Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés felsőházának 64-. ülés< költségvetési évtől kezdve megint csak a Felsőház pénzügyi bizottságának lehet megköszönni, amely felhívást intézett az illetékesekhez, hogy e tekintetben a zárószámadások világos és tiszta képet nyújtsanak. Ezeknek a kimutatásoknak közléséből kiderül, hogy ez az alap tiszta vagyonként 1928 június 30-áu 1,223.763 pengő 55 fillért mutat ki, míg az 1931/32. év végén ez az alap már 3,090.447 pengő 85 fillérre emelkedett. Ez az alap a tisztviselők pénze s ebből az alapból fizetik ki az 1912. évi LXV. tc.-ben az állam bevételeiből biztosított úgynevezett temetkezési járulékot, temetkezési segély címén a tisztviselőknek, vagyis, amit az állam hozzáadni igért az Otba.-hoz, azt nem adja meg, de amire másutt kötelezve van, azt is ebből az alapból veszi el. Vagyis ami törvényben van biztosítva, hogy az állam bevételeiből kapják meg a tisztviselők, azt a saját betegsegélyezési járulékaikból kapják meg és mégsem tud kívánságuk teljesedésbe menni, hogy részükre úgy, mint bizonyos szakcsoportok számára, megfelelő kórház állíttass ék fel. Erre azt lehetne mondani, hogy hiszen a közkórházi ápolás mindenkinek rendelkezésére áll, miért akar a tisztviselő többhöz jutni? Ha ez a nyugdíjalap nem volna s erre a betegsegélyezési alapra a befizetés nem volna kötelező és a tisztviselő ezeket az összegeket befizetné valamely szanatóriumi egyesületnek, akkor tudná biztosítani magának, hogy amikor megbetegszik, megfelelő szanatóriumi kezelést kapjon, de erre is befizetni, a .betegsegélyezési járulékot is megfizetni, ezt a mai csökkentett fizetések mellett egyáltalában nem lehet. És méltóztassék elképzelni, a.legmagasabb rangú tisztviselő is csak harmadosztályú kórházi ápolást igényelhet. Mondjuk, vakbélgyulladásba esik egy miniszteri tanácsos, egy kúriai bíró vagy táblabíró, beteszik Budapesten — a vidéki kórházakat nem ismerem — a Rókusba. Nyolcad vagy tized-tizenhatod magával fekszik egy teremben s akkor, amikor az övéiről való gondoskodás jár folyton az agyában, amikor lázas paroxizmusában arra gondol, hogy vájjon, ha meghal, mi lesz családjával, a szomszéd ágyakról halálos hörgéseket kell neki végighallgatnia. Látnia kell víziós szemével, amikor a hullákat viszik ki a teremből, holott itt három millió rendelkezésre áii, amely pénzből igenis fel lehet állítani a megkívánt és külön ápolást biztosító korházi intézményt. A köztisztviselők nevében, nagyon soknak részéről felkérve szólalok fel és kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ebben az irányban megvalósítani az állami tisztviselőknek kívánságát, vágyát, óhaját, jogos igényét, hogy ne legyenek annak kitéve, amit az előbb vázoltam, amikor ugyanennek a hátránynak nincsenek kitéve azok az állami tisztviselői csoportok, amelyek magukat elég ügyesen külön tudták választani az általános országos betegsegélyezési alaptól. Ezek után áttérek egynéhány igazságügyi kérdésre. Már egyízben egyik költségvetési beszédemben felszólaltam abban az irányban, hogyha nem is helyes az, hogy folyton és folyton újabb jogszabályokat alkotunk, — különösen pedig rendeleti úton, —• vannak olyan jelenségek az életben, ahol igenis szükséges a törvényalkotás, mégpedig az azonnali törvényalkotás. Ilyen kérdés például az elévülés ügyének szabályozása. Méltóztassék figyelembe venni, mit je lent az, ha például — hogy egy nagyon kirívó példával éljek — valaki fiatal jogászember ko: 19 3 U. évi június hó 20-án, szerdán. 373 rában csináltat a szabónál 120 pengőért egy ruhát és talán egy kis ideig adósa marad, de megfizeti idővel, a nyugta azonban valahol elkallódik. Huszonöt esztendő múlva az a szabó, vagy annak örököse, a régi könyveket forgatja és azt látja, hogy be van írva az a 120 pengő követelés. Az egykori adós most már állami tisztviselő, miniszteri tanácsos vagy közigazgatási bíró. A szabó odamegy hozzá, a tisztviselő pedig azt mondja: Nem tartozom, mert én már megfizettem. Ha ez az ügy bíróság elé kerül, azt mondja a bíró: — egészen törvényes és megfelelő alapon — tessék ezt bizonyítani, mert aki olyan tényre hivatkozik, amely jogszüntető, annak kell azt a jogszüntetést bizonyítani. A bíró bölcsessége ugyan megoldhatja ezt a kérdést, — de nem mindig bölcs a bíró, hiszen ő is ember. A bölcs bíró azt mondja, hogy aki 25 évig várt a követelésével, az ezt a követelést már régen kiengedettnek kívánta tekinteni, tehát most igénye nincs, az alperesnek nem kell fizetnie; ám akad oly bíró is, aki marasztal, mert a fizetés nincs bizonyítva. De ez csak egy kis példa. Méltóztassék azonban arra gondolni, hogy ez megtörténhetik milliós pörökben, nagy családi pörökben is, ahol békében élnek emberek 20 esztendeig, megosztoznak egy örökségen, írást nem vesznek róla és 20 esztendő múlva követel egyikük köteles részt és kijelenti, hogy jogszabály szerint neki az örökhagyó halálától számítva, a törvényes kamat jár. Ebben az egy esetben a Curia bölcsesége segít ugyan és azt mondja: ha valaki elhanyagolta igényének érvényesítését, kamatokat csak attól az időtől kezdve követelhet, amely időben a port megindította. De nem minden per kerül a Curia bölcsesége elé s nem minden perben van csak kamatról szó és habár az 1912. évi LIV. törvénycikkben meg van írva az, hogy a kir. Curia határozatai kötelezők az alsófokú bíróságokra, saját gyakorlatomból tudom, hogy ezeket nem mindig tartják meg olyan ügyekben, amelyek följebb nem vihetők, amelyekben a bíró utolsó szóként hozza meg a maga ítéletét. A 32 éves elévülés még a kereskedelmi jogban is szerepel, A részvénytársasági közgyűlés határozatának megtámadása történhetik alaki vagy anyagi okból, ha egyik vagy másik jogszabályt közgyűlési határozattal megsértették. A közgyűlés határozata ellen alaki okból 15 napon belül lehet csak pert indítani, attól az időtől kezdve, amikor a közgyűlési jegyzőkönyv a törvényszékhez beérkezik, ellenben anyagi jogi okokból indítható megtámadási perben a rendes elévülési idő 32 év. Tessék elképzelni, hogy 5 esztendő után valaki, aki egy darab részvény birtokosa, mert neki az utóbbi időben a részvénytársasági gesztió nem tetszik, kellemetlenkedni akar és 5 év előtti határozat miatt pert indíthat anyagi jogi sérelem okából. Az elévülési törvényre tehát nekünk feltétlenül szükségünk van és erre számunkra igen jó modus procedendi is mutatkozik. Van egy polgári tör vénykönyv-javaslatunk. Méltóztassék' ebből az idevonatkozó fejezetet kivenni és ahogyan ez a polgári törvénykönyvjavaslat megfelelő jogászi retortákon keresztülmenve, változást fog szenvedni, — mert nem minden tételét lehet úgy helyeselni, ahogyan most varij — épúgy ezt az elévülési fejezetet is a Képviselőház és a Felsőház jogászai kellően^ át fogják gyúrni és dolgozni a való élet szamara s akkor ez nagy segítségünkre lesz. Először is I az egyesek szabadulnak az alaptalan perektol,