Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. ülése 1935, évi június hó 24-én, hétfőn. 161 abban a tekintetben sem, ami ma már Budapesten a tömegfürdőknél, például a hulláin-fürdőben, a fedett-uszodában megvan, hogy volnának szekrények, ahová az ember ruháját beakaszthatná és így nyugodtan mehetne fürödni. Az emberek ott állanak órák hosszat egy üresedő kabinért, és akkor is ketten, hárman, sőt négyen is mennek egy kabinba vetkőzni, mert unják a várakozást. Szerintem szükséges, hogy ebben a tekintetben hatósági beavatkozás történjék, mert nem lehetséges az, hogy ilyen visszaélés történjék ott, ahol 1 pengő 20 fillért kell egy I. osztályú fürdőért fizetni. Építettek a múlt esztendőt megelőző esztendőben egy fedett csarnokot, ahol 1 pengő 60 fillért kell egy fürdőért fizetni és egyáltalában a zárt kabinért is — ahogy nevezik ezeket — szintén 1 pengő 60 fillért. A legtöbb embernek sem zárt kabinra, sem fedett fürdőre nincsen szüksége, mégis kénytelen 1 pengő 60 filléres kabinjegyet váltani, hogy le tudjon vetkőzni és fürdeni mehessen. Itt tehát valami beavatkozásnak kellene történnie. Meg kell lennie a lehetőségnek arra. hogy az a tó, amely sokezer embert befogadhat magába, valamikép kihasználható legyen, és hogy az a vállalkozó, aki makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy abba a fürdőbe semmit se fektessen bele, csak kivegyen belőle, utasíttassák arra, hogy mindazt, ami lehetséges és szükséges ennek a forgalomnak lebonyolítására, igenis, valósítsa meg. Nem nagy befektetést igényel az, ha a vállalkozó szekrényeket állít fel, hogy az emberek azokba ruháikat bezárva, elmehessenek a maguk fürdőjét élvezni. A jegyek Hévízen hallatlanul drágák, hiszen a Gellért-fürdő thermál-fürdőjében két jegyet lehet kapni 3 pengőért, pedig ott mindent a természet ad, az illető vállalkozó csak a kabint adja, ha ugyan adja, mert hiszen nem ad mindenkinek, csak annak, aki véletlenül hozzájut, viszont a fürdőruha mosását — ami nagyon helytelen és amit nem tudok eléggé elítélni — az ott alkalmazott fürdősöknek a borravalójukból kell megfizetnlök. A helyzet tebat itt olyan, amely szociális szempontból is beavatkozást igényel. Egyébként pedig ott vannak ezek a világhírű nílusi lótuszvirágok. Ügy tudom, talán valahol Aradon is volt egy tó, ahol ezek nyíltak, de egyébként Európában sehol sincsenek ilyen lótuszok. Szép,, gyönyörű, pirosvirágú növények ezek, meglehetős nagy tömegekben nyílnak, de ezek tekintetében sem történik semmi. A lótuszoknál, ahogy az új levelek burjánozva nőnek, a régebbi levelek elpusztulnak. Ezt a pusztulást végig kell néznie és szagolnia annak, aki a lótuszok között meg akar fordulni. Tapasztalat szerint a lótuszok között van a legmagasabb iszap, mert a sok lótuszgyökér megköti az iszapot. Azoknak tehát, akik ezt a szép virágot látni akarják, a rothadó levelek között kell helyet foglalniok, holott ezeket a leveleket össze lehetne gyűjteni és akkor csak a tiszta, zöldlevelű, szép piros virágokat lehetne látni, nem pedig a szemnek is meglehetősen degusztáló pusztulást, amely ott van. Lehet, hogy erre azt mondják, hogy azoknak a lótuszleveléknek, amelyek ott vannak, el kell pusztulniuk, le kell süllyedniök a vízbe, mert így magukkal viszik a napsugarakból magukba szívott gyógyhatást. Igenis, ott lehet hagyni, el lehet helyezni az összeszedett rothadó leveleket a vízbe, amelyek ott maradnának iszapnak, de nem mindenkinek az orra előtt és mindenkinek a degusztálására. Nincsen mód arra, hogy éppen ehhez a nehezen hozzáférhető helyhez, a lótuszok közé, amelyet — mint mondottam — a leginkább kedvelnek, az iszaptól hozzá lehessen jutni, mert nincsen egy járda sem, amely oda vezetne, és így nagy vergődések útján, karókra támaszkodva tud csak odamenni az. aki nem tud úszni. Nagyon kevés befektetést igényelne az is, ha folyosó, szabad járda, vagy egy kis padló volna, amelyen végigsétálva, be lehetne menni oda, ahová szükséges annak a víznek élvezésére. Igen egyszerű és talán szóra sem érdemes dolog az, hogy pl. a tó felé eső részben vannak órák, — mert hiszen az ottani betegek orvosi előírásra, időhöz kötve maradhatnak a vízben — amelyek a kabinok falán vannak és ezek egyik-másik helyen olyan kicsinyek, — legfeljebb 30 centiméter átmérőjűek — hogy 30—40 lépésnyi távolságból is alig lehet kivenni, hogy mennyit mutatnak azok az órák. Ezek apró dolgok, amelyek azonban bosszantók, de könnyen megoldhatók. Itt felhívom ezúton, ha lehetséges, a fürdőbiztos figyelmét arra,, hogy nézzen utána, mit lehet ott tenni. A hatóságok és a nagyurak, akik odamennek, csak a legszebbet és legjobbat láthatják, de mi polgáremberek, akik megvesszük a magunk jegyét és járunk oda minden feltűnés nélkül, úgy látjuk ezt a visszás helyzetet, hogy nagy kárára van az idegenforgalomnak. A múlt esztendőben például már Bécs és Keszthely között naponta rendszeres autóbuszjárat volt, amely magánvállalkozás volt,, de úgy hiszem, hogy ez a magánvállalkozás nem folytatta volna ezt az üzemet, ha az nem lett volna rentábilis. Ha tehát rentábilis volt az, hogy Bécstől Keszthelyig naponta rendszeres autóbuszjárat volt, akkor ez már igazolja azt, hogy ott érdemes a forgalom lebonyolítására áldozni. Ezek csekélységnek látszó dolgok, azonban ez a gyógyfürdő, amely — tapasztalatból tudom — nagyon kiváló, megérdemli,, hogy itt történjék valami, hogy az a közönség rendelkezésére bocsáttassák, mert azt a mai viszonyok mellett a közönség rendelkezésére kell bocsátani úgy, hogy az idegenek, akik ide jönnek, ne riasztassanak el ezáltal a visszás helyzet által, ihanem igenis vigyék el mindenfelé annak a hírét,, hogy ez a fürdő jó, megfelelő és hogy oda . gyógyulást keresni menni érdemes és lehetséges. Itt a felsőházban ©zóvátették a Nemzeti Színház ügyét. Berzeviczy Albert ő nagyméltósága foglalkozott vele és megdicsérte a távozó igazgatót, Vojnovichot, aki igazán iszép eredményeket ért el. Annak a reményének is kifejezést adott, hogy az új igazgató, akit ő képzett embernek tart,, szép és jó dolgokat fog produkálni. Olvastam a kultuszminiszter úr bejelentését, amelyben ő indokolta annak az eljárásnak szükségességét, amely történt. Hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy arra, ami történ, szükség volt, éppen a Nemzeti Színház érdekében. Hiszem, hogy a fiatal igazgató nem elégszik meg azzal, hogy jó erőket vett maga mellé, azért, hogy eleget tudjon tenni annak a kultúrf eladatnak, amely a Nemzeti Színház vezetésével reáhárult, de fiatal erőket is fog kutatni,, keresni, feltalálni és nevelni, hogy ez a Nemzeti Színház — amely kell, hogy akadémiája legyen a magyar nyelvnek — igazán olyan kultúrnívón tartassék fenn, amelyet a magyar nemzet megérdemel. Ugyancsak Berzeviczy ő nagyméltósága