Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-51

76 Az országgyűlés felsőházának 51. ülése Nem felejtjük el az 1919. évi proletárdiktatúrát, il/gy van! 11 gy van!) amikor sok ártatlan és becsületes magyar embert megkínoztak és kivégeztek; (ügy van! Ugy van!) közülünk is elég sokan elég közel állottunk az akasztófához. Ezeket az időket nem lehet elfelejteni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy azóta is, a 15 esztendő lepergése alatt az orosz bolsevisták Magyarországon állandóan földalatti aknamunkát, földalatti propagandát űztek (Ugy van! Ügy van!) amelyről a mi derék rendőrségünk nem egyszer rántotta le a leplet. Ha tehát az orosz szovjetnek ezentúl Budapesten állandó képviselete, (Egy hang a középen: Mentsvára!) úgy van, mentsvára lesz, akkor sokkal bátrabban fogják a kereskedelmi szerződés leple alatt a propagandát űzni és bujtogatni, izgatni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy sem Amerikának, sem Franciaországnak, de a legtöbb államnak sem volt alkalma, hogy a saját testén megismerkedhetett volna a proletárdiktatúrával, holott Magyarország alaposan végigszenvedte azt. (Úgy van!) Ilyen körülmények között én csakis a legnagyobb óvatosságra és a legmesszebbmenő előrelátásra kérem fel a t. kormányt. (Helyeslés.) Az Ausztriában most lezajlott események is ugyanezt bizonyítják, ezek is igazolják azt az álláspontomat, hogy nem lehetünk eléggé óvatosak. Tiszta szívből kívánom, hogy Ausztriában a Dollfuss-kormánynak sikerüljön a vörös patkányokat odúikból kifüstölni és az ott állandóan lappangó vörös uralommal véglegesen leszámolni. Mindezek után a t. külügyminiszter úrhoz, akit — úgy hallom — rosszulléte akadályozott meg abban, hogy itt megjelenjék, a következő kérdést intézem (olvassa): »Kérdem a t .külügyminiszter úrtól: élt-e az Oroszországgal felvett diplomáciai érintkezés alkalmával nagyon is ajánlatos és okadatolt óvatossággal? Kérdem továbbá: van-e elegendő garanciája arra nézve, hogy az oroszok nem fognak Budapesten a proletárdiktatúra érdekében propagandát űzni?« Ezeket kívántam előterjeszteni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a külügyminiszter úrnak. Tisztelt Felsőház! Mindenekelőtt újabb fájdalmas veszteségeinkről kívánok megemlékezni. Január közepén hunyt el Dókus Ernő, a magyar református egyháznak egyik vezető egyénisége. Korán bekapcsolódott egyháza életébe, hol mindinkább jelentős szerepet vitt és az országos politikába, hol a szabadelvű pártnak volt egyik kimagasló tagja. 1910. óta, mint a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka, egyházi méltósága alapján tagja lett a főrendiháznak is megalakulása óta a Felsőháznak is, egészen 1932-ben bekövetkezett lemondásáig. Hosszú évtizedeken át kiváló egyéni képességekkel és fáradhatatlan lelkesedéssel szolgálta egyháza érdekeit, mely áldásos működése iránt érzett elismerése és hálája jeléül 1927-ben konventjének elnökévé választotta meg.^ Halála súlyos vesztesége a református egyháznak, a magyar közéletnek és a Felsőháznak is, melynek több éven keresztül tagja volt. Ugyancsak január folyamán következett be Farkas Mátyás, Győr város nyugalmazott polgármesterének elhunyta, ki csak f rövid ideig foglalt sorainkban helyet, de annál több 193% évi február hó 15-én, csütörtökön. időt töltött Győr város szolgálatában, mely eredményes munkásságának sokat köszönhet. Volt tagtársaink emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését tisztelettel indítványozom. Méltóztatnak-e indítványomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház Dókus Ernő és Farkas Mátyás, emlékét mai ülésének jegyzőkönyvében megörökíti. (Helyeslés.) Tisztelt Felsőház! Indíttatva érzem magamat megemlékezni még Krobatin Sándor báró tábornagy, volt közös hadügyminiszter haláláról, ki a dualizmus keretében mindig hűen teljesítette a jogos magyar érdekek ápolásának kötelességét. Emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését tisztelettel indítványozom. (Helyeslés.) Ha indítványomat el méltóztatnak fogadni, kimondom, hogy a Felsőház báró Krobatin Sándor emlékét mai ülésének jegyzőkönyvében megörökíti. Jelentami, hogy őrgróf Pallavicini Alfonz Károly, gróf Szapáry Frigyes és Breyer István felsőházi tagok benyújtották meghívólevelüket. A meghívólevelek — előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett — kiadattak az igazolóbizottságnak. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy (herceg Esterházy László budapesti lakos az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott főnemesi családok választásra jogosult tagjainak névjegyzékéibe való felvételét kérte. A kérvény kiadatott az igazolóbizottságnak. Bemutatom Joanovioh Pál felsőházig tag levelét, amelyben egészségi okból 2 havi és Borhy György felsőházi tag levelét, amelyben ugyancsak egészségi okokból 3 heti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom» hogy iá. kért szabadságokat engedélyezni méltóztassék. A Felsőház a kért szabadságokat megadja. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a pénzügyminiszter úrtól vett értesítés szerint a Kormányzó Ur Ö Főméltósága folyó évi február hó 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával Popovits Sándort a Magyar Nemzeti Bank elnökévé az 1934. évi rendes közgyűlés napjától számított alapszabályszerű időtartamra újból kinevezte. Az átirat kiadatott az igazoló bizottságnak. Jelentem a t. Felsőháznak» hogy a lagnyi vasúti katasztrófa alkalmából a francia szenátus 'elnökéhez a Felsőház részéről intézett táviratra köszönő válasz érkezett. Kérem a jegyző urat, hogy a válasz szövegét felolvasni szíveskedjék. Bethlen Pál gróf jegyző (felolvassa a válasz szövegét). Elnök: Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy gróf Apponyi Albert lelkiüdvéért folyó évi február 7-én tartott gyászmisén gróf Széchenyi Bertalan alelnök úr vett részt; jelentem továbbá, hogy Ö Szentsége XI. Pius pápa koronázásának évfordulója alkalmából folyó évi február hó 11-én a budavári koronázó főtemplomban tartott ünnepélyes szentmisén a Felsőház képviseletében ugyancsak gróf Széchenyi Bertalan alelnök úr vett részt. Tudomásul szolgál. Bemutatom a Képviselőház elnökének átira-