Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1 bocsátkoznak majd. A múltban az 1928. évi XII. törvénycikk volt az, amely az infláció­ból eredoleg a hitelezők segítségére sietett. Vájjon egy ehhez hasonló törvény vagy más­tSLe eszköz volna-e alkalmas ennek a rendezés­nek keresztülvitelére, annak eldöntését a pénz­ügyminiszter úr bölcseségére bízom, de rende­zésre feltétlenül szükség van. Amint az inflá­ció idejében az adós jutott óriási előnyökhöz a hitelezővel szemben, úgy a mostani deflációs időben — mert azt nem tagadhatjuk, hogy defláció van — a hitelező óriási előnyökhöz jut az adós kárára. (Ügy van! balfelöl.) Ez ta­gadhatatlan tény. Nem akarom a mélyen t. Felsőház türel­mét sokáig igénybevenni, csak rámutatok még arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank a külföldi 139 millió pengő értékű dolláradóssága után 1% kölcsöndíjat fizet, de míg ez a pénz eljut az igénybevevőhöz, a kamat felszaporodik 8, 10 és még több százalékra. Nézetem szerint ezek ' súlyos akadályai a gazdasági élet megjavulá- i sának. Szükséges továbbá, hogy ismét Tehetővé ! tegyük a hosszúlejáratú olcsó kölesönöket, még- ! pedig saját erőnkből, vagy úgy, hogy a Ma- : gyár Nemzeti Bank felállít egy jelzáloghitel- ! osztályt, vagy ahogyan Bécs csinálja a ! Zentralsparkasse der Stadt Wien útján, hogy 10—25 évre hosszúlejáratú amortizációs kész­pénzkölcsönöket nyújt. Ezt most megteszi a Zentralsparkasse der Stadt Wien. Állandóan azt halljuk, különösen az orto­dox elvek hívei részéről, hogy milyen végtele­nül fontos a tőkeképződés. Én nem tudom, hogy ; a tőkeképződés a fontosabb-e, vagy a fogyasz­tóképesség emelése és az élénkebb vérkeringés, de ha a tőkeképződés a fontosabb, akkor jiem tudom elképzelni, hogy miképpen képződjék tőke, amikor hitelellátás nincs. Felfogásom sze­rint a tőkeképződés erkölcsös alapon csak úgy képzelhető el, ha a munka, a vállalkozás olcsó hitelt kap. Munka és takarékosság utján kép­ződhetik csak tőke. Felfogásom szerint az, hogy ami azelőtt 6, 8, vagy 10 zsebben volt, „egy zsebbe vándorol, nem tekinthető tőkeképződés­nek. Ebből a szempontból is a hitelellátás min­denesetre mentől hamarább megindítandó. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nem óhajtom folytatni fejtegetéseimet. Ezek lennének szerény nézetem szerint azok az intéz­kedések, amelyeknek segítségével — legalább felfogásom szerint — itthoni viszonyaink lé­nyegesen előmozdíthatok és javíthatók lenné­nek. Nagyon kérem a mindnyájunk által na­gyon nagyrabecsült pénzügyminiszter úr ő excellenciáját arra, hogy ezeket a kérdéseket vegye fontolóra. Ha ezeket a fejtegetéseket nem tudná magáévá tenni, ha kifogásai lennének azokkal szemben, ne intézze el ezt azzal a bizo­nyos kísérlet szóval, kézlegyintéssel vagy agyonhallgatással, hanem nagyon kérem, le­gyen szíves és úgy indokolja meg a maga ellen­tétes felfogását, hogy az meggyőző erővel bír­jon mindnyájunkra és kiváltképpen azokra, akiknek nevében is beszélek. Hiszen az én haza­fias aggodalmamból származó gondolataim nemcsak az enyémek. Nagyon nagy már azok­nak a tábora, akik velem együtt így gondol­kodnak, sőt nagyon sokan olyanok is, akik bál­áz ortodox elméletek hívének vallják magu­kat, négyszemközt bevallják, hogy azokban sú­lyos hibák vannak. Különben, mivel a kormány tirant a legna­gyobb bizalommal vagyok, a költségvetést ál­talánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: T, Felsőház ! Az idő előrehaladván, a 9SU. évi június hó 21-én, csütörtökön. 417 tárgyalást megszakítom. Ma délután 4 órakor folytatjuk tanácskozásunkat. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Szólásra következik József királyi herceg ő fensége. (Halljuk! Halljuk!) József királyi herceg: Nagyméltóságú El­nök Ür! Igen t. Felsőház! Nem akartam a költ­ségvetés tárgyalása során felszólalni, mert azt, a kormány iránt bizalommal viseltetvén, meg nyugvással tudomásul veszem és megszavazom, de tegnap olyasmi történt, amit magyar haza­fiságom nem enged szó nélkül hagyni. (Halljuk! Halliuk!) En, akinek mélységesen szívéhez nőtt Er­dély, Bánát és minden elszakított területünk, Erdély, melyet hős csapataimmal több mint egy esztendeig győztesen megvédtem, mély fáj­dalommal és felháborodással olvastam a mai lapokban a nagy francia nemzet külügymi­niszterének állítólagos nyilatkozatát, amelyet felolvasok. {Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Az Adeverul szerint Barthou francia külügymi­niszter a Kolozsvárott különvonatára felszál­lott román újságíróknak kijelentette, hogy úgy Franciaország, mint Eománia visszaszerezte azokat a tartományokat, amelyek az övék vol­tak. (Felkiáltások: Hallatlan!) Ez az elv az alaptörvénye azoknak a szerződéseknek, ame­lyeket Párizs környékén aláírtak. A békeszer­ződések revíziója jogokról való lemondást je­lentene.« (Felkiáltások: Hallatlan!) Igen t. Felsőház! Ha tényleg igaz volna az Adeverulnak ez az értesítése, akkor azt hi­szem, hogy az egész magyar nemzet egyetért velem, ha a minket magyarokat érintő törté­nethamisítás ellen tiltakozunk. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) Tiltakozom e történethami­sítás ellen, amelyet hazug propaganda hitetett el Franciaország külügyminiszterével, (Ügy van! Ügy van!) aki, ha a valódi, okmányokkal alátámasztott történelmet tanulmányozná, egé­szen másról győződhetne meg, arról, hogy a világtörténelem legnagyobb, legégbekiáltóbb igazságtalansága a történelemhamisításon fel­épített Trianon, \(Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) amely éppen a mindnyájunk által olyan nagyon forrón kívánt béke érdekében feltétle­nül orvoslást követel. (Ügy van! Ügy van!) Mint ahogy már egyszer XV. Benedek pápa is mondotta, a béke szükséges. Békét akarunk mi magyarok is mindnyájan. A há­ború egész Európának öngyilkossága volna, {Ügy van! Ügy van!) az egész világ bolsevizá­lására vezetne. (Ügy van! Ügy van!) Igaza van a magyar miniszterelnök úrnak, hogy csak őrült akarhat háborút. Ezeket akartam mon­dani. (Hosszantartó nagy taps és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Pinezich Ist­ván felsőházi tag úr. Nem lévén itt, felszólítom gróf Hoyos Miksa felsőházi tag urat. Gróf Hoyos Miksa: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Hatása alatt állok azoknak a mélységes hazafiságból eredő sza­vaknak, amelyeket József királyi herceg ő fen­sége volt szíves most a Felsőház színe előtt Barthou francia külügyminiszter úr tegnapi, román újságíróknak adott interjújával kap­csolatosan elmondani. Azt hiszem, hogy min­den magyar ember lelkében visszhangzanak ezek a szavak {Ügy van! Ügy van!) és min­denki, imjjnt egy ember, magáévá teszi azokat

Next

/
Thumbnails
Contents