Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés felsőházának 50. ülése 1 amelynek következtében azt méltóztatnak hinni , hogy mi most ennek a törvényjavaslatnak segítségével kiirtunk minden tisztviselőt, aki — őszintén beszélek — például közjogi kérdésekben velünk ellentétes állásponton van. Megjegyzem, nem is kutattam soha és nem is kutatja egy minisztere sem ennek a kormánynak azt, hogy kinek milyen a pártállása; mi csak azt nézzük, hogy kinek milyen a tehetsége. Aki miniszter volt az urak közt, — nagyon sokan voltak, — azt tudja, hogy mindig üdítö jeles emberrel egy referátumot megbeszélni és nagyon kevéssé üdítő nem tehetséges» emberrel tárgyalni, úgyhogy nem közjogi kérdések, hanem a tehetség kérdése dönti el a dolgot. (Helyeslés.) Igen t. Felsőház! Az Alsóházban nagyon érdekesen fejtette ki Wolff Károly t. barátom, hogy a tisztviselőtársadalomnak biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy hébe-hóba ellenállást fejtsen ki. Ez teljesen hamis felfogás. Az állam a tisztviselői apparátust nem azért tartja fenn, hogy hébe-hóba ellenállást fejtsen ki, hanem azért, hogy a centrális törvényes akaratot mindig és nem hébe-hóba, gyorsan végrehajtsa. (Ügy van! Ügy van!) Nem rendezkedhetünk be arra, hogy egy segédfogalmazó esetleg más megítélés alá vegye az általam, vagy a kormány által helyesnek tartott intenciókat. Nagyon szívesen vitatkozom jelentős vezetőkkel, de nem vagyok hajlandó arra ébredni, hogy valahol egy segédfogaímazónak aktatáskájáiban vagy íróasztalában el van fektetve — ez a bürokratikus kifejezés — az az akta, amelyben intézkedtem már és amelyről abban a tudatban voltam, hogy el van intézve. Velem történt meg a napokban, hogy abban a minisztériumban, amelyet én nagyonnagyon szeretek, amely az én kedvenc tárcám, a honvédelmi minisztériumban, előfordult, hogy fektettek, illetőleg toltak aktákat. Ezek mind bürokratikus kifejezések. Ráírták az aktára, hogy lássa rövid úton X. osztály és így labdáztak azzal az aktával, amelynek elintézésére egy osztály is elég volt, mert csupán némely emberséges szempont érvényesült ennek az aktának elintézésében. Ráírtam, — miután ez a törvény, ami itt fekszik, nálunk, a hadseregben már évezredek óta fennáll, — hogy az ügy két órán belül elintézendő, különben — nyugdíjba az egész társaság. (Derültség.) Erős kritikát méltóztattak gyakorolni a bürokráciával szemben. Seckt generális mondja, hogy a jelszavak és a bürokrácia ellen tehetetlen volt ő is és minden ember. Nekünk meg kell adni a módot arra, — miután van kritika és sokszor jogos a kritika, hogy öncélúnak látja a maga hivatását a tisztviselő, holott ő, kell, hogy legyen a legjelesebb eszköze a nemzetnek, — hogy fanatikus magyar is legyen és fanatikus ügyszeretettel intézze a kisemberek és nagyemberek dolgait egyaránt. Arról tehát, hogy mi a villamosság korában. a repülőgép korában lassú elfektetésekkel és bürokratikus stiklikkel — bocsánatot kérek ezért a triviális kifejezésért — birkózzunk állandóan, erről nem lehet szó. Aki miniszter volt, tudja, hogy az első nap megjelennek az aktacsomók a miniszteri előszobában és majdnem elözönlik aktákkal a minisztert, hogy ne tudjon többet gondolkozni. Ha egy ilyen akta jön és az illető nem szakértő, rögtön megijed az aktától s vagy vakon aláírja és akkor eszközévé válik a bürokráciának, 933. évi december hó 28-án, csütörtökön. 71 vagy pedig nem intézi el az ügyet és akkor az életet károsítja meg. A fegyelemtől ez a nemzet ne féljen, (ügy van! Ügy van!) Ennek a nemzetnek fegyelemre van szüksége. (Helyeslés.) Ennek a nemzetnek igazságos fegyelemre van szüksége. (Helyeslés.) A kormánynak hivatása, hogy ezt az igazságos fegyelmet inaugurálja. Miután azt mondtam, hogy lelkiismereti kérdés a kormányzás, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nekem nem is okozna örömet olyan kormány élén állni, amely csak erőszakkal tud érvényesülni, mert nekem ez lelki megnyugvást nem okozna. Engem, ugyanis, az nyugtat meg, ha tudom, hogy a jeles emberei ennek az országnak egyetértenek velem, és az nyugtat meg, hogy lelkiismeretesen végezhetem kötelességemet a nemzetért. A nemzeti öncélúság gondolatát azért hangsúlyozom állandóan, hogy magas piedesztálra állítsam oda a gondolatot, amelyhez igazodnia kell az egész nemzetnek. Ma, amikor óriási nehézségekkel küzd ez a nemzet, amikor minden adófizető, akikre jogosan szoktak hivatkozni, általában a szabad pályákon működők, görnyednek a közterhek és a gazdasági életnek automatikusan rájuk nehezedő terhei alatt, a nemzeti szolidaritás jegyében a tisztviselőtársadalomnak is ki kell vennie a részét az áldozathozatalból. Ha mi azt mondjuk, hogy az államháztartás egyensúlyát feltétlenül biztosítani kell, akkor minden eszközt igénybe kell venni abban a tekintetben, hogy ezt az egyensúlyt elérjük s ha megállapítjuk azt, hogy hiperdimenzionált — mert az — a mi apparátusunk, akkor hozzá kell nyúlnunk az operációs késhez is. Szentimentalizmussal nem lehet reális eredményt elérni. Vagy megállapítjuk, hogy szükség van valamely intézkedésre és akkor le kell vonni a konzekvenciákat, vagy hangulatkeltésből nem állapítjuk meg azt. Demagógia, ha követelem a racionalizálást, de nem hajtom végre. Demagógia nézetem szerint az is, amikor cionalizálás érdekében el akarok járni, de szentimentalizniusból megakadályozom azt. A modern parlament akkor fogja megállani a helyét, ha reális lesz. Ma már nem a szónoklatok döntik el a kérdéseket, hanem a kétszer kettő négy. A racionális, a reális gondolkodású embereké a jövő, nézetem szerint. Ma már nem lehet szóvirágokkal elringatni, mint egy csecsemőt, a nemzetet, ma a nemzetnek matematikai realitásokkal kell élnie (Úgy van! Ügy van!) és az lesz az igazi népvezíér, aki a nemzetet rászoktatja arra, hogy matematikából éljen és ne fantazmagóriákból. {Elénk helyeslés és taps.) Nem akarom az igen t. Felsőház türelmét hosszabban igénybe venni. Ennek a nemzetnek a sorsa rendkívül titokzatos sors, ennek a nemzetnek a sorsa az, hogy itt Középeurópában nehéz földrajzi és történelmi atmoszférában élje állandóan az életét. Függetlensége sokáig hiányzott, nagyobb tényezőkre támaszkodott, most a saját lábán jár. E nemzet sorsa, nézetem szerint, akkor lesz biztosítva, ha az összes kérdéseket le tudja egyszerűsíteni a valósághoz és aszerint jár el. Vagyis, ha nem szentimentalizmustól vezetve, az emberek által hirdetett jelszavakhoz makacsul ragaszkodva munkálkodik. Minden kérdésben meg kell találnia ennek a nemzetnek az összetartozandóság érzésén keresztül a helyes megoldást, ha lelkiismeretes