Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-53
114 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 1931*. évi április hó 12-én, csütörtökön. földet hozzá és így jelképezik a magyar földnek egységét. Budapest a magyar nemzetnek •ilyen szent r egységét jelenti, mert az ország . münden vidékének véréből van itt vér az erekben. A saját vérét tagadja meg az a magyar ember, aki nem tudja Budapestet szeretni. (Éljenzés.) Azt sem szabad elfelejteni, hogy ma, amikor a magyar terményeik külföldi értékesítése súly os^ nehézségekbe ütközik, az egész magyar termelés szempontjából felbecsülhetetlen jelentősége van egy^ egymilliós város fogyasztásának. Már csak ezért sem tekinthet a vidék ellenséges szemmel Budapestre. Azt mondják, hogy Budapest a vidékből élEzt én készségesen elismerem, de viszont az a körülmény, hogy Budapest lakossága élelmiszerszüjkségletét jópénzen a vidékről szerzi be, neim hátrányt, hanem előnyt jelent a vidékre nézve. Az árúforgalmi statisztika megállapítása szerint a mezőgazdasági termények egy évi behozatala meghaladja a 11 millió métermázsát. Gsak az élelmiszernagy vásártelepre tavaly 1.144.880 métermázsa élelmiszert hoztak fel.' A ! tejvállalatok által felhozott napi tejmennyiség — természetesen még a tejrendelet előtti időkből — 297.000 liter volt, a bor- és bormustf ogyasztás^ 350.000 hektólitert ért el. A levágott állatok száma a marhaköz vágóhídon összesen 187.814 darab volt, a sertésvágóhídon 472.272 daratb, a lóvágóhídon pedig 11.611 darab. Budapest azonban nemcsak fogyasztóképessége és_ ipari termelése révén áll a vidékkel gazdasági kapcsolatban, hanem fejlett kereskedelme továbbítja a külföld részére a. vidék feleslegeit is. A statisztika megállapítása szerint nyersterményekből Budapest tavaly 94.5 millió pengő értékű mennyiséget exportált és ebben az összegben kizárólag a mezőgazdaság és az állattenyésztés nyersterményei foglaltat-, nak. Megemlítem, hogy ebből az összegből 15 millió esik a tollkivitelre, -9 millió pengő a gyapjúra, 8 millió pengő a szalonnára és a disznózsírra, 5. 1 6 millió pengő a bőrre, 2.6 millió pengő a libamájra és ugyanannyi a leölt baromfira. Ki kell ínég egészítenem ezt a statisztikát azokkal az érdekes számokkal, amelyek Budapest mezőgazdasági árukivitelét az egész ország összki viteléhez arányítva állapítják meg. A gabonaneműek, hüvelyesek és magvak vámtarifaosztályba tartozó cikkek kivitelének 17.4%-át, a búza- és .rozsliszt kivitelének 34.1%-át a korpának, 71.7%-át a lóhere- és lucernamag-exportnak 62.2%-át, ' a gyapjúnak 60.8%-át, a tollnak 71.7%-át, a szalonna- és disznózsírkivitelnek pedig 93.7%-át Budapestről szállítottak ki. Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, hogy ezek az adatok (mindennél jobban igazolják azt, hogy Budapest a vidék gazdasági életének olyan rendkívül értékes szolgálatot tesz, amelyért a vidék részéről is csak a legnagyobb elismerés illeti meg. Meg kell még néhány szóval említenem a gazdasági természetű szolgáltatásokon kívül Budapest kulturális teljesítményeit a vidék részére. A főváros által fenntartott községi iskolákban tavaly 10.445 vidéki tanuló végezte tanulmányait, a budapesti középiskolákban 2892 vidéki tanuló járt, vagyis a tanulóknak 14.3%-a vidéki volt. A budapesti közkórházakban tavaly a betegeknek 34.5%-a, tehát több mint egyharmad része vidéki lakos volt. Adózás tekintetében is előljár Budapest, mert hiszen az egész országra nézve előírt állami egyenesadóknak 46.9 százalékát Budapest közönsége viselte, holott a lakosságnak csak 11.6 százaléka esik a fővárosra. Az egy lakóra eső állami egyenesadóteher Budapesten 146 pengő, vidéken pedig 21.8 pengő. Ezt mutatja Budapestnek a vidékkel való kapcsolata számokban kifejezve. Azért tártam fel ezeket a mélyen t. Felsőház tagjai előtt, hogy a tájékozatlanságból eredő lekicsinylést helyreigazítsam és a rosszindulatból és gyűlölködésből fakadó demagógiát jobb belátásra bírjam. (Helyeslés.) Ha vannak intézkedések, amelyek gazdasági ellentét okául szolgálhatnának a főváros és vidék között, meg kell komolyan vizsgálni, mennyiben adódnak ezek az ellentétek olyan magánérdekekből, amelyeket a hatalomnak feltétlenül le kell törnie. Ha ez megtörténik, lényegesen enyhül majd a helyzet a vidék és a főváros viszonylatában. T " Igen t. Felsőház! Amidőn ezeket meggyőződésemhez híven és őszintén előadtam, m&^ kell mondanom azt is, hogy szerény véleményem szerint nem végeznek hasznos munkát azok, akik a. magyar főváros életét, tekintet nélkül annak saját külön természetére, a kor új politikai áramlatainak megfelelően, valamely új rendszerbe akarják beolvasztani. Nekem az a meggyőződésem, hogy a történelmi fejlődés által megalapozott intézményeket nem szabaid parancsoló szükség nélkül megbolygatni, mert nem tudhatjuk, milyen megpróbáltatások várnak még erre a nemzetre és hámi magunk lazítjuk meg a -régi kipróbált bástyákat, akkor védelem nélkül fogunk maradni. A külföldi rendszerek nálunk mindig és mindenben bajt hoztak, mert a magyarság legnagyobb alkotásai a közéletben és a művészetben is az ősmagyar természetből fakadtak és a magyar ember legnagyobb értéke önállóságában, egyéni szabadságában van. Ezért . nem tu'dta alkotmányos érzékét semmiféle erőszak sem kiirtani, mert az minden magyar ember lelkébe külön-külön bele van oltva*. En a budapesti polgár szabad önérzetere, városszeretetére és áldozatkészségére szeretném Budapest jövőjét felépíteni. Minthogy . pépedig ennek a javasatlank egyes intézkedései. véleményem szerint, ezt a hatalmas alkotó erőt lefékezik, nem áll módomban a törvényjavaslat elfogadása. Ami'dőn hálásan megköszönöm türelmüket, amellyel meghallgattak, kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk éljenzés és <Ofw, — A szónokot számosan üdvözlik.) / „• Elnök: Szólásra következik Varsanyi Emi! ő méltósága. ,•,.-. Varsányi Emil: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! A tálrgyalás alatt lévő torvényjavaslatról szólva előttem szólott illusztris tagtársam a polgári önérzet sértettségét es az autonómia veszedelmét hangoztatta, mint olyan okokat, amelyek miatt ő ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatja el. Én pedig mint Budapest polgára éppen a polgári önérzet kielégítése folytán és az autonómiának a nagyobb-veszedelemtől való megszabadítása érdekében ezt a törvényjavaslatot szükségesnek vélem. Én azt állítom, hogy azok, akik a belügyminiszter ur ő excellenciá ját támadják ennek- a törvényjavaslatnak a benyújtásáért, helytelen úton járnak. Akkor kellene a belügyminiszter, urat támadni, ha ezt a törvényjavaslatot nem nyújtotta volna be, í ..*>-. «
