Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-48
6 Az országgyűlés felsőházának J>8. üléi Az igazoltaik névjegyzékében történt ezek a változások a Budapesti Közlönyben közzétételnek. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentése Huszár Károly felsőházi tag mentelmi ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a jelentési). Elnök: Kíván valaki a bizottsági jelentéshez hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, felteszem a kérlést, méltóztatnak-e elfogadni a mentelmi bizottság javaslatát, amely javaslat ez esetben a mentelmi jog felfüggesztésének mellőzéséről szól, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház Huszár Károly felsőházi tag mentelmi jogát az imént tárgyalt ügyben nem függesztette fel. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Bittner János felsőházi tag mentelmi ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa, a jelentést). Elnök: Kíván valaki a bizottsági jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a mentelmi bizottság javaslatát, amely javaslat jelen esetben a mentelmi jog felfüggesztéséről szól, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház Bittner János felsőházi tag mentelmi jogát ez ügyiből kifolyólag felfüggesztette. Napirendünk szerint következik a Felsőház pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságai együttes jelentésének tárgyalása a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Szólásra jelentkezett Hoyos Miksa gróf őméltósága Gróf Hoyos Miksa: T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A szőnyegen lévő törvényjavaslat címe jelzi^ annak rendeltetését és hivatását, tulajdonképpen annak a 14.000. számú miniszteri rendeletnek a betetőzését, amely nélkül a 14.000. számú rendelet kihatása hatálytalan volna. Logikus tehát, hogy mindazok, akik a 14.000. számú rendeletet magukévá tették és üdvösnek, helyesnek minősítik, ne ellenezzék azoknak a hitelműveleteknek a keresztülvitelét, amelyekről ebben a törvényjavaslatban szó van. Tekintettel larra, hogy én is azok közé tartozom, akik a 14.000. számú rendeletet magukévá tették, én sem kívánok nehézséget gördíteni ama hitelműveletek elé, amelyeket a pénzügyminiszter úr elénk terjeszt. A 14.000 számú rendelet egy olyan rendelet, amely megmutatja a kormány jószándékát s amely azt bizonyítja, hogy a mezőgazdák jelenlegi elesettségében valamit akar csinálni. Hogy ez nem sikerült neki száz százalékban, ez talán nem is rajta múlott, hanem azokon a viszonyokon, amelyekkel igen nehezen meg kellett küzdenie, de én elismerem a e 1933. évi december hó 13-án, szerdán. jószándékot és elismerem mindazt, ami jó ebben a rendeletben. Tagadhatatlan az a ténykörülmény, hogy a bajbajutott gazdáknak egy igen jelentéktelen kategóriája ebből a rendeletből tényleg hasznot fog húzni. Amikor azonban egyfelől teljesen lojálisán elismerem a rendelet jó intézkedéseit, kötelességemnek tartom, hogy röviden rámutassak azokra a körülményekre, amelyek bennem bizonyos aggályokat keltenek aibiban a tekintetben, hogy a rendelet a bajibajutott gazdák nagyobbik részénél nem fogja eredményezni azokat az előnyöket és azokat a könnyebbségeket, amelyeket a rendelet tulajdonképpen inaugurálni akar (Ügy van! jobb felől.) és pedig a következő négy főoknaL fogva. Én ugyanis azt hiszem, hogy a védettség akkor, ha és amennyiben a bajbajutott gazda az előfeltételeknek eleget tudna tenni, egy pozitívum. Tekintettel azonban arra, hogy felfogásom szerint az előfeltételeknek nem fog tudni eleget tenni, illetőleg egy nagy része, vagy talán a nagyobbik része nem fog tudni eleget tenni, ennek következtéiben aggályaim vannak. Hogy miért nem fog tudni eleget tenni- annak okai a következők: Először a kamatszintnek magassága következtében, másodszor az adóterheknek lényeges megnövekedése következtében, harmadszor a többi termelési költség megnövekedése és az értékesítési viszonyok teljes leromlása következtében és negyedszer a fizetési eszközök mennyiségének hiánya következtében. Méltóztassanak nekem megengedni, igen t. Felsőház, hogy a kamatokkal kapcsolatosan egy kis összehasonlítást tegyek a mostani és a háború előtti idő között, mert végeredményben az a felfogásom, hogy a 4%, amely a védett birtoknál fizetendő, plusz 1% tőketörlesztés, plusz kataszteri koronánként fizetendő 10 fillér összeg olyan szolgáltatást kíván a bajbajutott gazdától, amely összegszerűségében véve ha talán nem is több, de mindenesetre ugyanannyi kamatot, vagy ugyanolyan szolgáltatást jelent végeredményben ma, mint jelentett a boldog béke világban. Ezt a. körülményt szeretném egy pár adattal illusztrálni. Ha nézem Nagy-Magyarország szántóföldi termelését az 1905. és 1914. évek közötti időszakban, akkor meg kell állapítanom, hogy 1905-ben Nagy-Magyarországon — Horvátország nélkül — a szántóföldi termelés értéke 2775 millió koronát tett ki, amely 1914-ig 5429 millió koronára emelkedett, tehát tíz év alatt 2654 millió koronával emelkedett, vagyis átlagosan véve egy évben 265 millió volt a szántóföldi termelés értékének növekedése. Ehhez az összeghez jön az állattenyésztésből, az állathízlalásból, az állatig termékekből eredő igen tetemes és egyesek részéről 500—600 millióra becsült évi jövedelem, úgyhogy ebben az időszakban valódi prosperitásról lehet beszélni. Hogy ez a prosperitás és ezek az eredmények nemcsak a szorgalomnak, nemcsak a szakértelemnek köszönhetők, hanem nagyrészben annak a célszerű tőkebefektetésnek, amely ezekben az időkben folyt, azt hiszem, kétségen kívüli. Tekintettel arra, hogy a gazdák akkor sem rendelkeztek megfelelő anyagi eszközökkel, kénytelenek voltak ezeket a befektetéseket kölcsönpénzek igénybevételével eszközölni. Ezeknek a kölcsönfelvételeknek alakulása igen érdekes képet mutat arról az időről. Hozzáteszem, ami érdekessé teszi az egész pozíciót, hogy a kölcsöntőkének évről-évre való szaporodása majdnem matematikai pontossággal egyezik azzal a szán-
