Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés felsőházának 50. ülése sites sohasem volt, sohasem kellett és nézeteim szerint nem indokolt. Az említett titkos minősítésbe többek között az is belekerül, hogv a minősített milyen politikai nézetet vall. Szontagih Jenő ő méltósága ebben a tekintetben már annyit mondott, hogy itt megint elsiklok azon,, amit mondani akartam (tovább olvassa): »Felfogásom szerint itt tehát már pártpolitika kapcsolódik a törvényjavaslatba. Vájjon, ha egyik-másik közalkalmazott tisztviselőnek a minősítésébe belekerül, hogy legitimista vagy más érzésű, milyen pontozásban fog részesülni többi kollégáival szemben? Előre látom, — ezt mind a bizottságban mondottam, — hogy ezen minősítés és kény szernyugdíjazás révén a mindenkori kormányzat fokozott mértékben képesítve lehetne a közszolgálati alkalmazottaik stb. (karát olyképpen átszervezni, hogy bennük politikai segítőtársakat kapjon. Hangsúlyoztam, a »mindenkori« kormányzatot, legyen az legitimista, horogkeresztes, szóéi allsta vagy más. Kormányváltó zás esetén az a szükség állana be, hogy az összes közalkalmazottak amerikai módszer szerint kicseréltessenek, ami végeredményben gangiszter-rendszerhez vezetne. Vagyis, a titkos minősítésben és a kény szernyugdi ja sásban érvényesülni tudó pártpolitikai befolyás mindenkor sok nyugdíjazásra szolgáltatna okot, ami egyrészt a törvény javaslatban szándékolt takarékosság elvének ellentmond, másrészt a mindenkori kormányzat kezébe hihetetlen nagy hatalmi eszközt szolgáltatna és végül a közszolgálati alkalmazottak személyére veszedelmet és kárt jelentene. Félő, hogy elveszítik függetlenségüket és lelki szabadságukat. Veszélyeztetve lesz állandóságuk és begyakorlott voltuk. Nevelni fogja a hivatalos és hivatalon kívüli kedvbenjárást. Növelni fogja a protekciót. Nyugtalanítani fogja őket idegeik és munkateljesítményük rovására, -mert fejük felett fogják érezni Damoklesz kardját. Elveszítik önérzetüket és saját munkájúikba vetett hitüket.« Ezeket mondtam el a bizottságban. Meggyőződésem, hogy a jelen kormány a 2. § 2. bekezdése b) pontjának szerkesztésénél semmiképpen sem tartott szem előtt pártpolitikai célt. A miniszterelnök úr az előbb azt mondotta, hogyha szélsőséges, vagy ahogy kifejezte magát, baloldali rendszer kerülne kormányra, az úgyis elsöpörne mindent és aikkor már nem. kérdés, hogy vájjon ez a törvény meg van-e szavazva, vagy sem. Egy szélsőséges kormányzat és a mai kormányzat között azonban még más kormányzatok is lehetnek (Ügy van! jobbfelől.) és nem egészen mindegy, hogy egy esetleg, mondjuk,, horogkeresztes, vagy legitimista, vagy bármilyen kormányrendszer egy olyan tisztviselői karral találja magát szemben, amelyet az előtte való kormány már úgy selejtezett ki, hogy az neki segítségére már úgysem lehetne, vagyis ki kell cserélnie. Mi legitimisták az említett paragrafustól jót nem várhatunk azon tisztviselők szamara, akik a király kérdésben hitvallásunkat osztják. (Ügy van! jobbfelől.) Az együttes bizottság jelentése 4. oldalának utolsó bekezdése a következőket tartalmazza (olvassa): »Természetszerűleg felmerül az a kérdés, hogy ez a szabályozás teljesen megnyugtató-e az alkalmazottak jogos érdekeinek megvédése szempontjából, ami igen fontos közérdek, sőt — a szó tágabb értelmében — alkotmányi érdek. Ha állampénzügyi érdekek nem szólnának paranosolólag amellett, hogy országunk túlméretezett tisztviselői apparátusa megfelelően osökPELSÖHAZI NAPLÓ in. 1933. évi december hó 28-án, csütörtökön. 65 kentessék és a következő nemzedék kilátásait ne engedjük reménytelenségbe fúlni, akkor bizonyára megnyugtatóbb volna megvárni a természetes létszámapadást és mellőzni minden rendkívüli elbocsátást, amely adott esetben joggal vagy jogtalanul igazságtalanság érzését válthatja ki. Az említett szempontok azonban, fájdalom, igenis parancsolóak. Fennmarad tehát az a további kérdés, hogy a szabályozás olyan-e, amely biztosítja a pártatlanságot.« Sajnos,, én a pártatlanságot biztosítva nem látom. A szempontok parancsoló volta és a pártatlanság bizonytalansága között eligazodni nekem nagyon nehéz. Azért nézetem szerint — bár a szükségparancsolta indokok folytán a törvényjavaslatot hajlandó vagyok elfogadni — ezen a sérelmen, melyet felemlíteni bátor voltam, némi orvoslást jelentene Simontsits Elemér ő exeellenciája indítványának elfogadása, A takarékosságparancsolta létszámapasztás négy év alatt könnyen keresztülvihető, azután erre a paragrafusra többé nines isizükség. Ha a második paragrafus b) pontjának nincs pártpolitikai háttere, akkor nem látom be, hogy a magas kormány azt az indítványt miért ne tehetné magáévá. Én tehát kérem a magas kormányzatot és a mélyen t. Felsőházat is, hogy Simontsits Elemér ő excellenciájának indítványát tegye magáévá ós vegye fel a törvényjavaslat módosításai közé. (Éljenzés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Mikes János gróf ő nagyméltósága. Gróf Mikes János: Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Távol áll tőlem, hogy a Ház nagyméltóságú elnökségével szemben kritikát merjek gyakorolni, azonban mégis bátor vagyok azt a szerény kérésemet kifejezni, amelyhez, azt hiszem, a felsőházi tag urak közül igen sokan csatlakoznak, hogy nagyon fontos okok nélkül ne hívják fel Budapestre ülésre^ a Felsőház tagjait két ünnep, karácsony és újév ünnepe között, (Ügy van! Ügy van!) mert ez a legtöbb tagnak rendkívül alkalmatlan. Nem is forgott fenn olyan ok, amely ezt szükségessé tette, legalább is azok a magyarázatok, amelyeket nekem adtak, nem indokolták meg ezt kellőképpen, mert január 1-én úgysem lehet ebből a javaslatból törvény. Állítólag a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága el akar menni Genfbe, bár nem hiszem, hogy Genfben január közepe előtt bármiféle komoly munka kezdődnék és ha kezdődnék is, sajnos, ezt a komoly munkát, azt hiszem, a magyar pénzügyminiszter nélkül is meg fogják kezdeni. De most áttérek az előttünk fekvő törvényjavaslat bírálatára. Nem kételkedem abban, hogy a törvényjavaslat előterjesztése szükséges volt, mert hiszen ez egy régibb, a Házban hozott törvényben gyökeredzik, nem kételkedem abban, hogy szükséges ökonómiai, takarékossági szempontokból is. Végre is teljesen elismerem, hogy Magyarországon minden hivatalban kivétel nélkül túl sok a hivatalnok és hogy sokszor ut aliquid fecisse, videantnr, az aktákat attólogatják, hogy ezáltal a hivatal létjogosultsága bizonyíttassék. Tudom, hogy ezen aktatologatás által nagymértékben lassabb lesz a közigazgatás és a tempó, amely tempóról a miniszterelnök úr éppen az előbb sürgette, hogy legyen ez a tempó friss, ne csak más államokban, hanem nálunk is. Nem kételkedem abban, hogy a törvény azért is szükséges, hogy a köztisztviselők között selejtezést vihessenek keresztül, a kevéshbé tehetségeseket kiselejtezzék 9