Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés felsőházának 63. ülésé vagyok ezzel kapcsolatban a mélyen t. Felsőház figyelmét felhívni arra, hogy a folyó költségvetési évben a Közigazgatási Bíróság bíráinak létszámszaporítását voltunk kénytelenek tervbevenni, mert különben a hátralékok feldolgozása lehetetlenné válnék. A Közigazgatási Bíróság létszámának öt bíróval való szaporítása lehetővé fogja tenni nemcsak a currentia elintézését, hanem a hátralékok fokozatos feldolgozását is, ami természetesen az adófizetőknek is nagy érdeke. Miskolczy ö méltósága szóvátette azt, hogy a betegápolási pótadó nem fordíttatik teljes egészében megfelelő, rendeltetésszerű célokra. Ö méltóságának szíves figyelmét bátor vagyok felhívni arra, hogy a betegápolási pótádó jövedelme 14 millió pengőt tesz ki, ha levonjuk azt a 7 millió pengőt, amely a fővárosnak jut. Ez a betegápolási pótadó azonban nemcsak beteg ápolási, hanem gyermekgondozási célokra is szolgál és neve eredetileg betegápolási és gyermekgondozási pótadó volt. Ha mármost a betegápolási és a gyermekgondozási célokra fordított kiadásokat összeadjuk, 19.9 millió pengős összegre jutunk, szemben e pótadó 14 millióban preliminált jövedelmével. A helyzet tehát az, hogy lényegesen magasabb összeget adunk ki ezekre a célokra, mint amennyi a betegápolási pótadóból tulajdonképpen befolyik. Glattfelder ő excellenciája szóvátette a felekezeti tanítók járandóságának kérdését. Ö excellenciája felszólalására, bátor vagyok megismételni azt, hogy ezen a téren a kultuszminiszter úr ő exeellenciájával egyetemben bizonyos tervezetet dolgoztunk ki, amelynek részletes kidolgozása és rendelet alakjába való öntése most van folyamatban és azt hiszem, hogy az egyházi hatóságok kollaborációja esetén ez a rendelet szeptember 1-én életbe fog léphetni. Ez biztosítani fogja azt, hogy a felekezeti tanítók készpénzjárandóságaikat szeptember 1-től kezdve csönkítatlanul, teljes öszszegben pontosan megkapják, ami által ennek az igen értékes társadalmi elemnek ez a régi panasza orvosolva lesz. (Helyeslés.) Glattfelder ő excellenciája azután megtette — a régi tradíciónak hódolva — a nagyméltóságú püspöki kar nevében azt a deklarációt, amely az egyetemi alap katolikus jellegére vonatkozik és emellett a Pázmány Péter Tudományegyetem külön jogi személyiségét is hangoztatta. Erre a kijelentésre válaszolva, bátor vagyok utalni arra a válaszra, amelyet a kultuszminiszter úr ő excellenciája a tavalyi költségvetés tárgyalása során a bíboros hercegprímás úr hasonló felszólalására itt adott, amely szerint a kormánynak változatlan elvi felfogása az, hogy a budapesti egyetem az államtól különálló és külön vagyonnal bíró jogi személyiség, amely ellátását részben ebből a katolikus eredetű vagyonból, az egyetemi alapból meríti, részben pedig az államtól kapja. Mivel az államnak hozzájárulása lényege sen nagyobb összeget, tesz ki, mint az egyetemi alapból származó jövedelem, az a gyakorlat alakult ki, hogy az egyetemi alap jövedelme a költségvetés bevételei közé felvétetett, befizettetett az állampénztárba és az egyetem szükségletei együttesen az állami költségvetés kiadási oldalán szereplő és az állampénztár által kifizetett tételből fedeztettek. Ez a gyakorlat sem változtatott azonban azon a tényen, hogy az egyetemi alap, más katolikus természetű és jellegű vagyontömegekkel együtt, a kultuszminiszter úr felügyelete alatt áll és mint az állami vagyontól teljesen független vagyon•Í934. évi június hó 19-én, kedden. 367 tömeg kezeltetik és azon sem, hogy a kezelésnek ez a módja már magábanvéve is biztosítja az alap jogi természetének változatlanságát. Egyébként bátor vagyok ebben a tekintetben utalni arra, ami a kultusztárca indokolásának 112. oldalán van, ahol az indokolás szórói-szóra a következőket mondja (olvassa): »Az egyetemi alap jövedelme a tárca multévi költségvetésének felsőházi tárgyalása alkalmából elhangzott nyilatkozatnak megfelelően az állami költségvetési bevételek sorából kivéter tett.« Tarányi ő méltósága szóvátette azt a termeléspolitikai szempontból fontos kérdést, hogy vájjon dohánytermelésünk kvalitatív javítása nem lehetséges-e és hogy bizonyos szőlőtalajokon nem volna-e lehetséges olyan dohányféleségeket termesztenünk, amelyek a bolgár és a keleti dohány pótlására alkalmasak. A helyzet az, hogy ilyen irányú kísérleteket máikét uradalomban folytattunk az 1931. évtől kezdve, azonban, sajnos, ezek a három éven át folytatott kísérletek nem jártak eredménnyel. A dohány termelési költsége túlmagas volt és kvalitása nem érte el azt a kvalitást, amelyet a bolgár dohányok elérnek, úgyhogy ezeket a kísérleteket már ezeken a területeken abba is hagytuk. A debreceni kísérleti telepen tovább folynak bizonyos kísérletek, amelyek azt célozzák, hogy a kerti dohányokat nem lehetne-e a keleti dohányfajokkal való keresztezés révén minőségben javítani. Egy másik szempont is figyelembeveendő itt, amikor dohánytermelésünk kvalitatív javítására törekszünk, és ez az, hogy a keleti országokba való természetes exportunknak ellentételt kellett keresnünk és ez az ellentétel elsősorban a dohányban található meg. Ha tehát a dohányimport valamely oknál fogva ezen országokból megszűnnék, igen valószínű, hogy ezekbe az országokba Magyarország exportja is megszűnnék, különösen a m;ai kiiring és kompenzációs világban, ami természetszerűen gazdasági károsodást jelentene más termelési ágazatokra. Ezekben voltam bátor válaszolni a felszólalásokra. Befejezésül még csak arra vagyok bátor utalni és a mélyen t. Felsőház figyelmét ismételten felhívom arra, hogy minden becsületes törekvés ellenére, amelyet társadalmunk és a kormány kifejt abban az irányban, hogy a gazdasági helyzetet megjavítsuk, ez az igyekezet csak nagyon lassú, fokozatos és nagyon kitartó munkával vezethet eredményre. De azt hiszem, az a körülmény, hogy egy vesztett háború, egy a történelemben példátlanul álló országcsonkítás és egy világgazdasági krízis után, amely elsősorban ezeket a drágán termelő és sűrű lakossággal bíró agrárállamokat érintette, mint amilyen Magyarország is, ez az ország még itt áll, költségvetési helyzete elég egészségesnek mondható, lakosságának életkedve nem roppant meg s hogy a termelés kifejlődésének örvendetes jelei mutatkoznak, ez maga azt mutatja, hogy ez a munka eddig nem volt hiábavaló és ez a munka, ha kitartóan folytatjuk, meg fogja teremni a maga gyümölcsét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. A legközelebbi ülésünket holnapra, folyó hó 20-án, szerdán délelőtt 10 órára tűzöm ki, amelyen folytatni fogjuk az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását.