Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-63
358 Az országgyűlés felsőházának 63. ülése 1934-. évi június hó 19-én, kedden. később miniszteri rendelettel döntőbíróságokká alakultak át s ; ; nagyszerűen beváltak. Ezek volnának azok a szempontok, amelyeket a munkajog szabályozására vonatkozólag fel akartam hozni. De itt nem szabad megállanunk, hanem gondoskodnunk kell törvényhozásilag a munka szociális védelméről is. A munka adja a megélhetést, azt szokták mondani, hogy a munka minden érték alapja, ezt a nagy értéitet tehát az állam életében törvényhozásilag is meg kell védeni. Az első dolog, amit e tekintetben meg kell tennünk, a munka szabadságának a megvédése. Ma az a helyzet, hogy a munkás nem értékesítheti minden körülmények között szabadon a maga munkáját, mert vannak munkásszervezetek, amelyek nem tűrik azt, hogy abban az üzemben, ahol ők dolgoznak, más szervezethez tartozó munkás is kenyeret kapjon, (Ügy van! Úgy Van!) Tudok esetet, amikor' a szociáldemokrata munkásság az ellen is állást foglalt, hogy vitéz kerülhessen be egy bizonyos gyári üzembe. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Mélyen t. Felsőház! Minden országnak a rend és a nyugalom országának kell lennie és nem szabad engednünk, hogy a termelés terén ilyen anomáliák mutatkozzanak. Ha a munkásszervezetek, a szociáldemokraták a szabadságot tűzték zászlójukra, akkor először önmaguknál alkalmazzák a szabadság gondolatát és ne csináljanak úgy, hogy amikor más világnézeten lévő munkás akar ugyanott munkát kapni, akkor Ők az ellen tiltakoznak, esetleg sztrájkba állanak, sőt tettlegességre vetemednek. Jól rendezett állam ezt az anomáliát nem tűrheti és minél előbb gondoskodni kell olyan törvényről, amely a munka szabadságát a termelés terén mindenkivel szemben megvédi. De fontos, mélyen t. Felsőház, az is, hogy bizonyos reformokat hozzunk a munkanélküliség tekintetében is. Tudom, hogy a munkanélküliség világjelenség. Az egyik német közgazdász szerint a civilizált államokban körülbelül 30 millió munkanélküli van, ami százmillió"ellátatlant jelenti Ez világjelenség, amelynek megoldásához nem elég csak Magyarország ereje. De amit lehet, a munkanélküliség csökkentése tekintetében meg kell tennünk. Én nem tudom elhinni, hogy egy kis jóakarattal ebben az irányban eredményeket ne tudnánk elérni. Az első és legfontosabb, amit ha jól emlékszem, Glattfelder ő nagyméltósága hangsúlyozott, hogy intézményesen kell ehhez a kérdéshez hozzányúlnunk. Ha nem méltóztatnak rossznéven venni, röviden pár gondolatot vetek fel arra nézve, hogy hogyan lehetne a munkanélküliség megoldása tekintetében bizonyos intézkedéseket tenni. Nálunk, agrárállamban a munkanélküliség talán nem annyira veszélyes, mint az ipari államokban, mert hála Istennek, minden agrárválság ellenére, földjeink Isten éltető napja következtében még minden évben termettek és volt annyi búza, hogy éhen senki sem halt ebben az országban. Ennek ellenére, mélyen t. Felsőház, szükséges, hogy a munkanélküliség problémájával behatóbban foglalkozzunk. Mi volna az első teendői Először klasszifikálni kell a munkanélkülieket. Mit értek ezalatt! Azt, hogy három kategóriába kell osztani azokat, akik nem dolgoznak: a munkakerülők osztályába, mert sajnos, ilyenek is sokan vannak; a munkaképtelenek osztályába, mert azt a hetven, vagy nyolcvanéves aggastyánt nem tarthatom munkanélkülinek; és végül a tényleges munkanélküliek osztályába. Itt is különbséget kell tenni idénymunkás és nem idénymunkás között, mert az idénymunkásnak nyáron kell megkeresnie a maga ken/erét, ő tehát olyan szempontból, mint amilyen szempontból például a bőrmunkás, a textilmunkás vagy a vasmunkás, nem nevezhető munkanélkülinek. Ezt a klasszifikációt meg kell tennünk. Meg vagyok arról győződve, hogy ennek következtében a munkanélküliek száma tetemesen csökken, fin, aki egyik legnagyobb gyárvárosban működöm s aki a pestkörnyéki munkásviszonyokat ismerem, mondhatom, hogy nagyon sokan vannak, akiket ma a városok ingyenkenyérrel és ingyenebéddel ellátnak, de ha munkát adnának nekik, akkor nem dolgoznának. Ezek nem érdemlik meg, hogy az állam gondoskodjék róluk. A második szempont az, hogy a munkanélküliek számát meg kell állapítani. Az a helyzet, hogy ma nincs senki, aki pontosan tudná, hogy mennyi a munkanélküliek száma. Ha nézzük a statisztikai hivatal közleményeit, találunk számokat, amelyek egészen jelentéktelen mennyiségeket tüntetnek fel; pl. áprilisban a Statisztikai Értesítő kimutatása szerint 24.566 volt a munkanélküliek száma Magyarországon. Ez téves megállapítás, amely onnan ered, hogy a statisztikai hivatal egyedül a szakszervezetek kimutatásai alapján állapítja meg a munkanélküliek szamát. . A szakszervezetek kimutatása azonban nem az összmunkásságról készül, hanem csak arról a munkásságról, amely a szakszervezetek keretébe tartozik. Például a szociáldemokrata szakszervezetek keretébe tartozott 1928-ban 89.000 munkás, a keresztény szakszervezetek keretébe pedig 55.000 munkás. így tehát csupán 144.000 munkáslétszám alapján mutatták ki a Statisztikai Szemlében a munkanélküliek,számát. Márpedig pl. 1920-ban 450.697 volt az ipari munkásoknak a száma, tehát a munkásságnak csak kis hányadára vonatkozik a Statisztikai Szemlének kimutatása. Ha mármost számításba vesszük a munkásság összlétszámát, ha figyeljük a munkaközvetítő hivatal működését, ha tekintetbe vesszük a Társadalombiztosító számadatait, akkor azt kell megállapítanunk, hogy körülbelül 75—80.000 azoknak a száma, akik az ipari munka terén ma munka nélkül vannak. Ami a mezőgazdaságot illeti, ott talán még kedvezőtlenebb a helyzet, amennyiben NagyMagyarországnak azon a területén, ahol most élünk, a békeidőben kevesebb mezőgazdasági munkás volt, mint ma. Nagy-Magyarországnak ezen a területén ma körülbelül 205.000-rel több a mezőgazdasági munkások száma, mint volt Nagy-Magyarország idején. Itt tehát munkástöbblettel találkozunk, amelyet, a mezőgazdasági termelésnek — sajnos —- el kell tartania. De ez a 205.000-es szám még megszaporodott azáltal is, hogy ott a béke idején a mezőgazdasági munkásságnak nagy része vasútépítéssel, gátak építésével kereste meg a kenyerét s ma e munr kák szünetelése folytán ezek a mezőgazdasági munkások is mezőgazdasági termelésre vannak utalva. így tehát azt mondhatjuk, hogy körülbelül 220.000 a munkanélküliek száma. Hála Istennek, itt általános munkanélküliségről talán nem is beszélhetünk, mert majdnem minden mezőgazdasági murikásnak megadatik a lehetőség arra, hogyha nem is tudja teljesen megkeresni a kenyerét, valamit kereshet bizonyos -alkalmi munkák végzése által.•'••
