Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-64
Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1934. évi június hó 20-án, szerdán. 875 a nemzetgyűlés nem ragadtatta el magát szélsőséges dolgokra, kivéve talán a ' botbüntetést. Legyen titkos választójog, ne legyen a j lelkiismeret megterhelve azzal, hogyha nyílvánosan szavazok valakire, belőle károm lesz, \ ha pedig másra szavazok, akkor előnyöm lesz, hanem meg legyen választva az, akit arra a titkos szavazati joggal fel fognak jogosítani. De amint nem egyformán adózunk, nem egyformán katonáskodunk, mert azt, aki nem alkalmas katonának, nem veszik be, ugyanúgy nem lehet a politikai jogokat sem egyformán odaadni. Egyenlőség a világon nincs, két egyenlő falevél sincs, miért legyen tehát egyenlőség ott, ahol a legnagyobb, a leghatalmasabb dolgot, az állam biztonságát alkotó országgyűlést kell törvényes úton létrehozni. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Purgly Emil ő nagyméltósága. vitéz Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! Amikor az előttünk fekvő 1934/35. évi költségvetéshez hozzászólok, teszem ezt azzal a szándékkal, hogy mindazokat a törvényes intézkedéseket, amelyek a magyar állam létének előmozdítását vannak hivatva célozni, a magam részéről ás melegen pártoljam és a megvalósításhoz közelebb hozzam. Kétségtelenül igaz az, hogy országunk és nemzetünk léte és mikénti alakulásának tengelye a külpolitikán nyugszik. Minél előbb és minél több nagy világhatalommal tudjuk megértetni azt, hogy a magyar nemzet sorsa a nagy világpolitikának egy része és minél inkább arra a meggyőződésre tudjuk hozni a világ nagyhatalmait, hogy Keleteurópában a békesség csak a magyar nemzettel együtt és karöltve jöhet létre, (Ügy van! Ügy van!) annál inkább és annál hamarabb fogjuk megközelíteni a mi történelmi igazságainknak bekövetkezését. Arra azonban, hogy ez minél előbb és minél hatályosabban történhessék, szükség van egy olyan külpolitikai tevékenységre, amely nagy átgondoltsággal, megfontoltsággal, inkább hallgatólagosan, mint hangosan, erélyét és energiáját a legmagasabb fokra kifejlesztve, hangulatoktól mentesen tudja kifejteni és kell, hogy kifejtse tevékenységét. Ehhez azonban, hogy egy külpolitikai tevékenység eredményes legyen, szükséges az, hogy az országban nyugalom,, rend és békesség legyen. (Ügy van! Ügy van!) Ezek azok az alapfeltételek, amelyekre építeni lehet a külpolitikai tevékenységet és ezek között a rendet és a nyugalmat, elismerem, hogy a mindenkori kormányok politikai gesztiói erősen befolyásolhatják, de kétségtelenül igaz az, hogy a rendnek és a nyugalomnak legfőbb alapfeltétele a békesség. Az emberek tömegének lelki egyensúlyozottsága adja meg azt a biztos fundamentumot, amelyre a rendet és a nyugalmat építeni lehet és kell. S ha nézem, hogy ennek a rendnek, ennek a nyugalomnak a békességen alapuló megoldása miképpen lehetséges, úgy önkéntelenül előretolódik a gazdasági kérdések mikéntje. Mert egy gazdaságilag meg nem alapozott országban, ahol a lét meglehetősen labilis vonatkozásban kell, hogy kiélje magát» különösen a mi népünknél, amelyiknél az egyensúly ozatlanság esetében a demagógiának, nem mindig a nemzeti eszmék szolgálatában álló szavaknak igen sokszor, igen nagy hatása lehet, elsősorban is a gazdasági kérdésekre kell ebben a vonatkozásban is a súlyt helyezni. Ha most azt nézem, hogy a magyar gazdasági helyzetnek milyen ma a képe, akkor — hogy úgy mondjam — azt kell tennem, amit tegnap a pénzügyminiszter úr tett. Amint ő excellenciája számokkal vetítette le Magyarország mai gazdasági helyzetét és a budget vonatkozásában is ezzel akarta megmutatni és mutatta is meg a helyzetet, én is a számokhoz fogok először nyúlni, mert ezek a beszélő számok mutatják meg azokat a konklúziókat, amelyeket levonni szándékozom. Konkoly-Thege Gyula statisztikai adataiból merítem az adataimat és megállapítom azt, hogy 1928-tól 1933-ig a mezőgazdasági nemzeti jövedelem 2147 millió pengőről 996 millió pengőre esett le. Ugyanakkor az állami kiadások 1928-tól 1933-ig 1628 millióra emelkedtek 1354 millióról, tehát 300 millióval emelkedtek ahelyett, hogy a 700 millióhoz közeledtek volna. Ha nézem a statisztika adatát, amely azt mondja, hogy félmilliárddal haladja meg a mezőgazdaság tiszta jövedelmezőségét az állami kiadás és hogy 60.000 nyugdíjasunk helyett, amennyi Nagy-Magyarországon volt, ma 127.000 nyugdíjasunk van, akkor látom, hogy az állami kiadások messze túlhaladják azokat a lehetőségeket, amelyeket ma a bevételi rovatok nyújtanak. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy — amint ő excellenciája tegnap mondotta — ezeknek a kiadásoknak lefokozása terén a mindenkori kormány és a jelenlegi kormány is a legnagyobb gondot és tevékenységet fejtette ki és ebben a kiadási tételeket redukáló és törlő tevékenységben elsősorban is van egy fokozat, amelyen túl már igen nehezen lehet keresztülhajtani a redukciót, másrészről pedig a szociális kérdések számtalan tömege az, amely megfogja a törlő kezet és nem engedi, hogy a kiadási oldalon további redukciókat léptessünk életbe. Ennek, amint a pénzügyminiszter úr is helyesen említette, az kell, hogy logikus következménye legyen, hogy ne csak ezen az oldalon igyekezzünk és ne csak ezt az oldalt nézve próbáljuk az egyensúlyozott állami és magángazdasági életet — mert hiszen a kettő szoros összefüggésben r van — helyreállítani, hanem igyekezzünk elsősorban a nemzeti jövedelem fokozását elérni. Hiszen, igen t. Felsőház, a közterhek viselése, különösen a mezőgazdaságot, ma már abba a helyzetbe hozta, hogy alig-alig tudja ezeket teljesíteni és ha talán a közterhek erősen való csökkentesére rövid időn belül nem is lehet kilátás^ en itt erről a helyről is felhívom a kormány figyelmét arra, hogy a közterheknél legalább arányos megosztásra törekedjék és a mezőgazj daságot, amelynek kézenfekvő, szemmellathato adótárgya van, ne igyekezzék túlságosan megfogni és ne hozza abba az aránytalanságba, amelybe ez a legkönnyebben megadóztatható foglalkozási ág a többivel szemben kerülhet. T. Felsőház! A földmívelésügyi miniszter úr a Képviselőházban tartott budget-beszédében egészen helyesen megállapította azt a három etapot, amelyen a magyar mezőgazdaság átment. A háború idejében és a háború után következő időben elsősorban a mennyiségi termelés volt uralkodó, hiszen az adottságok, a viszonyok önként hozták ezt magukkal. Utána jött a minőségi termelés kérdése és a minőségi kérdés szinte jelszóvá lett, azt mondottak,