Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

404 Az országgyűlés felsőházának 65. ülé, addig a mezőgazdasági m ankáspr obiémák nem oldódnak meg. (Elénk helyeslés.) Igen t. előttem szólott barátom azt mondotta, hogy 24 pengőt keres egy munkás egy hónapban. En azt mondom erre, hogyha 24 pengőt tudna egy munkás egy hónapban átlagosan keresni, — kivéve a novembertől márciusig terjedő (időszakot, — iákkor nem volna munkásprobléma, akkor megoldódnék minden magától. De általában munka nincsen. Talán az egyik nap van annak a munkásnak 80 filléres napszáma, a másik napon van talán 60 filléres napszáma, mert sokszor elmegy dolgozni ennyiért is, csakhogy a mapot ne lopja. Vannak kivételes munkások, akik azt mondják, hogy ennyiért nem dolgozom, de én 90%-ban a tisztességes munkásemberekről beszélek. Ezeknek el kell menniük dolgozni ezért a bérért is, mert családjuk helyzete megköveteli és a család megkívánja azt, hogy az édesapa keresethez jusson. Most ez a szomorú esztendő is ránk köszöntött, a munkások már aratási keresethez is alig jutnak és ha jutnak is, nagyon kevés jut ebből nekik, habár a gazda minden erejével arra törekszik, hogy a legjobbat adja nekik, hogy az a munkás a maga bérét megkapja. A mostani gabonatermés mellett azt látjuk, hogy a munkások nagy része bizony alig jut valami kis keresethez, ami a legjobb esetben már novemberre elfogy és még ettől a keresettől is el fog esni. Mi történik ezekkel a munkásokkal? Most itt térek rá arra, amiről t. barátom szólott, az egyke és az egyse kérdésére. Én azt mondom, hogy az én munkástestvéreim között — és erre munkásfajtestvéreim büszkék is — az egyke és az egyse még nincs elterjedve és ha t. barátom azt méltóztatott mondani, hogy igenis a tüdővész fellépett, ez csak annak tulajdonítható, hogy nincs meg a munkásságnak és gyerekeinek az a tápláléka, amelynek a legkisebb faluhelyen is meg kellene lennie a munkásgyerekek számára is. (Úgy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! A miniszterelnök úr tegnapi beszédében azt mondotta, hogy ez a kriminális kérdés, az egyke és az egyse kérdése egyrészt orvosi és bábaprobléma, másrészt pedig erkölcsi, nemzetnevelési probléma. Én sem orvosi, sem bábái problémának nem tekintem; teljesen az erkölcsi élet problémájának tekintem, mert ahol az erkölcs magas színvonalon áll, ott még sem az egyke, sem az egyse nem lépett fel. Vas megyének azon a részén, ahol én lakom, sem a gazdák, sem pedig a munkások között egyse nincs, de még megvan az erkölcsi, a nemzeti élet. (Ügy van! Úgy van!) Addig, amíg jobb nemzeti és erkölcsi életet nem élünk, nézetem szerint, semmi néven nevezendő kormányintézkedéssel az egykét és az egysét megakadályozni nem lehet. (Úgy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! A miniszterelnök úr ő nagyméltósága és többen mások is foglalkoztak a telepítés kérdésével. Előttem felszólalt t. barátom is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az 1933/34. évi költségvetési felszólalásomban azt mondottam, hogy a telepítéshez pénz, pénz és harmadszor is pénz kell, mert — és ezt mutatja a régebbi földbirtokreform — ha földet kapott az a teljesen vagyontalan munkás, de ahhoz felszerelése nem volt, — ha nem volt állatja, nem volt szekere, nem volt boronája és egyábi felszerelése, — akkor a földbirtokreform' során kapott földekből bizony hamarosan kiesett, kipotyogott. S kik tudták megtartani azt a földet? Azok a törpebirtokosok, akiknek megvolt a gazdasági felszerelésük és akik ta1934- évi június hó 21-én, csütörtökön. Ián egy kis anyagi erővel is rendelkeztek, amelyet a konjunkturális időkben takarítottak meg. Ha most a telepítést a kormány le akarná folytatni, .ahhoz pénz kellene, — mert hiszen állat, kocsi és gazdasági felszerelés kell, — nem tudom azonban, hogy a mai nehéz körülmények között volna-e a kormány abban a helyzetben, hogyha csak ezer vagy ezerötszáz telepest akarna is valahol elhelyezni, azoknak lakóházzal és gazdasági felszereléssel való ellátását pénzügyileg meg tudná oldani. Én nagyon szeretném a szegény munkásokat, akiknek semmijük sincs, olyan helyzetbe juttatni, hogy önállóak legyenek, mert ha önállóak, akkor sokkal jobban ragaszkodnak ^ hazához, a nemzethez és a családhoz is, — ami ma is megvan, — de nein szeretném azokat a szegény munkásokat belevinni olyan helyzetbe, hogy .azután még az a falat kenyerük se legyen meg, amely ma talán szűkösen megvan. Nem tudom, hogy a mai helyzetben ezt a kérdést hogyan lehetne megvalósítani. Itt említem meg, hogy egy kérelmem is volna a magyar királyi kormányhoz. A földhirtokreform során földhöz jutott egyéneknél 1934 december 31-én lejár a használati díjfizetés lehetősége, amely, mondjuk, kedvező fizetés volt, de a mostani nehéz gazdasági viszonyok között mégis kedvezőtlen. Arra kérném a kormányt, méltóztassék a földbirtokreform során földhöz jutott egyéneknél ennek a használati díjfizetésnek lehetőségét kitolni mindaddig, amíg ,u gazdasági helyzet meg nem javul, mert a földhöz jutott egyének ma nem tudják megfizetni az 1928-ban megállapított magas árnak még az amortizációját sem. Szakosztályom nevében kérelmet intézek a gazdaközönséghez, méltóságos Felsőház. Minekutána a nehéz gazdasági viszonyok között az aratási eredmények az egész országban, azt mondhatom, nagyon alacsonyak lesznek, az a tiszteletteljes kérésem a gazdákhoz, hogy legalább az aratógépeket mellőzzék, hogy azoknak a munkásoknak, akiket aratásra felfogadtak, az aratógépekkel ne vegyék el a kenyerét. (Helyeslés.) Minden gazdának szociális feladata, hogy a munkás keresethez jusson, mert ha az a munkás az ő körzetében nyugodt és meerelégedett. akkor a gazda is nyugodtan hajthatja fejét álomra. Meg kell emlékeznem arról is, méltóságos Felsőház, hogy szakosztályom nevében az Or számos Mezőgazdasági Kamara Igazgatóvá lasztmánya felterjesztéssel élt a pénzügyi kormányhoz, hogy amikor az egyszobás munkásházak után ma 11 pengő 34 fillér adó van kivetve, amely a községi pótadóval — ha csak 50%-os pótadót veszek is — 15—16 pengőt tesz ki. akkor hogyan fizesse meg a munkás ezt a házadót. ha nem tud keresni. Felterjesztésünket megtettük a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságánál, de a mai napig még nem érkezett erre leirat, nedig ennek elintézése szociális feladat, mert ha a kormány egyik kezével segélyt oszt, másik kezével pedig bevasalja azon a szegény munkáson a 16 vagy 17 pengő házadót, akkor méltóztassanak elgondolni, nem fejtett ki a kormány semmiféle szociális tevékenységet. Legutóbb megjelent egy rendelet — nem tudom a nagyméltóságú miniszterelnök úré-e, vagy pedig a földművelésügyi miniszter úré — a vámörlő malmokra vonatkozólag, amely rendelet a vámörlő malmok őrlés utáni százalékát felemelte; felemelte pedig annyira.