Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1934,. évi június hó 21-én, csütörtökön. 401 mát, a termelés kérdését, vagy pedig talán hiányzik ott egy-két mezőgazdasági gyakorlati szakember vagy érdekképviseleti ember, aki ebben a kérdésben tanácsadóként szerepelhetne. Mindenesetre kívánatos volna, hogy ezekben a homályos kérdésekben világosan láthasson a gazdatársadalom és. láthassanak a gazdaérdekképviseletek is, mert ez a magyar mezőgazdaság egyik legfpntosabb kérdése. Mert hiába termelünk mi, ha az értékesítésnél megroppannunk. (Gróf Somssich László: Igaza van!) Mélyen t. Felsőház! Az előbb említett gazdavédelemhez szorosan hozzátartozik a munkásvédelem is. Legyen szabad ezzel rövid pár pillanatig foglalkoznom. Nekünk és általában az egész ország társadalmának a legnagyobb tisztelettel kell megemlékeznünk a magyar munkásságnak a mai rettenetes helyzet közepette tanúsított magatartásáról, mert különösen a magyar mezőgazdasági munkásságnak ennek a gazdasági harcnak minden nehézségét keresztül kell élnie. Nem akarom elsorolni az embereik szenvedéseit és a munkanélküliek nélkülözéseit különösen künn a vidéken; .tudóim', hogy a fővárosban is megvan ez az ipari munkásoknál, de állítom, hogy hatványozottabb .mértékben nehezebb a mezőgazdasági munkásság helyzete, alkik a jelen pillanatban abban a nehéz helyzetben vannak, hogy a mezőgazdaság mai állapotában nem tudják megszerezni az egész évre való kenyérmagszükségletüket. Emellett á munkabérek rendkívül alacsonyak voltak. Mi igazdák sem tudtunk fizetni, «mert nem volt miből, lévén rossz az értékesítési lehetőség, így csak lehetetlen munkabérekkel fizettük a magyar munkás erejét és ezáltal a magyar mezőgazdasági «munkásság abba a helyzetbe jutott, hogy dacára annak, hogy 1933-ban még tudott valamit keresni, de hogy 1933 telén valahogyan megélhessen, el kellett e szerencsétleneknek kótyavetyélni keresetüket, illetőleg búzájukat 6 pengős áron és kukoricájukat kezdetben 2 pengő 50 filléres áron. Ilyenformán, minthogy a szatócsnál és boltosnál egyik évről a másik évre húzódó adósságaikat is törleszteni kellett, továbbá gyermekeik részére tankönyvet kellett vásárolni, 1934 telén már olyan nehéz helyzetbe kerültek, hogy nem volt lábbelijük, nem volt ruhájuk, az egész családnak nem volt egy felöltője. Nem rémképeket alkarok itt festeni, csak ecsetelem azt a re.itenetes küzdelmet, amelyet álmagyar mezőgazdasági munkásság folytat és egyben látom azt az óriási türelmet, amellyel viseli ennek az áldatlan helyzetnek a következményeit s bíidk bennünk és a magyar kormányban, hogy nifg fogjuk találni azt a módot és azt az irányt, amelyeken keresztül rajtuk is segíthetünk. En hiszek és bízom a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának abbeli szándékában, amelyet hallottunk tőle, hogy minden lehetőt el fog követni, hogy ezen a téren javulás, változás álljon be munkaalkalmak teremtésével és a munkások megsegítésével. Igen t. Felsőház! A Felsőháznak majdnem •minden szónoka megemlékezett a munkáskérdésről. Sokat beszéltek erről a kérdésről, itt azonban már nem

1 beszélni, hanem cselekedni kell. A munkások ügyeinek felkarolására mindannyiunk részéről megvan a jóakarat, feltételezem és hiszem is, hogy segíteni akarunk rajtuk, csak nem találtak meg eddig azokat a módokat, amelyeken keresztül tényleg lehetne is rajtuk segíteni. Nem elég tudniillik, hogy kényszermunkákat rendelünk el és némi segélyt osztunk szét, mert ezzel csak a munkakerülésre neveljük az embereket. Ilyenformán sokan hozzászoknak SLZ ingyenkenyérhez, amelyen keresztül elveszítik a kedvüket nemcsak a munkaalkalom keresésétől, de a munkától is. Nekem, aki figyelője vagyok ezeknek az eseteknek vidéken, az a^ tapasztalatom, hogy a magyar munkásság és a magyar mezőgazdasági munkásság bízik a kormányban, bízik abban, hogy azoknak az elgondolásoknak a megvalósításával, amelyeket a telepítéssel és a hitbizományi reformmal kapcsolatban felvetettek, a imunkáskérdés is megoldódik. Kérem a miniszterelnök úr ő nagyméltóságát, hogy úgy, amint beígérte, a parlament őszi megnyitása alkalmával ezek a problémák legyenek az elsők, mert erre az esztendőre már nagy lépést a munkáskérdésben úgysem tehetünk, tehát el kell készülnünk a jövőre, hogy akkor ezek a szomorú jelenségek újból meg ne ismétlődjenek. Gondoskodnunk kell arról, hogy a nincstelen munkakereső ember, aki dolgozni akarna, munkához jusson. Elismerem, hogy vannak a munkások között olyanok is, akik nem akarnak dolgozni és akik kihasználják ezt a lehetetlen állapotot, de a munkások 90%-a akar dolgozni, de nem tud, mert nincs munkaalkalom. A telepítés és a hitbizományi reform útján kellene gondoskodni arról, hogy ezek az események a jövőben ne ismétlődjenek meg, hanem ez a kérdés egyszer már komoly megvitatás tárgyává tétessék és azután egyszersmindenkorra lekerüljön a napirendről. A munkáskérdéssel kapcsolatban meg kell emlékeznem a multévi ruhaakcióról is. A magyar kormány teljes jóakarattal gondolt arra, hogy annak a nincstelen munkástömegnek —• amelyben nemcsak a családtagok, hanem a családfő is ruhátlanul van — ruhát juttasson. Hiszen a munkások alsóruhát már nem is igen ismernek odalenn a vidéken, egyszerű nyári fürdőtrikóban járnak vagy legfeljebb összefoltozott rongyokban. Nekünk igenis kötelességünk magyar testvéreinkről, a magyar munkásokról is gondoskodnunk. Az a szigorú tél, amelyre kilátás van sokféle tekintetben, kötelezővé teszi, hogy a kormány ezeket a munkásokat lábbelivel, élelemmel és tüzelnivalóval ellássa. Nem elég az, hogy munkanélküli segély címén adunk naponta 1 P 20, vagy 1 P 50 fillért. Ezen a pénzen a munkás nem tudja megvásárolni a maga és családja számára szükséges ruhaanyagot sem. Kívánatos lenne, hogy azok a nagy textilgyárosok, akik hosszú éveken keresztül a vámvédelem révén úgyis kihasználták a magyar mezőgazdaságot, adjanak le készletükből egy bizonyos részt a szerencsétlen magyar munkások felruházáNem teszi őket tönkre az, ha egy nagy csomó szövetet vagy egy nagy csomó vászonárut juttatnak a magyar munkások részére. Pénzért nem tudnak ruhát venni a munkások, mert ma 24 pengő a havi keresete egy munkásnak, 1 P 20, 1 P 60 fillér a napszámbér és ezért is szívesen mennének a munkások, de nem fogadják fel őket, mert nincs munkaalkalom. Ilyen körülmények között nem lehet arra számítani, hogy a jövő télre a munkások magukat és családjukat fel tudják ruházni, ha nem jön kormány segíts ég. Meg kell szorítani a textilgyárosokat, akik eleget kerestek már a vámvédelem következtében. Segítsék most ők elsősorban a magyar mezőgazdasági munkásokat,