberek! A szükség törvényt bont; egy bizonyos ideig azt is ki lehet bírni. Ilyenformán van nálunk is a kiváló magyar tarhonya, amely elsőrendű, csak meg kell szokni, pótolná a rizst és ezen keresztül boldogulna a mezőgazdaság. Ugyancsak meg kell említenem a termelés irányításával kapcsolatban egyik kiváló terményünket: a lucernamagot. A lucernamagtermelésnek egy idő óta igen sok nehézsége van. Elsősorban igen sok kártevője van a lucernamagtermelésnek: a lucernabarkó, a lucernaböde annyira elszaporodott az országban, hogy ennek az igen kiváló magnak termelését annyira veszélyezteti, hogy maholnap alig tudunk belőle előállítani valamit. Itt szintén felhívnám az illetékesek figyelmét arra, hogy a lucernaböde és a lucernabarkó (irtására találjanak már ki egy olyan szert, — és adják ki akár kísérletezésre, akár pedig hozzák véglegesen forgalomba — amely száz százalékig elpusztítja ezt a rettenetes rovart, mert ez, ha nem teszünk ellene valamit, kipusztítja a kiváló magyar lucernát. Itt is azt látjuk, hogy külföldről jön be i lucernamag, annak ellenére, hogy mi termelj jük a világ legjobbfajta lucernamagját. Nincs rá szükség, hogy behozzunk; segítségükre kell S menni azoknak a gazdáknak, akik ma lucerna'' mag-termeléssel foglalkoznak, lucernamagI tisztító gépeket kell felállítani, mert különben • elveszik tőlünk ezt a teret a szomszédos álla] mok: Románia és Szerbia, lamelyek ugyanolyan I adottsággal bírván, éppúgy meg tudják termelni a lueernamagot, sőt tisztítótelepeik^is vannak, egyöntetű maggal árasztják el egész Európát és veszélyes konkurrensei lesznek a magyar lucernamagnak. Figyelmébe ajánlom a föLdmívelésügyi kormánynak, hogy minden körülmények között szívlelje meg ezt,, amit mondtam, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni s meg méltóztatik majd látni, hogy a magyar lucernamag néhány év múlva visszakapja azt a nívót, amelyen eddig is mozgott. Legyen szabad ezzel kapcsolatosan még megemlítenem a mezőgazdasági törvény életrehozását. Nagyon fontos lenne nekünk, mezőgazdasággal foglalkozó egyéneknek, hogy ez minden körülmények között favorizálja a mezőgazdaság érdekeit és egyben meg is védje a mi érdekeinket. Ennek az elgondolására, ke-