Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-51
I Az országgyűlés felsőházának 51. ülése mentünk a, legvégső határig ott, ahol kötelesség volt főképpen mindent megtenni, nevezetesen a rendkívül nehéz helyzetben sínylődő magyar kisipar és kézművesipar érdekében. Megtettük mindazt, ami lehetséges volt a mai helyzetben, mert megszüntetni, leépíteni a konjunktúra idejében lehet, de nem lehet dekonjunktúra idejében, amikor előttünk állott minden egyes korlátozásnál vagy megszüntetésnél az a szomorú helyzet, hogy emberek százait vagy ezreit kellett volna munka nélkül az uteára tennünk és amikor igen nagy befektetett tőkéket kellett volna mint vagyont tönkretennünk az üzemek megszüntetésével. Azt hiszem tehát, hogy gazdasági, hazafias és szociális kötelesség volt egy észszerű középvonalon haladni. (Ügy van! Ügy van!) E tekintetben lelkiismeretem nyugodt, mert ebben a szellemben intéztük el ezt a kérdést. Es ha én ebben a jelentésemben azt mondom, hogy remélem hosszú időre a közüzemi kérdést nyugvópontra hoztuk, ami sok ellenmondásra adott alkalmat, akkor ezt úgy értettem, hogy a közüzemi kérdéseknek csak egyik szektorát intéztük el ezzel, nevezetesen azt a nagy számadástételt, azt a nagy felülvizsgálatot, amely az összes közüzemek területén végignyúlt. Ezt a részét — hangsúlyozni kívánom — befejezettnek tekintem. Talán lehetett volna még továbbmenni 5 vagy 10%-os területen, de mégis befejezettnek tekintem ezt, mert a megnyugvás és a kérdés nembolygatása többet ér, mint ennek a kérdésnek e határ területek kimunkálása végett gyujtóanyagként a közvéleményben tartása, (ügy van! Ügy van!) annál is inkább, mert ez a kérdés a maga jogosultságán túlmenő területen jelszóvá vált és pedig káros jelszóvá; sok bajunkban ugyanis univerzális panaceának tekintették a közüzemek megszüntetését, holott ez a kérdés nem az. Ahol pedig segíteni kellett, ott segítettünk. A közüzemi kérdések másik szektorának, nevezetesen a még fennmaradó közüzemeknek feltétlenül kommerciálisán tiszta erkölcsben vezetetteknek és rentábilisaknak kell lenniök. (Helyeslés.) Ebben az irányban a kormány tevékenysége nem szabad hogy szüneteljen és nem is szünetel egy percig sem. (Helyeslés.) A másik dolog, ahol nem szabad megállnunk a közüzemi kérdés kezelésénél: a kisiparosságon, a kézmüiparosságon segíteni kejl, mert — ezt ismételten alá kell húznom — talán ez az a foglalkozási réteg, amely még a sok bajban szenvedő agrár társa dalomnál is, föld hiányában, rosszabb helyzetben van. Ami azokat a konkrétumokat illeti, amelyeket Kolossváry ő méltósága említett, a hadiárvaintézetek műhelyei különös gondoskodás tárgyai voltak és érintetlenül maradtak, amennyiben az oktatás célját szolgálják. Ez gazdaságilag helyes, szociális szempontból is helyes, de ezen túlmenőleg, — amint a jelentésben ennek kifejezést adtam — ez a nemzetnek erkölcsi kötelessége is. (Élénk helyeslés.) Természetes, hogy ha ezek a hadiárvák állományának csökkenéséivel és megszűnésével megszűnnek, gondoskodni fogunk arról, hogy az iparosHitélesítették : vitéz Endrey Antal s. Jc. naplóhitelesüö 193It. évi február hó 15-én, csütörtökön. 93 oktatásnak ez az értékes anyaga ne vesszen el, hanem belekapcsolódjék az iparosoktatás kérdésébe. (Helyeslés.) Én általában az iparosoktatásra — dacára a rendkívül nehéz helyzetünknek — nagy súlyt helyezek. Magát az ipart belevonva, két igen fontos iskolának továbbfolytatása, illetőleg újnak létesítése is sikerült a lefolyt nagyon nehéz esztendőben. Külön kiemelem a győri textiliskolát, amelynek jelentősége meglehetősen nagy és amely Győr városában nagy megelégedést keltett s amelynek működése nagyon szép reményekre jogosít. Teljesen egyetértek Kolossváry ő méltóságával abban is, hogy az egész oktatás terén nekünk elsősorban nemcsak oktatnunk kell, hanem nevelnünk is. A hazafias nemzeti érzésben való nevelés ezekben a szakiskolákban sem hiányozhatik. Ebben az irányban példaadókként állhatnak előttünk ezeknek a hadiárvaintézeteknek az oktatói. Ami a szakoktatás kérdését illeti, azt hiszem, hogy azok az eredmények, amelyeket az ipari szakoktatásban mind a szakoktatás, mind a nevelés terén elértünk, nemcsak hogy fenntarthatók, hanem tovább is fejleszthetők lesznek. Ne méltóztassék a resszortom iránti elfogultságnak tekinteni, ha azt mondom, hogy nagy örömmel látnám, ha ez eredményeknek egy részét a mezőgazdasági szakoktatásnál is el tudnók érni, amire pedig a kormányzat, különösen az illetékes szakminiszter, a közoktatásügyi miniszter úrral egyetértésben, határozottan törekszik. Csak ezt a néhány megjegyzésemet akartam elmondani ennél a jelentésnél, amelynek szíves elfogadását kérem. (Éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek az országgyűlés elé terjesztett jelentését az iparfejlesztésről szóló 1931 :XXI. te. 34. §-a alapján az állami üzemek tárgyában tudomásul venni és a Képviselőháznak- e tárgyban hozott határozatát ezzel országos határozattá emelni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot és a Felsőháznak erről a határozatáról a Képviselőház értesíttetni fog. Ezzel mai napirendünk letárgyaltatván, tájékozásul közlöm a Felsőház t. tagjaival, hogv a Képviselőháztól átérkező törvényjavaslatok szerint fogok intézkedni a legközelebbi ülésünk összehívása iránt, amelynek idejéről a Felsőház t. tagjait a kellő időben és a szokott módon értesíttetni fogom. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Mutschenbacher Emil jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra 13 perckor.) gr. Erdődy Sándor s. h. bizottsági tagok. 13*