Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

354 Az országgyűlés felsőházának 63.ülé csak úgy, hogy az a tanító valláserkölcsösen tanítson, hanem hogy maga is lígy érezzen és maga is úgy éljen, mert ez a lényeg. Milliókat és milliókat áldozott tehát à magyar állam a jövő ifjú nemzedék anyagi, erkölcsi és etikai jövőjéért, nem tehetek róla, de elszomorodottan kell konstatálnom, hogy társadalmunkban, a családi életben egyre szomorúbb hanyatlás és válság következett be. A hiba a családban, a társadalom, az állam bázisában van; mind több és több a válások száma, mind több és több az apátlan ul és anyátlanul felnevelt szerencsétlen gyermekek száma. De hiszen mit használ a sok pénzáldozat, amit a magyar állam is hozott a jövő nemzedékért, mit használ az erkölcsös nevelés, amit az intézetben, az iskolában kapnak, ha otthon a családban csak megbotránkoztatót látnak és sok helyen olyan életet, amely minden, csak nem erkölcsös. A családi élet tisztasága a történelem szerint minden országban és minden nemzetben fokmérője a nemzet haladásának vagy hanyatlásának. Legyen szabad itt Schlauch Lőrinc bíboros, volt nagyváradi püspök úr ő eminenciájának egy beszédét citálnom, amelyet 1894 május 9-én mondott a Főrendiház termében (olvassa): »A nemzetek ideális javainak elseje a vallásos házasság s mennél tisztább volt az ideál, annál magasabban állottak a népek erkölcsi művelődésükben, A házasság szociális és nem politikai intézmény s azért a családból 'kisugárzó korrupció előbb a társadalmat rontja meg s általa az állami és politikai viszonyokat. Az óriási rój mai birodalom összeomlásának indokai örökké intőjelül fognak szolgálni azon államférfiaknak, akik az állami élet alakulásában, fejlődésében az erkölcsi mozzanatokra oly^ kevés súlyt fektetnek. Ami ezer év előtt Rómában bomlasztó hatással volt, az ma sem vesztette el bomlasztó hatását, mert századok múlnak, az életviszonyok változnak, de az ember ember marad mindig!« Országos statisztikánk szerint a válások száma Csonka-Magyarországon pontosan a négyszeres a válások 1913. évi számának. Hírlapjaink hasábjai tele vannak válási esetekkel, családi botrányokkal, bűnözésekkel és az utóbbi években — ugyanebből következtetem — gyermekek bűnözéseiről, gyilkosságairól, apa- és anyagyilkosságairól is, sajnos, hallanunk kell. Úgy gondolom, hogy ezt tétlenül továbbnézni mégis sem a kormányzatnak, sem a törvényhozásnak nem szabad. Kell, hogy az államhatalom és a törvényhozás energikus kézzel belenyúljon az emberi szenvedélyek és felelőtlenség ezen társadalmi forradalmi kirobbanásaiba. A katolikus egyház álláspontján csak azt tekintem házasságnak, amelyet a tridenti zsinaton elfogadott határozat szerint illetékes parochus előtt két tanú jelenlétében kötöttek. Ez azonban nem gátol meg . abban, hogy a jelenleg törvényben lévő polgári házasság bázisán annak revízióját, válási paragrafusának szigorítását ne kérjem. Annak alátámasztására és bizonyítására, hogy álláspontom teljesen helyes, legyen szabad néhai Vaszary Kolos hercegprímás szavait szoszerint idéznem, aki 1894 június 21-én a polgári házasságról szóló törvényjavaslat általánosságban való elfogadása után szólott a javaslathoz s a következőket mondotta (olvassa): »A részletes tárgyalásba belemegyek nem azért, mintha a törvényjavaslatot, amely elfogadtatott, hese 193 h. évi június hó 19-én, kedden. lyeselném, mert még azon módosításokat is, amelyeket indítványozni fogok, bizonyára nem fogják elfogadni, egyedüli célom lévén, az, hogy a ránk nézve sérelmes és rossz törvényjavaslatot kevésbbé sérelmessé, kevésbbé rosszá tegyük,« Ez az én célom is, igen t. Felsőház. A polgári házassági törvény behozatala óta az első decenniumban alig volt változás a válási statisztikában. A világháborúnak, ennek a nagy nemzeti kataklizmának, a kommunizmusnak és a gazdasági válságnak kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy az 1894:XXXI. te. miatt ez a beteg társadalom, ez a háborúban megtépázott társadalom ezen a lejtőn kezd lefelé csúszni. A házasság felbonthatósága és gyakori felbontása a házasságnak még a monogám jellegét is veszélyezteti, — mondja ugyancsak Vaszary Kolos hercegprímás, — ami pedig botrányosabb és veszélyesebb, mint az egyidejű többnejűség, ha egy férfinak egyszerre három élettársa van. Rómában a családi élet olyan rideg lett, mint maga a jog és a frivol nők életévüket nem a konzulok, hanem a volt férjük számával olvasták. Es ezt az állapotot, amely most bekövetkezett, amelyet most sajnosán kell tapasztalnunk, előre látta Schlauch Lőrinc bíbornok ,mert 1899 augusztus havában így szólott (olvassa): »Ha egyszer a kedélyek lecsendesednek, ha majd a mindennapi élet ismét leköti a szenvedélyeket, melyek mo?t a tiszta tekintetet elhomályosították, azt hiszem, ismét fellobban a vallásosság ideális képe, akkor az érzelemvilág a bensőség egész melegével fogja átkarolni a .társas életnek azon legmagasztosabb nyilvánulasát, amely az Istentől megszentelt és megáldott családban található meg és amelyet semmiféle törvény, semmi emberi intézmény, semmi polgári szertartás nem képes pótolni. Vajha — mondja az elhunyt bíboros — a jövő nemzedékben ennek szószólója akadna a Főrendiházban.« Sajnos, ez a baj, ez a métely a legfelsőbb osztályokban is felütötte fejét. Egészen őszintén kell h eszelnem: éppen a magyar történelmi^ osztályokban ütötte fel a legerősebben a fejét. Tudom, hogy ennek sok mindenféle oka van. Oka az, hogy nincs itt a király, nincs tehát az a fékező erő, amely ezeket az osztályokat mindig vissza tudta tartani. Azután oka az, hogy ezek gazdaságilag és társadalmilag most bizonyos változáson mennek át. Ez mind magyarázat, de ez mind nem mentség. (Ügy van!) A népnek, a józan falusi népnek rétegeiben ez a métely meg nem terjedt el olyan mértékben. Éppen ezért nagy baj ez és éppen ezért kell ma cselekedni, mert hiszen a rossz példát a nép felülről kapja, nem pedig alulról kapják a példát felfelé. (Ügy van! Ügy van!) Hogyan nézzen az a falusi nép arra a kúriára vagy kastélyra, amelyet századokon át .tisztességgel, becsülettel, reverenciával vett körül, ahol az ott lakók az erkölcsnek legalább egy bizonyos nívóját mindig betartották, ha ma ott nagyon sok helyen csak megbotránkoztató családi életet, vagy egyáltalán azt sem lát, sok helyen a harmadik, negyedik asszonyt látja már bevonulni. Hogy azok néha milyenek, arról ne is beszéljünk! (Ügy van! Ügy van!) Én a nép érdekében állónak találom, hogy meg kellene szigorítani a válási lehetőségeket, mert ha ez a szokás ott egyszer elterjed, akkor ez általános, országos betegség lesz. A másik baj az, hogy társadalmunk erre már nem rea-