Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

76 Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1932. évi december hó 21-én } szerdán. Az állami legfőbb számvevőszéknek négy» évre visszamenő jelentését és zárszámadásait, — nyolc, átlag 500 oldalra terjedő vaskos köte­tet — néhány nappal ezelőtt vettem kezeim­hez és természetesen az idő rövidsége miatt azokat nemcsak áttanulmányozni, de még át­lapozgatni sem állt módomban. Amikor teg­nap 10 órakor idejöttem az ülésre, kezembe nyomták a pénzügyi bizottság jelentését és felhívták figyelmemet arra, hogy a jelentés végén szó van arról, hogy a zárszámadásokra nézve a sürgősséget javasolják. Délután 2 óra volt, amikor innen elmentünk s nekem délután egyéb foglalkozásaim is voltak. A t. pénzügyi bizottság és t. pénzügyminiszter úr, csak nem gondolhatja, hogy ezt a terjedelmes jelentést egy éjjelen át meg lehet tanulni. Ilyen körülmények között nincs módomban ehhez érdemben hozzászólani és csak kijelen­tem, hogy a törvényhozó ilyen körülmények között kötelességét nem teljesítheti. Külön­ben is ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy mindenegyes felsőházi tagnak megvan az ő rendes életfoglalkozása. Mi itt nobile of­ficiumot teljesítünk, ilyen körülmények között tehát nincs módunkban egész időnket a tör­vényhozás munkájára fordítani. T. Felsőház! Ha már felszólaltam, tovább akarok menni. Nagyon különös eljárásnak tartom azt, hogy négy esztendőre visszamenő zárszámadásokat mi egyszerre tárgyalunk le, egyidőben, de még sokkal különösebb eljárás­nak tartom azt, hogy az 1923/24. évi zárszáma­dásokat az 1932. esztendő végével terjesztik be az országgyűléshez. Tisztelt Felsőház! Itt egyenesen felvetődik az a kérdés és az a gyanú, hogy az 1923/24. évi zárszámadások törvénytelen cselekedeteket rejtegetnek, pa­lástolnak, mert különben nem tartották volna vissza azokat nyolc esztendeig. Ez az egész eljárás a zárszámadások kö­rül semmi egyéb, mint az országgyűlés ellen­őrzési jogának kijátszása. Lojálisán koncedá­lom, hogy a t. jelenlevő kormánynak ebben nincsen része. (Ügy van! Ügy van), ezt el­ismerem, de meg kell találni a módját és út­ját annak, hogy ilyesmi a jövőben többé ne fordulhasson elő. (Helyeslés.) Ha vannak, —• amint gyanítom, hogy vannak — törvénytelen cselekedetek benne, azokat mi már törvényessé nem tehetjük. Figyelmeztetem a t. kormányt, hogy házhatározatokkal törvénytelen cseleke­deteket nem lehet törvényesíteni. Elképzelhe­tem azt, hogy lesz egyszer egy más kormány­többség, amelynek eszébe juthat, hogy a Bethlen-kormány felelősségrevonását kívánja. En a Bethlen-kormánnyal állandóan szemben­állottam, de most kötelességemnek tartom a t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy, ha menteni akarja a Bethlen-kormányt, akkor ne házhatározatokkal tessék annak eljárását he­lyeselni és jóvátenni. Akárhogyan fogja különben a t. kormány ezt az ügyet elintézni, én mindenesetre arra kérem a t. Felsőházat, méltóztassék olyan ha­tározatot hozni, hogy ezentúl a zárszámadá­sok kellő időben terjesztessenek be az ország­gyűléshez. (Helyeslés.) Ezt «kívántam elmondani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gróf Bethlen Pál jegyző: Nincs senki fel­iratkozva. Elnök: Kíván még valaki a pénzügyi bi­zottság jelentéséhez hozzászólni? (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezá­rom. A pénzügyminiszter úr őnagyméltósága kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad gróf Széchenyi Ala­dár felsőházi tag úr felszólalásához néhány ref leksziót fűznöm. Az igen t. felsőházi tag úr felszólalásában nehezményezte, hogy a Felső­házat lehetetlen feladat elé állítja az a körül­mény, hogy a zárszámadásokat és a pénzügyi bizottság jelentését a mai ülés előtt olyan rö­vid idővel vette kézhez, (Gróf Széchenyi Ala­dár: Az utolsó pillanatban!) hogy képtelen volt azoknak tanulmányozásába belemélyedni. Már a t. Felsőház pénzügyi bizottságának ülé­sén voltam bátor rámutatni arra, hogy bizo­nyos körülmények miatt, különösen pedig a közeljövőben előttünk, a törvényhozás és a kormány előtt álló nehéz feladatok megoldásá­nak elősegítése céljából kívánatosnak tartja a kormány azt, hogy a törvényhozás előtt fekvő azok a munkálatok, amelyek a múltra vonat­koznak — s így elsősorban a zárszámadások — az országgyűlés két Háza által elintéztesse­nek, hogy ilyen módon a múlt aktái lezárassa­nak, és a jövő munkájának útjából az akadá­lyok elháríttassanak. Erre a szempontra — amelyet, azt hiszem, a Felsőház a maga is­mert, hazafias bölcseségével megfelelően mél­tányol, — vagyok bátor ez alkalommal újból felhívni a figyelmet, kérve a t. Felsőházat, hogy a zárszámadások ügyét minél előbb elin­tézni méltóztassék. Ami azt a körülményt illeti, hogy az 1923— 1924. évi zárszámadások csak most, elkésve ke­rülnek a parlament elé, ennek célszerűségi oka volt. Akkor ugyanis, amikor a Számszék mun­kájának beosztásáról volt szó, és amikor a stabilizálás és a viszonyok konszolidálása után lehetségessé vált ennek az ellenőrző munká­nak a Számszék által való elkészítése és a parlament által való letárgyalása, az a szem­pont érvényesült, hogy elsősorban azok a zár­számadások kerüljenek az országgyűlés elé, amelyek közelebb állanak a folyó évhez, ame­lyekből jobban lehe v fc tanulságokat levonni a következő költségvetési, évek gazdálkodása szempontjából. Ezért az 1924—25., 1925—26., 1926—27. és 1927—28. évek zárszámadásai vé­tettek előre, és az 1923—24. év zárszámadása hagyatott utoljára. Azok a zárszámadások, amelyek az inflációs idők alatt készültek — már pedig az 1923—24. év volt az az időszak, amikor az inflációs folyamat legjobban kimé­lyült es meggyorsult, amikor tehát a számok összehasonlítása tulajdonképpen nem is mond sokat, mert különböző nagyság-rendeket adunk össze, — amelyek tefhát legkevesefcb ta­nulsággal szolgálhatnak, hagyattak utoljára. Az ilyen hátralékok idegen parlamentek gya­korlatában is előfordulnak; egy igen nagy parlamenti tradíciókkal rendelkező országnak is vannak olyan háborús zárszámadásai, ame­lyek még nincsenek a parlament által letár­gyalva, éppen azért, mert ezek a munkák ke­vesebb gyakorlati jelentőséggel bírnak a mára nézve és ai jövő szempontjából, és így ezeket a restanciákat hátrátették, későbbre hagyták. Ez azonban természetesen nem ment fel ben­Diiuket az alól hogy a jövőre nézve abban az irányban igyekezzünk dolgozni, amelyet az igen t. felszólaló^ felsőházi tag úr megjelölt, s a magam részéről kijelenthetem, minden erőmmel azon leszek, hogy a zárszámadások kellő időben a parlament elé terjesztessenek,

Next

/
Thumbnails
Contents