Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése szíttatnak az ellátatlanok, a munkanélküliek táborába, amely tábor a fővárosnak ma egyesegyedül az ingyenebédeltetésl akcióval kapcsolatban, tudomásom szerint, közel 9 millió pengőjébe kerül. Vájjon helyes volna-e ez, vájjon nem keileue-e inkább a munkát megindítani? Szabad-e ennyi fizikai és szellemi energiát parlagon hevertetni? Ezek a legnagyobb értékeink, ezeket munkába kell állítanunk, hogy a gazdasági életben helyreálljon az élénkebb vérkeringés. Az elmúlt építési adókedvezményekkel kapcsolatban a statisztikai adatok alapján kiszámítva, — a beszolgáltatott házadókat figyelembe véve, — ciirca 1500 millió pengő tőke mozdult meg mint építkezési tőke, amelyből legalább is egymilliárd munkabérekre jutott. Ez nem elhanyagolható tétel. Ennek az 1500 milliónak legalább is egyharmadrésze, vagyis 500 millió jutott direkt vagy indirekt úton, de végeredményben a közpénztárakba. Tehát nem egészen mindegy a városi és állami pénztárak szempontjából sem, hogy vájjon építkezés van

1

e, vagy nincs. Elsőrendű fiskális érdek tehát, hogy az építkezések a-iandóan ébren tartassanak. Igen t. Felsőház! Köztudomású, hogy ma a hitelellátás nemcsak az olcsó hosszúlejáratú amortizációs kölcsönök tekintetében hanem il tálában is megszűnt. Vaj jon 'képzelhető-e, hogyha fontos okok az építkezések ébrentartását követelik, akkor állami és városi'erőtelje-» adókedvezmények megsegítése nélkül folytattassanak az építkezések. Nem képzelhető. És ha hamarosan nem történnek intézkedések, akkor be fog következni az^ építkezések leállítása, az építőiparnak, ^ az építészeknek és a mérnököknek nem lesz foglalkoztatásuk és keresetük, jelentkezni fognak az adókiesések és ismét bajok lesznek az államháztartás mérlegének egyensúlyba hozatalánál, mert az államháztartás egyensúlya ismét meg fog billenni. Meg vagyok ugyan győződve arról, hogy a kormány valamit fog tenni, azonban kérdés, hogy azok az intézkedések miképpen fognak történni. Idáig a 30 éves általános építési adókedvezmények voltak azok az emeltyűk, amelyek ezt a közgazdasági tevékenységet mozgásba hozták. Méltóztassanak elképzelni, hogyha most csak bizonyos kivételes esetekben adatik meg a magasabb adókedvezmény és ezzel visszaesik az általános építési adókedvezmény a normális, vagyis örök időkre megszabott 15 évi, egyedül állami adókedvezményre, abban a pillanatban a félrelökött területek telekértéke le fog zuhanni, viszont más területek telekértéke ismét fel fog emelkedni. Az előbbiek tulajdonosai katasztrofális helyzetbe kerülnek, az utóbbiak tulajdonosai pedig nemzeti ajándékhoz jutnak. Ez az intézkedés a gazdasági életben ismét hullámzásokat eredményez, pedig nem érdeke a köznek, hogy a gazdasági és pénzügyi életben hullámzások legyenek, mert hiszen a hullámzások mindig csak a spekulációt és nem a munkát, nem a munka megbecsülését szolgálják, azt csak háttérbe szorítják. Ha beleélem magamat abba a mentalitásba, amely szupponálja azt, hotry mivel a békeviszonvok felé haladunk, le kell építenünk a túlzottnak tartott adókedvezményeket, akkor azt mondom, hogy ám jó, próbáljuk meg. építsünk le. de nem szabad ezt úgy keresztülvínnünk, hogy egzisztenciákat pusztítsunk el, hanem énítsünk le successive próbakéüpen és mondjuk meg előre, hogy az általános építési adókedvezményeket leépítjük a következő két esztendőre 30 évre szóló kedvez19SU. évi április hó 19-én, csütörtökön. 149 meny helyett 25 évre szóló adómentességre, a következő két esztendőben pedig 20 évre szóló adómentességre és csak az ötödik évben térünk rá a 15 évi adómentességre. Ezt leépítésnek nevezem, s habár még mindig nagyon gyors leépítés, mégis csak leépítés és nem katasztrofális rohanás a 30 esztendőre szóló adókedvezményről a 15 esztendőre szóló adókedvezményre. Amellett bizonyos fejlesztésre szoruló területeknek adassanak meg kissé magasabb adókedvezmények is. Az a differencia, amely ilyenképpen előadódik, nem fog olyan súlyos zavarokat okozni, mint az általános építési adókedvezmények eltörlése. Azon adókedvezmények, amelyek közművekkel ellátott területekre és utcákra vonatkoznak, teljes egészükben nem szűnhetnek meg. Bocsánatot kérek a t. Felsőháztól, hogy ezzel az utóbbi témával olyan sokáig vettem igénybe a Felsőház türelmét, azonban az a kérdés, hogy építsünk-e, vagy ne építsünk, az utóbbi időben nagyon erősen foglalkoztatta a nyilvánosságot és nagyon sok kedélyt súlyos izgalomba hozott, az ország és főváros társadalmának nagyon nagy részét nagyon súlyos gondok közé sodorta. Ma pedig már április vége felé haladunk, és ha nagyon sürgősen nem történnek bizonyos intézkedések, félő, hogy az építkezések szempontjából ez^ az esztendő teljesen kárbavész. Az utolsó órában vagyunk tehát és kötelességemnek^ tartottam, hogy ezeknek az aggodalmaknak évtizedes taj pasztalataim és tanulmányaim alapján itt a Felsőház színe előtt hangot adjak. T. Felsőház! Azt mondják, hogy a^z ilyen állami megsegítés csak injekció jellegével bír és injekciókat adni azért nem helyes, mert az injekciók hatásának megszűnésével annál nagyobb visszaesések következnek be. Ezzel szemben az a szerény véleményem, hogy az injekciók arra valók, hogy a súlyos^ beteget a legkritikusabb időkön keresztülsegítsék. Felfogásom szerint az az orvos, aki ilyenkor nem él injekcióval, súlyos hibát követ el. Azt pedig nem lehet állítani, hogy a mi gazdasági életünk, az építőipar nem lenne a legsúlyosabb helyzetben. Ha tehát egyáltalában elkénzelhető olyan idő, amikor az injekciókra szükség van, akkor ez az idő éppen most van itt Elismerem, hogy a háztulajdon sincs irígylésreméltó helyzetben, amely háztulajdon a maga felfogása szerint az első pillanatra szembehelyezkedett azokkal a törekvésekkel, amelyek az építési adókedvezményeket nagvobb mértékben óhajtják elérni, de meg kell állapítanom, hogy a háztulajdonnak más a ibaja, mégnedig az, hogy borzasztó erősen meg van terhelve mindenféle közterhekkel. Ezek a közterhek sokszor a brutto jövedelem 50—60%-át teszik ki. Ha ezenkívül figyelembevesszük a fenntartási költségeket és az esetletres bérkieséseket is, akkor 'megállapíthatjuk, Ihogy a háztulajdon ma alig hoz valami jövedelmet. A magam részéről szintén a háztulajdon meg segítését óhajtom, mert a legteljesebb érdekpárhuzamosságot konstatálom az építőipar és a háztulajdon között, amint az előbb már kimutattam. Könnyítendők a közterhei és magánterhei. A háztulajdon megsegítése más úton, a közterhek könnyítése útján keresendő, mert nem tartom arányos teherviselésnek azt, ha a házaik bruttó jövedelme 1932-ben 500 millió pengő volt és ebből egyes-egyedül állami házadó címén, ami a bruttó jövedelem 17%-át jelenti, 90 millió pengőt szolgáltattak be, a rész-