Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

382 Az országgyűlés felsőházának 5( sági fakultás fejthesse ki teljes erejét és képességét. Az az akadémia, amely ma a legnépesebb akadémiája az országnak és amely létszámából adott legjobb tudomásom szerint a dunántúli akadémiák, sajnos, megfogyatkozott népességének és amelynek tangazdaságát a város adományozta, mint mondottam, gazdasági erdészeti tanintézet céljaira azzal, hogy azon a mezőgazdasági tudományok oktatása mindenkor a legmagasabb fokon tartassék. Legjobb tudomásom szerint az alapítólevél így szól és Debrecenben aggodalmat váltott ki éppen a minősítési dimínució az alapítólevél rendelkezése kapcsán. Kétségtelenül az itt való oktatásnak előnye volna, a budapestivel szemben az, hogy nem milliós főváros levegőjében végeznék a hallgatók egyetemi tanulmányaikat, amely az ő további életnívójuktól, életstandardjuktól rendkívül messze fekszik, hanem vidéki városban, amely az ő további életnívójukhoz, életstandardjukhoz kétségtelenül közelebb áll. Hozzájárul még ehhez az ellenőrzés és felügyelet könnyebbsége is a létszám kisebb voltánál fogva. Még egyet vagyok bátor kiemelni, nevezetesen a vidék erősítésének a szempontját. Azt gondolom, hogy itt volna az ideje annak, hogy ebben a vonatkozásban végre történjék valami komoly lépés. Ezt szolgálná az egyetemek mezőgazdasági fakultással való ellátása. Ma, sajnos, akár az utakra, tekintünk, akár higiéniára tekintünk, elég szomorú képet látunk, amenynyiben vannak 30—40.000 lakosú vidéki városaink csatornázás és vízvezeték nélkül, a Tiszán is, a Dunán is alig vannak hídjaink. Mindezeket csak azért vagyok bátor felhozaii, hogy a vidék erősítésének szempontjait, amelyeket ez a gondolat is szolgálna, pár szóval hangsúlyozzam. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr maga is kiemelte a képviselőházi tárgyalások során, hogy a gazdasági szakoktatás szempontjait már az összes iskoláknak alapul szolgáló elemi iskola végső tagozatában és a polgári iskolákban szeretné érvényesíteni. Ez olyan gondolat, amely a legteljesebb elismerést és helyeslést kell, hogy keltse mindenkiben. Felvetették a képviselőházi tárgyalások során azt a gondolatot, hogy a mezőgazdasági oktatás teljes egészében a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr fennhatósága alá helyeztessék. Ezt a magam részéről teljes egészében helyeslem, sőt — mint ezt bátor voltam már ugyancsak a mélyen t. Felsőház színe előtt kifejteni — logikai szükségszerűségnek tartom, mert hiszen, ha a másik gondolati alapra helyezkedünk, hogy ama miniszter fennhatósága alá helyeztessék valamelyik intézmény, amely miniszter reszortjához közel álló tárgyak taníttatnak ott, ez az egész egyetemi oktatás pulverizációját eredményezné, hiszen akkor a pénzügytan és a pénzügyi jog tanítása a pénzügyminiszter hatáskörébe, a magán jog az igazságügyminiszter hatásköre alá kerülne és így tovább. Egészen kétségtelen, hogy ezek a tudományos intézmények mindenestől, teljes egészükben a kultuszminiszter úr fennhatósága alá volnának helyezendők. Idevonatkozóan a miniszter úr a képviselőházi tárgyalás során azt mondta: »ebből hatalmi kérdést sohasem vagyok hajlandó csinálni, ezt az idő érleli meg.« Ehhez bátor vagyok hozzátenni, hogy kívánatos volna, hogy ez az idő mielőbb elkövetkezzék. (Gróf Somssich László: Isten ments!) A világ-háború kitörése előtt a Balkánról bosnyák ifjak nagyobb számban jöttek a debre. ülése 19

SU május 1-én, kedd&n. ceni főiskolákra és Debrecenből magyar lélekkel eltelve tértek vissza hazájukba. Nem egy van köztük, aki most ott igen magas állást tölt be és apostola a mi nemzeti törekvéseinknek. Én tehát teljesen egyetértek Schandl Károly ő méltóságával — akit már másodszor idézek, pedig egészen ellentétes állásponton van végső eredményben ebben a kérdésben — »Nekünk a Kelet mestereinek kell lennünk, különösen mezőgazdasági téren.« Csakugyan, hogy mi itt a Kárpátok medencéjében a mi történelmi hivatásunkat betölthessük, ez minden magyar embernek óhajtása, vágya, álma és imádsága. Ha ez a törekvés, ez a gondolat odakünn megértésre és elismerésre talál, nekünk nyert ügyünk van. Minthogy ez a javaslat, amely előttünk fokszik a miniszter úr ő excellenciájának grandiózus és történelmi jelentőségű alkotása, én abban a reménységben, hogy az általam felvetett gondolatok, ha momentán talán nem aktuálisak is, mégis a jövendőben, mint nagy nemzeti érdekeket szolgálók megvalósulnak, a javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.} Elnök: Szólásra következik Ludány Miklós ő méltósága. Ludány Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alapjául szolgáló törvényjavaslathoz röviden, tisztán csak abból a szempontból óhajtok hozzászólni, mint tiszántúli gazda, hogy ez a törvényjavaslat megfoszt bennünket egy régóta táplált kedves reménységünktől, amelyet pedig illetékes helyről is többízben kilátásba helyeztek, nevezetesen, hogy a debreceni egyetem mezőgazdasági fakultással láttassék el. E törvényjavaslattal a mezőgazdasági szakoktatás legfőbb intézménye Budapestre kerül és pénzügyi szempontból is valószínű, hogy a debreceni mezőgazdasági egyetem kérdése hosszú időre lekerül a napirendről. Mégis egy szebb jövő reményében kötelességünknek tartjuk, hogy ez alkalommal is felsoroljuk azokat az okokat, amelyek a budapesti megoldással szemben a debreceni megoldás mellett szólnak. Igen t. Felsőház! Szerény véleményem szerint a tudománynak minden foglalkozási ágban elsősorban ott kell segítségül jönnie, ahol a természeti viszonyok a legmostohábbak. Igaz, nagyon jó, ha a tudomány ott is segít, ahol a természeti adottságok megvannak, azonban elsősorban mégis csak ott kell a tudománynak segíteni, ahol a természeti viszonyok mostohák. Azt hiszem, az ellentábor részéről sem vonhatja senki kétségbe, hogy a mai csonka ország területén a mezőgazdasági jövedelmezőség szempontjából a Tiszántúl van a legszomorúbb helyzetben. Tulajdonképpen nem is tartozik szigorúan a tárgyhoz, azonban röviden megemlítem, hogy országos viszonylatban mi tiszántúliak adózunk a legsúlyosabban, mert hisz a Tiszántúlon van a legmagasabban megállapítva a kataszteri tiszta jövedelem a nagy szikes legelők ellenére; az országra eső ártéri kivetések 73%-a terheli a Tiszántúlt és tari fali s szempontból is — főleg a Csehszlovákiával fennálló szerződésnélküli állapotból kifolyólag — a Tiszántúl kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az ország egyéb vidékei, amelyek Budapesthez, vagy ^ nyugati határokhoz vannak közel. Mivel a gazdatársadalom is kisebb súlylyal bír a Tiszántúl, — amely nem nagybirtokjellegű, hanem elsősorban közép- és kisbirtokjellegű — nem kapjuk meg az exportból a minket jogosan megillető százalékot sem. Tény, hogy a fagykár, az aszály és a rozsda is job-