Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

18 Az országgyűlés felsőházának 49. ülése hogy a kultuszminiszter úr ő excelleneiája a budapesti közgazdaságtudományi egyetemi fakultás végleges helyét immár elhatározta olyaténképpen, hogy a Műegyetembe kapcsolnák bele. Azonban azt gondolom, hogy emellett a Budapesten működő mezőgazdasági fakultás mellett, mint ezt már több alkalommal voltam bátor itt a mélyen t. Felsőház előtt kiemelni, szükség van egy nem Budapesten székelő, a gyakorlati élettel jobban kapcsolódó mezőgazdasági egyetemi fakultásra is. Itt gondolok a debreceni gazdasági akadémiának a debreceni egyetembe leendő bekapcsolására, amelynek tárgyi feltétele abban a 600 holdas tangazdaságban^ a szerelvényekben, a szertárakban, a laboratóriumokban megvan, a személyi feltételek pedig országos pályázat, országos jelölőbizottság konstruálása által biztosíthatók. így elérnek azt, hogy lenne egy — s ez a mezőgazdasági tudományok kiépítésénél különös jelentőséggel bír — a gyakorlati élettel közelebbről kapcsolódó mezőgazdasági fakultás, amelyben az ifjúság a csekélyebb létszámánál fogva könnyebben megfigyelhető, ellenőrizhető és olyan miliőben él felső tanulmányai alatt, amely miliő sokkal közelebb áll további életéhez, mint egy Pesten megszokott miliő. Gondolom, 'mindezek indokolják, hogy ez a törekvésünik, amely a városnak, az egyetemnek és igen sok mezőgazdasági érdekképviseletnek több évtizedes törekvése, végre megvalósuljon, annál is inkább, mert bíztatást is nyertünk erre a földmívelésügyi miniszter úrtól abban az irányban, hogy igenis ez a törekvésünk rövid időn belül meg fog valósulni. Visszatérve a gazdavédelmi rendeletre, ezzel szemben bizonyos alkotmányjogi aggodalmák hangzottak el a képviselőházi tárgyalás során. Nevezetesen, hogy talán alkotmányjogi szempontból nem is volt helyes, hogy ezek a kérdések rendeleti úton szabályoztattak, mert ezeket a kérdéseket törvényhozási úton kellett volna szabályozni, minthogy kétségkívül elsőrangú magánjogi kérdések és bizonyos, hogy a magánjog a rendeleti szabályozást nem szereti. Nálunk magán jogászoknál alapelv, alapfeltétel, hogy a rendelet csak úgynevezett vendég-kútfő, a közigazgatási jog és a pénzügyi jog az igazi hazája a rendeleteknek. Mégis azt gondolom, nem történt alkotmányjogi sérelem, tudniillik ne feledjük el, hogy ez a rendelet törvényhozási felhatalmazás alapján adatott ki, a rendelet végrehajtásához szükséges anyagi eszközök törvényhozási úton kérettek, hiszen éppen ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk most, úgyhogy ez az aggodalom, amint az is, hogy valójában a 33-as bizottságnak kellett volna előbb ezt a rendeletet letárgyalni, komoly alappal nem bír. A Képviselőháznak módjában volt a kérdést megvitatni és élt is vele, mert egy igen terjedelmes és magas nívón álló vita fejlődött ott ki, melynek nyomán a rendeletein módosítások is történtek. Remélnünk kell, hogy az itt elhangzó észrevételekre a kormány szintén tekintettel lesz és ezeket szintén honorálni fogja. Mondom, a tények ilyen állása mellett,, a 33-as bizottsággal ezt a rendeletet letárgyaltatni igazán felesleges lett volna. (Szontagh Jenő: Hol vannak a miniszterek? — Vészi József: A kormánynak legalább egy tagja volna itt! — Gróf Széchenyi Aladár: A Felsőházat teljesen semmibe veszik! — Szontagh Jenő: Tessék idecitálni őket! Törvényes kötelességük itt lenni!) Elhangzott az, az aggodalom is, ugyancsak a képviselőházi tárgyalások során, hogy ez a 1933. évi december hó lU-én, csütörtökön. I rendelet voltaképpen ideiglenes, tehát nem végleges rendelkezés és talán nem is áll arányban a 175 millió pengő mint költség egy merőben ideiglenes rendezéssel. Erre vonatkozólag bátor vagyok kiemelni először is azt, hogy vannak a rendeletnek olyan paragrafusai, amelyek igenis végleges rendezést involválnak. Nevezetesen ilyenek a törpebirtokra vonatkozólag (Gróf Hoyos Miksa: Ügy van!) a 7., a 27 és a 28. §-nák a rendelkezései. Ugyancsak ilyen a 29. §-nak az a rendelkezése is, amely szerint a törpebirtok határa felemelhető. Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a törpebirtokot úgy kodifikálja a rendelet, hogy azt mondja: 10 kaI tasztrális hold, illetőleg 100 pengő kataszteri ! tiszta jövedelem. Ennek határa a 29. § rendel; kezesei szerint igenis felemelhető. Itt a pénz! ügyminiszter úr kilátásba is helyezte azt, hogy amennyiben a fedezet erre vonatkozólag meglesz, akkor ez a felemelés, nevezetesen 10 hold vél 30 holdra meg is fog történni. A rendeletet általában bizonyos rugalmasság jellemzi. Nem merevek a paragrafusai a maguk alkalmazhatóságában, hanem íme, megvan a lehetőség a felemelésre, sajnos, nemcsak in melius, hanem in peius is, nevezetesen, ha adott esetben az derül ki, hogy valaki ama bizonyos kötelezettségeknek, amelyeket a rendelet előír, könnyedén megfelel, akkor a kötelezettségek határa felemelhető. Egyébként a pénzügyminiszter úr rámutai tott arra is, hogy téves az, mintha az egész 175 | millió pengő merőben ideiglenes célokat szolgálna. Rámutatott arra, hogy voltaképpen csupán a kamathozzájárulási alap dotációjára fordított összeg az, amely merőben ideiglenes és átmeneti célokat szolgál és hogy annak a 175 millió pengőnek többi része, igenis, végleges célokat szolgál. Felvethető az a kérdés is, hogy vájjon egyáltalában helyes lett volna-e éppen most, egy világválság kellős 'közepén, — amikor a világnak talán leghatalmasabb gazdasági állama, az Északamerikai Egyesült Államok a maguk nagy valutáris harcaikat vívják, amikor tehát az értékek labilisak, szinte cseppfolyósak, amikor a helyzet az, hogy az ingatlan vagyon értéke az ingó vagyon javára szerfelett eltolódott, ezen a mezőgazdasági mélyponton, vagy a mélyponthoz közel, mert hiszen nem tudjuk, hogy nem lesz-e még további lecsúszás, — helyes lett volna-e fixírozni a helyzetet és egyeseket talán a legnehezebb körülmények között likvidálni. Azt gondolom, hogy nem volt hiba, sőt talán éppen helyes volt az, hogy a rendelkezés nem történt véglegesen, hanem merőben ideiglenesen. Fel szokták vetni a kérdést, vájjon helyes-e az a terminológia, hogy ez gazdavédelmi rendelet, nem volna-e helyesebb az a megállapítás, hogy ez bankvédelmi rendelet, nem inkább a bankok érdekeit szolgálja-e, mint a gazdák érdekeit? Erre vonatkozólag vagyok bátor kiemelni a következőket: kétségtelen, hogyha valaki az adósokat megsegíti, az uno ictu á hitelezőket és ezzel a hitelszervezeteket is megsegítette. Hogy tehát a bankok érdekeit is szolgálja ez a rendelet, az egészen kétségtelen. A kérdés tehát odazsugorodik, hogy mi a tenorja a rendeletnek, mi az elsődleges célja, hogy vájjon a gazdák érdekeit szolgálja-e elsődlegesen és csupán reflexhatása, másodlagos eredménye az, hogy igenis szolgálja a bankok érdekeit is? Erre vonatkozólag azt volnék bátor mondani: igenis, aki nyitott szemmel nézi és olvassa ezt a rendeletet, annak meg kell