Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

80 Az országgyűlés felsőházának 28. ülés tama alatt és képviselőségének megszűnte után egy éven 'belül ne lehessen köztisztviselővé kinevezni. Nem tartom azonban helyesnek azt a kivételt, amely a köztisztviselőkre vonatkozólag statuáltatott, mert a törvényjavaslat azt mondja, hogy az a képviselő, aki azelőtt köztisztviselő volt, ha megszűnik képviselő lenni, egy éven belül is kinevezhető. Ez is egy kiskapunak a nyitvatartása arravonatkozólag, hogy minél előbb, minél simábban lehessen köztisztviselőt mandátumhoz juttatni. A Felsőházra vonatkozólag máskép állanak a dolgok a köztisztviselői összeférhetlenség kérdésében. Itt elfogadom az 1926 : XXII. te. 3. §-ának azt a rendelkezését, hogy katona és polgári hivatalnok a Felsőház tagja lehet. Ezt azért fogadom el és azért kell elfogadnom, mert más a Felsőház struktúrája, mint a Képviselőházé. Nagyon helyesen fejtette ki tegnap bővebben Tomesányi t. tagtársunk ezt a különbséget. Egyrészt más a Felsőház hatásköre, mint a Képviselőházé, másrészt a Felsőház nem abszorbeálja anynyira tagjainak idejét, mint a Képviselőház és ezért a hivatkozott intézkedéssel egyetértek. Az 1. §-han kimondott magas elv morális parancsának mintegy folyományaképpen rendelkezik a törvényjavaslat a tekintetben, hogy összeférhetlenségi helyzetbe kerül az országgyűlésnek olyan tagja, aki hivatásánál fogva szerződést köt valakivel és díjazásért, vagy pedig ezen szerződés rendelkezésénél és erejénél fogva felszólal a parlamentben. Nem lehet a parlamentet senkinek, soha semmi körülmények között magánérdekek istápolására felhasználni és ezért helyes ez a tiltó intézkedés. A paragrafus azt mondja azonban, hogy: a felszólalás, ha nem egy meghatározott konkrét ügyre, hanem valamely kérdésnek általános rendezésére vonatkozik, meg van engedve. Igen természetes és nagyon helyes ez. Itt felhívom a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy nem lejme-e szükség a Ház szuverenitása szempontjából megtoldani ezt a paragrafust azzal, hogy ha konkrét ügy immár a hatóságoknál, a bíróságoknál jogerős befejezést nyert, akkor a konkrét ügyről is lehessen beszélni, ha azért hozzuk fel a konkrét ügyet, hogy ezáltal a hatóságokat, a bíróságokat stb. kritizáljuk. A Ház kötelessége ellenőrizni a hatóságokat. Ez az ellenőrzés sokszor csak úgy történhetik meg, ha a befejezett konkrét ügyre vonatkozólag történik a hivatkozás és abból indul ki az egész felszólalás. Gondoljunk arra, mélyen t. Felsőház, hogy a büntető perrendtartásban, jogérvényes ítéletet hoznak. Ha azonban az a jogérvényes ítélet nem felel meg a magasabb igazságossági követelményeknek, akármilyen oknál fogva, akkor megengedi a a büntető perrendtartás az úgynevezett jogegység érdekében való perorvoslatot. Ennek a perorvoslatnak nyomán hozandó határozat nem hat ki a már elintézett és res iudicatát képező ügyre, de mégis irányítólag, nevelőleg hat pro futuro. így vagyunk a Házban is: ha egy befejezett konkrét ügyet kritika tárgyává teszünk, ez mintegy tisztitólag, nevelőleg fog háti a jövőre vonatkozólag. Ha méltóztatnak megengedni, röviden áttérek az érdekeltségi összeférhetlenségre. A legfontosabb témák egyike az érdekeltségi, avagy mondjuk gazdasági összeférhetlenség. Ha röviden összefoglaljuk a kvintesszenciáját : 1932. évi december hó 21-én, szerdán. azoknak a szakaszoknak és fejezeteknek, amelyek ezekkel az érdekeltségi Összeférhetlenségekkel foglalkoznak, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a tényállás akkor forog fenn, ha az országgyűlés tagja az államtól kegydíjat élvez, vagy pedig, ha az államtól az országgyűlési tag bizonyos jogokat, bene-ket, hasznothajtó jogokat, vagyoni természetű olyan kedvezményeket kap, amelyeket hasonló körülmények között nem kapott volna meg minden más ember, tekintet nélkül arra, hogy a parlamenti tag maga kapta-e ezt, vagy^ felmenő vagy lemenő rokona, vagy pedig házastársa, továbbá, ha a parlamentnek tagja szerződéses vagy üzleti összeköttetésben van az állammal. Ilyen esetekben forognak fenn az úgynevezett érdekeltségi összeférhetlenségi tényálladékok. Ha ilyen esetek előfordulnak, a törvényjavaslat vagy konstruál összeférhetlenséget, vagy pedig egész sorozatban megállapítja a kivételeket. Vagyis a törvényjavaslat széleskörű kazuisztikát állít fel a kivételekre vonatkozólag. Nem vagyok barátja a kazuisztikának két oknál fogva: kimeríteni az életet, az élet által teremthető eseteket még sohasem sikerült senkinek, nem is fog sikerülni, mert az élet nem engedi magát^ prokruszteszi ágyba belegyömöszölni, másrészt pedig veszélyes a kazuisztika, mert sokkal hamarabb lehet kibújni az elv alól, a tézisként szereplő eklatáns elv alól, mintha nincs ilyen kazuisztikus felsorolás. Nézetem szerint tehát tökéletesen elég lenne, ha az érdekeltségi összeférhetetlenség tényállását úgy, amint van, megállapítanók és azt mondanók, hagy az összeférhetlenségi bíróság kötelessége a konkrét eseteket szemügyre venni, lelkismeretesen megbírálni és legjobb tudása szerint vizsgálni azt, hogy az 1. §-ban kimondott nagy elvekkel nem ju,tott-e a konkrét tényállás összeütközésbe. Ha igen, akkor megállapítja az összeférhetlenséget, ha nem, akkor nem állapítja meg az összeférhetleniséget. Természetesen, ehhez egy kitűnő, minden tekintetben bevált összeférhetlenségi bíróság felállítása kívántatik, amely témáról különben később fogok beszélni. Nagyon helyesnek tartom a törvényjavaslat ama rendelkezéseit, amelyek a 18. és 22. §-ban vannak, amelyek azt rendelik, hogy ha valaki összeférhetlenség folytán előnyökhöz jut, szerződésbeli előnyökhöz, más, mindenféle jogokhoz, akkor nemcsak az ösiszeférhetlenség konzekvenciáit viseli a parlamenti tag, de egyúttal a magánjogi konzekvenciákat is tartozik viselni, mert vele szemben nincs szerződés, vele szemben megszűnnek azok a bene-k, azok a jogosítványok, amelyeket összeférhetlenségénél fogva tudott magának szerezni. Itt mutatok TEL cüFüCclj hogy a Felsőház együttes bizottsága sokkal precizebben, isokkal helyesebben, nagy jogászi elmeéllel állapította meg az új szöveget, szemben az azelőtti szövegekkel, mert az azelőtti szövegek jogi szempontból különféle félreértésekre szolgáltattak oko,t. A közbenjárási összeférhetlenségre vonatkozólag helyesnek ismerem el a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely megengedi úgy» amint azt az 1874 : XXXIV. te. mint alaptörvény kimondja, hogy az ügyvédek minden hatóság és minden híróság előtt feleiket . az ügyvédi rendtartás szabályai szerint képviselhetik, vagyis, hogy azok az ügyvédek, akik a Képviselőház tagjai, nem lettek megfosztva attól, hogy ügyködhessenek és feleket képvisel-