Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

100 Az országgyűlés felsőházának 8. ülése 1935. évi június hó 19-én, szerdán. olyan tendencia is van, hogy ezek kiterjesztessenek, de erre most nem akarok kitérni. r Amint tehát kifejtettem, nem lehet arról szó, hogy a jegyzői magánmunkálkodásnak évszázados történelmi jogalapja lenne, de ha még lenne is, akkor sem szolgálhatna ez jogcímül a jegyzői magánmunka fenntartására attól a pillanattól kezdve, amikor a törvényhozás kimondotta, hogy a jegyzők közhatalmat gyakorló közalkalmazottak, *ez pedig megtörtént az 1871:XVIII., illetőleg később az 1886:XXII. t. c.-hen. A törvényhatósági és megyei városok tanácsaira nézve, amelyek pedig évszázados gyakorlatra hivatkozhatnak, mert hiszen mint említeni bátor voltam, a városi polgárok ügyleteit évszázadokon keresztül ők készítették, a községi törvény életbelépésével önmagától szűnt meg a magánmunkálkodás és bizonyára mindenki még a községi jegyzők is csodálkozó szemmel és megbotránkozással szemlélnék azt a városi polgármestert vagy városi főjegyzőt, aki a történeti jogra hivatkozva végrendeleteket csinálna és adás-vételi szerződéseket készítene. Azt vagyok bátor kérdezni, nem éppen olyan közhivatalnok-e az a községi jegyző, mint az a városi polgármester, vagy az a városi főjegyző. És ha az utóbbiakra nézve államerkölcsi szempontokból összeférhetlen és ennélfogva meg is szűnt a magánmunkálkodás, — ami pedig még az én ifjúkoromban legalább is a rendezett tanácsú városok jegyzői részéről javában gyakorlatban volt — nem éppen így ÖszSzeférhetlen és ennélfgva megszüntetendő-e az a községi jegyzőkre nézve is. Mélyen t. Felsőház! A jegyzői magánmunkálatok ellen mi közjegyzők és ügyvédek már több, mint 30 éve küzdünk, de merem állítani, hogy ennél a küzdelemnél nem ügyvédi és közjegyzői érdekből indulunk ki, hanem a jogvédelemre szoruló — főként falusi — lakosság és végeredményében a jogállam érdekéből. Jogbiztonságot akarunk. Meg akarjuk valósítani ennek legfontosabb eszközét, az előzetes jogvédelmet, egyúttal pedig a magyar közigazgatás erkölcsi tisztaságát óhajtjuk megóvni és kiépíteni s fenntartani az utódállamokkal szemben azt a kultúrfölényt, amelyet olyan sokszor emlegetnek. Ennek érdekében kérem e helyről a nagyméltóságú m. kir. kormányt, elsősorban pedig az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy a községi és körjegyzői magánmunkálatok megszüntetése iránt a megfelelő lépéseiket minél előbb megtenni méltóztassék. Mélyen t. Felsőház! Még csak egyetlen egy kérdésről vagyok bátor megemlékezni és ez a királyi közjegyzők kvalifikációjának és kinevezésének a kérdése. Az előzetes jogvédelem egyik fontos faktora a királyi közjegyző s a királyi közjegyzőséget minden kultúrországban azért létesítették, hogy az állampolgárok magánjogi ügyleteit és jogi jelentőséggel bíró cselekményeit és nyilatkozatait hites bizonyság erejével tanúsítsa. Ez a működés nemcsak jogi képesítést kíván meg, hanem magas erkölcsi felkészültséget is. A közjegyzői pálya kétségtelenül szakpálya, de emellett a közjegyző »vir probus« is kell, hogy legyen. A közjegyzőnek nemcsak jogi tanácsadónak, haneni a hozzáfordulók bizalmi emberének is kell lennie, aki sokszor egész családoknak a legféltettebb titkát őrzi, úgy, hogy egy német jogtudós megállapítása szerint a helyesen és jól felfogott közjegyzői hivatás és a lelkészi munka között bizonyos hasonlóság van. Bizonyára ebből a felfogásból indult ki a törvényhozás akkor, amikor a közjegyzői törvény, a,z 1874 : XXXV. t. c. meghozatala alkalmával a közjegyzői kvalifikációt aképpen állapította meg, hogy minden egyéb törvényes feltételek fennforgása mellett közjegyzővé csak azt lehet kinevezni, akinek két évi közjegyzői helyettesi gyakorlata van. Ezt a helyes intézkedést az 1886 : VII. t. c. eltörölte és, azóta már ki lehet nevezni közjegyzővé azt is, akinek négy évi ügyvédi vagy négy évi bírói gyakorlata van, tekintet nélkül arra, hogy van-e közjegyzői helyettesi gyakorlata. E változtatásnak akkor kimondott indoka az volt, hogy meg lehessen kön nyíteni az átlépést a bírói és ügyvédi pályákról a közjegyzői pályára. Fájdalom azonban, hogy az 1886. óta történt kinevezésekből az derül ki, hogy bizony talán egy kis rejtett indoka is volt, nevezetesen az, hogy a politikai téren szerzett érdemeket közjegyzői kinevezésekkel lehessen jutalmazni. Az 1886 : VII. t. c. életbelépése óta Magyarországon 1931. végéig közjegyzői helyettesekből kineveztek összesen 290 közjegyzőt, a nem helyettesek közül pedig 202-őt, tehát alig valamivel kevesebbet, mint a közjegyzői helyettesekből. Ebben természetesen a régi Nagy-Magyarország adatai is benne foglaltatnak. Ha pedig az egyes évek statisztikáját nézzük, az arány mégrosszabb. így például 1887-ben kineveztek 7 helyettest és 8 nemhelyettest, 1907-ben 7 helyettest és 11 nemhelyettest, 1914-ben 6 helyettest és 8 nemhelyettest és így tovább; nem akarom az összes adatokat felsorolni. A jelenlegi igazságügyminiszter úr őnagyméltó s ágának majdnem hároméves kormányzása alatt valamelyest javult a helyzet: ő kinevezett 9 helyettest és 6 nemhelyettest. Már most azt vagyok bátor kérdezni, hogy amikor egy kinevezéstől függő hivatali ágazatban, egy közhivatalnoki testületben a kinevezetteknek_ majdnem a felét nem annak a testületnek tagjai, tehát nem azok közül nevezik ki, akik azt a pályát élethivatásukul választották és akik arra készültek és azon hosszú időn át gyakorlatot szereztek: lehet-e ezt helyes és igazságos dolognak tartani és lehet-e így az illető szakpályára készülő hivatásos egyének buzgalmát növelni? Lehet-e tőlük elvárni, hogy kitartó lelkesedéssel dolgozzanak azon a pályán és lehet-e azt mondani, hogy ez a kinevezési rendszer előnyös arra a hivatali, foglalkozási ágra és a közre nézve? Mit szólnának hozzá a bírói pályán működő gyakornokok, jegyzők és titkárok, vagy mit szólnának hozzá a pénzügyi vagy közigazgatási téren működő alsóbb tisztviselők, ha a megüresedő bírói, illetőleg magasabb pénzügyi vagy közigazgatási állásoknak majdnem a felét nem a közéjük tartozókkal, hanem idegen, más pályán működőkkel töltenék be, mit szólna ehhez a közvélemény és vájjon előnyére válna-e ez a kinevezési metódus a bírói és közigazgatási szolgálatnak? Magyarországon ezidőszerint 197 királyi közjegyző van és 81 királyi közjegyzőhelyettes, akiknek elméleti képzettsége a törvény szerint teljesen azójios a királyi közjegyzőkével. A 81 köz jegyzőhelyettes közt van 2 volt királyi közjegyző, aki megszállott területről menekült, 12 nyugdíjas bíró, aki kinevezés szempontjából nem számít és 67 hivatásos^ helyettes. A hivatásos helyettesek közül 5 éven túli helyettesi szolgálata van 47-nek, ezenkívül 8 éven túli szolgálati ideje van 17-nek és 10 éven túli szolgálati ideje 10-nek. Körülbelül 15 helyettes túl van életének 45-ik évén és a többiek is — az 5 éven aluli szolgálattal bírók kivételével — 35—40 éves életkorú fér-