Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

32 Az országgyűlés felsőházának 49. ülése lítani. S ha a kormány azon az alapon áll, amit a régi pénzügyi ortodoxia tanít, akkor meg kell állapi tani azt, hogy itt nem számtani műveletekkel, számoszlopok ide-odahelyezésével kell egyik foglalkozási ágat a másikkal szembeállítani és mindenkit a bankok ellenségévé tenni azáltal, hogy látszólag a bankok jutottak bizonyos előnyökhöz, hanem meg kell mondani azt, hogy a tóiké ma nem jogosult arra és lehetetlen a mai gazdasági helyzetben még az esetleges jogosultság dacára is az, hogy a tőke 2—3%-nál nagyobb kamatot kapjon. (Ugy van! balfelöl.) Én meg vagyok győződve arról, hogy aki lelkiismeretes, komoly ember és takarékoskodni akar, a mai viszonyok között tud is takarékoskodni, az sokkal szívesebben fogja pénzét megtakarítani, mint elherdálni, ha biztos abban, hogy 3%-os vagy 2%-os betéti kamatot kap és pénze abban a takarékpénztárban biztos helyen van, mintha kimutatnak neki 4*á%-os kamatot és egy év múlva rájön arra, hogy a gazdaadósság s a gazdavédettség következtében egész pénze elveszett és hiába takarékoskodott. Egyszer ebben a tekintetben is őszintéknek kell lennünk és meg kell mondanunk, hogy a gyakorlati életben hogyan fogadták azt, amikor valamelyik pénzintézet, valamelyik vidéki pénzintézet azt mondotta, hogy ő 5—5Ve% kamatot ad. Bevallom, mint fiatalember kivettem a pénzemet egy ilyen takarékpénztárból, mert azt mondottam: ahol 5H%-ot lehet ma takarékbetét után adni, ott nagy baj van és én abban az intézetben nem bízom, amely más pénzéből fizeti ki az én takarékbetéti kamatomat. Megállapítom, hogy az a pénzintézet még a béke idején tönkre is ment. Nem hiszem, hogy lenne olyan komoly, művelt, de egyúttal takarékoskodó betevő, aki azt mondaná, hogy ő azért nem hagyja benn pénzét a takarékpénztárban, mert csak 3% »kamatot kap, kivéve azt az esetet, ha jobban tudja pénzét máshol értékesíteni. Nem csodálkozom azon, ha ma a takarékbetéteket kiveszik, de nem azért veszik ki, mert most csak 4 vagy 5 vagy 6%-ot kapnak és nem 12%-ot, hanem azért, mert a vidék egyszerű népe kinn olcsó földet tud venni, a budapesti emberek pedig a környéken házhelyeket és villatelkeket vesznek és azon valami kis kunyhót építenek maguknak, mert a mai viszonyok között ott Kinn sokkal olcsóbban tudnak megélni, mint a fővárosban. Ne méltóztassanak tehát az itt elhangzó, vagy az újságokban megjelenő statisztikáknak olyan nagy hatást és olyan nagy igazságokat tulajdonítani, amilyent azok önmaguknak akarnak kiváltani. Egészen természetes, hogy a vidék népe, amikor jó földeket, amelyeknek kataszteri tiszta jövedelemé 16—17—18 arany korona, meg tud kapni katasztrális holdankint 4—500 pengőért, — hangsúlyozom, nem árverésen, hanem rendes eladásból, — akkor nem fogja párszáz pengőjét, — hangsúlyozom, a földmívelő népről beszélek, sőt a vidéken a földmívesekkel kapcsolatban élő kisiparosokról, — nem fogja pénzét takarékpénztárban tartani, hanem felhasználja a legelső alkalmat és földet vásárol. Tehát az az indokolás, amelylyel jönnek, hogy t. i. nem szabad a kamatokat leszállítani, mert ez a betétek nagyságát altérai ja, ez legfeljebbb csak fél igazság. Fél igazság lehet azok számára, akik nem tudják még, hogy bizony ma már az emberek gondolkoznak azon, hogy mit jelent a mai viszonyok között a pénz értéke és hogy a takarékpénztárak: milyen erősek. Ezek nem is vigyáznak és akaratlanul egy másik indokot hoznak fel 933. évi december hó 14-én, csütörtökön. éppen a pénzintézetek ellen: azt, hogy támogatni kell a takarékpénztárakat, illetőleg a pénzintézeteket és bankokat azért, mert a gazdák nem fizetik a kamatot, tehát a pénzintézetek rosszul állanak. Ezt hirdetik és ha megpróbáljuk ennek ellenkezőjét hirdetni, akkor sem hiszik el, mert hiszen a bankok vezetői maguk is akárhányszor nyilatkoznak és maga az a tény, hogy azon gondolkoznak: tudnak-e osztalékot fizetni, már mutatja, hogy itt bizonyos bajok vannak. Ennélfogva éppen nemzetgazdasági érdekből helyesnek tartom, ha biztosítjuk a bankokat arról, hogy ők bizonyos kamatokat megkapjanak, de hogy ez a bizonyos kamat 8% legyen, hogy erre a bizonyos kamatra mindenesetre megkapjanak 2Va%-ot, azonkívül ott, ahol védetté nyilvánítás van, az állam egészen 4%-ig kamatmegtérítést adjon és erre a törvényjavaslat szerint 40 millió pengő felvétessék, azt nem helyeslem. Mert ha elfogadom azt, hogy a bankok ma nagyobb rezsivel dolgoznak, nagyobb költségük, nagyobb kockázatuk van és elfogadom azt, hogy a régi megállapítással szemben, amely szerint másfél százalék a rezsi, most van 2'/2%, és ha azt mondom, hogy ma a betéti kamat 2.5%, akkor az a maximum, amelyre ma a bankoknak igényük lehet, 5—6%. En készséggel adom meg a bankoknak azt a biztosítékot, hogy ők bizonyos kamatokhoz hozzájussanak, azt azonban, hogy olyan kamatot biztosítsak az ország pénzéből, kölesönből, amely egészen az uzsora határáig mehet, mert hiszen 8%-on felül már uzsorának tekintetik a kamat, nem vagyok hajlandó megszavazni, de nem is tudom megszavazni, nem is tartom helyesnek megszavazni, mert ezzel a gazdasági életen nem segítünk, de nem segítünk magukon a bankokon sem. Az egész dolgot ugyanis úgy kell venni, hogy viszont a gazdák nemcsak a mai viszonyok között, de a mainál valamivel jobb viszonyok között is képtelenek már az itt kontemplált 5.5, illetve 4%-ot is megfizetni. De hiszen tudjuk, hogy még a jó békevilágban is a földjáradékot nem is vettük feljebb 3%-nál és ha a legjobban kezelt gazdaságok kimutatták, hogy ők 2% évi jövedelmet kaptak, azt a gazdaságot már abszolút jól kezelt mintagazdaságnak tekintettük. Hangsúlyozom, földjáradékról beszélek. Ha én azt akarom, hogy a gazda fizethessen, akkor «a kamatot úgy kell megállapítanom, hogy azt a gazda de facto ki is fizethesse, erre pedig azt mondom, hogy akkor a kamat nem lehet több a mainál jobb viszonyok között sem, mint maximum 3%. De ennél olcsóbbra is le kell menni, amint a javaslatban magában is benne van, hogy a kormány 2.5% kamatozással akarja az adósságokat magához váltani. Ha a kormány azt mondja, hogy 2,5% kamatozás mellett veheti csak magára ezeket az adósságokat, akkor egészen természetes, hogy viszont 5.5% kamatot fenntartani nem lehet, de nem lehet 4% kamatot sem. Amint az előbb mondottam, erre a bankoknak sincsen szükségük, mert hiszen ha kisebb rezsivel dolgoznak, ha az életstandard leszáll, az általános megélhetési számok is leszállanak, akkor ennek következtében a betevők is kevesebbet kapnak. Arról nem beszélek, hogy mi részvényesek semmit sem kapunk. Abban az esetben, ha az igazgatóság is meghozza az áldozatot, amit tőle joggal várunk, mint ahogy meghozták az áldozatot a köztisztviselők is mindenütt és meghozták az összes foglalkozási ágak, akkor nem hiszem, hogy ne legyen meg a bankok részéről az a számítás, hogy inkább