Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

346 Àz országgyűlés felsőházának 63. ü lem Magyarország agrár jellegét, tudom, hogy ezzel újat nem mondok, de éppen a költségvetés összeállítására vonatkozólag szeretném ebből a logikus konzekvenciákat az egész vonalon levonni. (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet tagadni, hogy egy ország gazdasági jellege, gazdaságának egzisztenciális feltételei lényegesen befolyásolják belpolitikáját és az egész közéletet, de kihatnak a külpolitikára is. Hiszen látjuk, hogy mind a szerződések, a nemzetközi szövetségek, mind a nemzetek súrlódásai, összecsapásai majdnem minden egyes esetben gazdasági kérdésekre vezethetők vissza. Hogy ez mennyire így van, arra vonatkozólag szeretnék egy igen jellemző, talán érdekes, lehet mondani, történelmi példát elmondani. Érdekes ez, mert ezeknek a nagy világeseményeknek mindannyian szenvedő tanúi voltunk és mert az a tanú, akire hivatkozom, ennek a véres világdrámának egyik dróthúzója volt. Midőn 1918-ban, mint az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokságának meghatalmazott vezérkari tisztje, Kievben voltam beosztva, ott megismerkedtem gróf Bobrinszky vei. Méltóztatnak talán visszaemlékezni, ki volt gróf Bobrinszky, hogy a háború előtti időben hogyan izgatta a ruténeket és milyen szerepet játszott s hogy ő a megszállott Galíciának cári tartományfőnöke volt. Gróf Bobrinszky akkor Kievben a mi nagylelkű oltalmunk alatt állt, nagylelkű oltalmunk alatt, melyet neki saját népe ellen adtunk. Én, amikor vele összejöttem, felvetettem azt a, kérdést, hogyha ő tudta volna előre, hogyan fognak bekövetkezni az események, hogy a saját népétől kell neki menekülnie a mi oltalmunk alá, talán mégis csak meggondolták volna a világháború megindítását. Arról is szó volt, hogy ma az antant azt hirdeti, hogy mi kezdtük ezt a háborút. Erre gróf Bobrinszky nagyon öntudatosan azt mondotta: non, c'était notre guerre, mi csináltuk ezt a háborút, nekünk ezt a háborút meg kellett csinálnunk és ha ma újra kellene dönteni, csakis így lehetne dönteni. Azt mondotta: Önök nem értik Oroszország helyzetét, nem értik, hogy milyen szükség vitt bennünket erre. Oroszország — mondotta — olyannyira agrárország, hogy ottan minden, de minden egy jó vagy egy rossz aratástól és ennek az aratásnak értékesítésétől függ. Most az orosz útviszonyok olyanok, hogy az aratás összegyűjtése és a központokra való szállítása eltart egészen a téli szezonig. Télen jégmentes kikötőnk még nincs, nem tudjuk tehát elszállítani termeivényeinket. Egyedüli lehetőség a Dardanellák és ez már évszázadok óta a mi célunk volt és ezzel konfliktusba jöttünk az európai államokkal. Azt mondotta továbbá : volt nekünk most egy békecárunk. Ez a békecár fel akarta áldozni egész dardanellai tervünket, új politikát kezdett keleten és akkor a port-arthuri kikötővel gondolták megoldani ezt a kérdést. Szembetalálták magukat ott a japánokkal és — mondotta — meglepő dolog volt, hogy midőn Oroszország Európa kedvéért elálít a Dardanellák meghódításától és ilyen mödon nyugalmat akart nyújtani Európának, akkor Európa nem állt Oroszország mellé. Oroszország elvesztette a háborút, a szimpátiák.nem voltak mellette és így ez a veszteség az első forradalomhoz vezetett. Akkor tehát véget vetettek ennek a kalandor politikának és visszatértek teljes erővel a Dardanellá kérdésre és ez okozta a háborút. Azt mondotta: ez a mi háborúnk volt és azok, akik ezt tagadják, nem értik az egész kérdést. Ezzel azt akartam dokumentálni, hogy lése 1934. évi június hó 19-én, kedden. mennyire befolyásólja egy ország gazdasági jellege egész külpolitikáját, egész politikai irányát. Azt hiszem, nálunk is az prszág gazdasági jellege kell, hogy befolyásolja belpolitikánkat és külpolitikánkat. Természetesen nem arra akarok alludálni, hogy háborús irányban, de mégis a gazdasági kérdések azok, amelyek egész politikai irányunkat megszabják. Nálunk is a gazdasági élet úgyszólván teljesen egy jó vagy egy rossz terméstől függ. Ezt mindannyian már régen tapasztaltuk és nem lehet tagadni, hogy a tavalyi jó termés a rossz árak ellenére mégis egy kis fellendülést eredményezett. Az ezidei katasztrofális aszály, azt hiszem, megállítja ezt a gazdasági életünkben örvendetesen megindult nedvkeringést. Ez a nedvkeringés kiapad és igen lényeges visszaesésre számíthatunk; annyival is inkább foltosnak tartom tehát, hogy a gazdák terhein könnyítsünk és a gazdának megadjuk azt a lehetőséget, hogy ezt az újabb csapást átélhesse. Azért nagyon helyeslem és elismerem a pénzügyminiszter úrnak azt a törekvését, hogy az idei költségvetést iparkodott még jobban restringálni. Nagyon jól tudom, hogy ez keserves, nehéz, fájdalmas feladat, mert hiszen elvenni ott, ahol az ember szívesen adna, talán a legkeserűbb feladat. Nézetem szerint azonban e téren még mindig tovább is kell mennünk. Ha elgondolom, hogy néhány évvel ezelőtt abszolút lehetetlenségnek tartották volna ezt a ma már tényleg keresztül vitt redukciót, mert azt gondolták, hogy akkor megállna minden, akkor nekem az az érzésem, hogy sok helyt még mindig túldimenzionálás van az államháztartásban, amely túldimenzionálás nincs összhangban az ország teherbíróképességével. De nemcsak a restrinkció fontos, hanem a kiadások elosztása, a költségvetés összeállítása is. Itt nézetem szerint disztingválni kell. Nézetem szerint apasztani kell az egész vonalon azokat a kiadásokat, amelyek nem szolgálják a termelés előmozdítását és amelyeknél nem lehet számi tani arra, hogy 'valamilyen formában a jövedelemben meg is mutatkoznak. A másik oldalon természetesen mindenféle a hasznos pro dukciót szolgáló akciót fokozottabb mértékbe;! kell támogatni es arra nagyobb súlyt « kell helyezni. ' Ezek volnának az általános irányelvek, amelyek logikusan következnek abból a tényből, hogy Magyarország elsősorban agrárország; mert nyilvánvaló dolog, hogyha ebben az országban a gazda, a mezőgazdaság prosperál, akkor itt jól megy mindenkinek, akkor az ipar el tudja adni termékeit, akkor a kereskedelem fellendül, akkor jut a magyar kultúra fejlesztésére is és biztosíttatik az államháztartás egyensúlya is. Éppen ezért nagy elismeréssel és hálával veszem a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyeket a gazdavédelem céljaira megtett. És itt ezen a ponton nem tudok egy nézeten lenni az általam és, azt hiszem, mindenki által igen nagyrabecsült báró Korányi Frigyes ő excellenciájávai, aki ezeket a gazdavédelmi intézkedéseket erősen kritizálta, aki az újabb hitelnyújtás érdekében a gazdavédelmet elejtendőnek tartja és abban a mondatban foglalja össze kritikáját, hogy: végtére nem élhet meg valaki abból, hogy nem fizeti meg az adósságait. Talán akceptálnám ő nagy méltóságának ezt a mondatát, kiegészíteném azonban azzal, hogy a gazda abból sem élhet meg, hogy újabb