Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

360 Az országgyűlés felsőházának 63. ül úgyhogy a munkáselbocsátásokat és felvétele­ket illetőleg jóformán semmiféle törvényes in­tézkedés nincs. Több intézkedés védi a mun­káselboosátások, illetőleg felvételek tekinteté­ben a mezőgazdasági munkásokat, mint az ipari munkásokat. Azután meg kell valósítani az üdülés cél­jait szolgáló fizetéses szabadságot. Nemcsak Olaszországban, de Európa legtöbb kultúrálla­mában ezt már megvalósították. A munkásnak is szüksége van pihenésre. Törvényhozásilag lehetővé kell tehát tenni, hogy minden üzem­ben legalább egy hét jusson a munkásnak pihe­nésre» és ez alatt a hét alatt ne vonják el tőle azt a fizetést, amelyet részére általában juttat­nak. Hála Istennek, vannak munkaadók, akik ezt a szociális szempontot is szem előtt tartják és maguk gondoskodnak a fizetéses szabadság­ról. De azok ellen a munkaadók ellen, akik nem jutnak el a szociális belátásnak ekkora fokára, törvényes intézkedéssel kellene fellépni. Fontos továbbá, hogy kiépíttessék a mun­kásbiztosítás különböző ágazata, nevezetcsen a betegség, a baleset, az aggkor, a rokkantság elleni 'munkásbiztosítás v A munkanélküliség elleni biztosítás tekintetében elhangzott felszó­lalások között nagy ellentmondások vannak. Meg vagyok arról győződve, hogy az állam jelenlegi helyzetében lehetetlenség ezt keresz­tülvinni, azonban mégis csak foglalkoznunk kell azzal,, hogy talán idővel à munkanélküli­ség esetére szóló biztosítás valamilyen formáját is megvalósítsuk. Ma vannak városok, amelyek óriási összegeket fordítanak a munkanélküliek j segélyezésére, így például Újpest a múlt évben | körülbelül 600.000 pengőt fordított erre a célra. Ilyen arányú összegekből már valamikép meg lehetne oldani a munkahiány esetére szóló biz­tosítás kérdését is. Ha nem most, talán majd a jövőben. Szükséges végül, hogy bizonyos munkás­jóléti intézkedések elől se zárkózzunk el. Ilye­nek például tanoncotthonok és csecsemőottho­nok felállítása, népházak és népkönyvtárak lé­tesítése, kórházak, népfürdők és népszanatóriu­mok felállítása. Törvényesen szabályozni kell a lakásviszonyokat, főleg pedig a természetben adott lakásokat. Tudom, hogy ezek olyan igények, amelye­ket a mai gazdasági viszonyok közt megvalósí­tani nem lehet, de legalább amit lehet, meg kell valósítani, mert fontos, hogy a munkás­kérdés megoldását ilyen intézmények alátá­masztásával elősegítsük. Még csak a mezőgazdasági munkásság vé­delmére vonatkozólag legyen szabad pár szót szólnom. Itt meg kell reformálni a gazdasági munkáspénztárt. Ez nagyon szép intézmény, de nem gondoskodtak annakidején arról, hogy minden tekintetben kötelezővé tegyék, éppen ezért a helyzet az, hogy a munkásságnak csak egy része van beiratkozva a munkáspénztárba. Azután ez az intézmény bizonyos reformra szorul a tagsági díjak és járulékok szempont­jából is, mert ezek ma már bizonyos szempont­ból elavultak. Célszerű volna a munkásság szempontjából a hazhelyakciónak bizonyos folytatása is. A földreform tekintetében nagy nehézségek mu­tatkoztak. A házhelyakcióról azonban azt mond­hatjuk, hogy többé-kevésbé bevált: igen sok kisember, akinek nem volt háza, házhoz jutott s így ma nem tartja magát annyira földönfutó nincstelennek, mint amilyen azelőtt volt. Töre­kedjünk tehát lehetővé tenni bizonyos körül­te 193A. évi június hó 19-én, kedden. menyek között ennek a hazhelyakciónak foly­tatását is. Meg kell valósítani továbbá a telepítéssel kapcsolatos földreformot is. Nagyon örülök annak, hogy a miniszterelnök úr éppen újab­ban nagy súlyt helyez erre és a telepítés gon­dolatát nemcsak felvetette, hanem iparkodik ezt már a közeljövőben realizálni is. Mélyen t. Felsőház! Ezek volnának azok a reformok, amelyeket az említett négy szem­pontból az államhatalomnak meg kell szívlelnie és valósítania. Ezek a szempontok neai újak és a nagy pápáknak: XIII. Leónak és XI. Pius­nak elgondolásából születtek. Azoknak a nagy pápáknak elgondolásából, akik minden tevé­kenységüket arra fordították, hogy olyan irányelveket adjanak az emberiségnek, hogy a munkáskérdést lehetőleg kielégítőleg tudják megoldani. Ezeket az elgondolásokat ma már bizonyos európai államok, nevezetesen Olasz­ország, Ausztria és Németország bizonyos mér­tékben már meg is valósították s az illető or­szágokra csak előny származott belőlük. Örülök annak, hogy ezeknek az elgondolásoknak a mi kormányzatunk sem ellensége s erős a meg­győződésem, hogy a munkáskérdés megoldása szempontjából ezeket a szempontokat előbb vagy utóbb érvényesíteni fogja. Mélyen t. Felsőház! Csak rövid keresztmet­szd ét adtam a munkáskérdés megoldási lehető­ségének. A mondottakhoz még csak egy gondo­latot legyen szabad hozzáfűznöm, azt, amit Todt svájci evangélikus lelkész írt könyve mottójának: aki pedig a munkáskérdést meg akarja oldani, az tartsa jobbján a nemzetgazda­ságtan műveit, balján a tudományos szocializ­mus műveit, előtte pedig kinyitva az evangé­liumot. Az egyik tudást, a másik megértést, a harmadik pedig szeretetet nyújt, amely nélkül maradék nélkül a munkáskérdést megoldani soha nem lehet. Mélyen t. Felsőház! Az egyik munkásvezér azt mondta, hogy a munkásság az a szikla, amelyen a jövő templomának kell felépülnie. Törekedjünk ezen a sziklán olyan templomot felépíteni, amelyet mindenkor a boldog Nagy­Magyarország himnusza, nem pedig a kommu­nista internacionálé indulója töltsön be. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, él­jenzés és taps. — A szónokot számosan üdvöz­lik.) Elnök: A pénzügyminiszter úr ő nagymél­tósága kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a költségvetés vitájának ötödik napján, még e vita befejezése előtt szólaljak fel és egyrészt néhány felvilágosítás­sal és adattal szolgáljak annak a politikának az irányelvei tekintetében, amelyet a költség­vetés összeállításánál és általában véve • a pénzügyi gesztióban követni kívánunk, más­részt pedig választ adjak azokra a felszólalá­sokra, amelyek itt elhangzottak, és azokra a kérdésekre, amelyek itt felmerültek. A költségvetés általános képét illetőleg nem kell számadatokat felsorolnom egyrészt azért, mert a Képviselőház vitája során ezekre a számadatokra ismételten is volt alkalmam ki­térni, másrészt pedig annál az oknál fogva sem, mert az a rendkívül tömör és szemléltető összeállítás, amely a pénzügyi bizottság jelen­tésében, illetve az előadói jelentésben foglal­tatik, megfelelő tájékoztatásul szolgál a mélyen t. Felsőház tagjai számára. En, igen t. Felső­ház, a budget-politika bizonyos alapelveiről

Next

/
Thumbnails
Contents