Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-28
76 Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1932. évi december hó 21-én } szerdán. Az állami legfőbb számvevőszéknek négy» évre visszamenő jelentését és zárszámadásait, — nyolc, átlag 500 oldalra terjedő vaskos kötetet — néhány nappal ezelőtt vettem kezeimhez és természetesen az idő rövidsége miatt azokat nemcsak áttanulmányozni, de még átlapozgatni sem állt módomban. Amikor tegnap 10 órakor idejöttem az ülésre, kezembe nyomták a pénzügyi bizottság jelentését és felhívták figyelmemet arra, hogy a jelentés végén szó van arról, hogy a zárszámadásokra nézve a sürgősséget javasolják. Délután 2 óra volt, amikor innen elmentünk s nekem délután egyéb foglalkozásaim is voltak. A t. pénzügyi bizottság és t. pénzügyminiszter úr, csak nem gondolhatja, hogy ezt a terjedelmes jelentést egy éjjelen át meg lehet tanulni. Ilyen körülmények között nincs módomban ehhez érdemben hozzászólani és csak kijelentem, hogy a törvényhozó ilyen körülmények között kötelességét nem teljesítheti. Különben is ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy mindenegyes felsőházi tagnak megvan az ő rendes életfoglalkozása. Mi itt nobile officiumot teljesítünk, ilyen körülmények között tehát nincs módunkban egész időnket a törvényhozás munkájára fordítani. T. Felsőház! Ha már felszólaltam, tovább akarok menni. Nagyon különös eljárásnak tartom azt, hogy négy esztendőre visszamenő zárszámadásokat mi egyszerre tárgyalunk le, egyidőben, de még sokkal különösebb eljárásnak tartom azt, hogy az 1923/24. évi zárszámadásokat az 1932. esztendő végével terjesztik be az országgyűléshez. Tisztelt Felsőház! Itt egyenesen felvetődik az a kérdés és az a gyanú, hogy az 1923/24. évi zárszámadások törvénytelen cselekedeteket rejtegetnek, palástolnak, mert különben nem tartották volna vissza azokat nyolc esztendeig. Ez az egész eljárás a zárszámadások körül semmi egyéb, mint az országgyűlés ellenőrzési jogának kijátszása. Lojálisán koncedálom, hogy a t. jelenlevő kormánynak ebben nincsen része. (Ügy van! Ügy van), ezt elismerem, de meg kell találni a módját és útját annak, hogy ilyesmi a jövőben többé ne fordulhasson elő. (Helyeslés.) Ha vannak, —• amint gyanítom, hogy vannak — törvénytelen cselekedetek benne, azokat mi már törvényessé nem tehetjük. Figyelmeztetem a t. kormányt, hogy házhatározatokkal törvénytelen cselekedeteket nem lehet törvényesíteni. Elképzelhetem azt, hogy lesz egyszer egy más kormánytöbbség, amelynek eszébe juthat, hogy a Bethlen-kormány felelősségrevonását kívánja. En a Bethlen-kormánnyal állandóan szembenállottam, de most kötelességemnek tartom a t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy, ha menteni akarja a Bethlen-kormányt, akkor ne házhatározatokkal tessék annak eljárását helyeselni és jóvátenni. Akárhogyan fogja különben a t. kormány ezt az ügyet elintézni, én mindenesetre arra kérem a t. Felsőházat, méltóztassék olyan határozatot hozni, hogy ezentúl a zárszámadások kellő időben terjesztessenek be az országgyűléshez. (Helyeslés.) Ezt «kívántam elmondani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gróf Bethlen Pál jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki a pénzügyi bizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr őnagyméltósága kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad gróf Széchenyi Aladár felsőházi tag úr felszólalásához néhány ref leksziót fűznöm. Az igen t. felsőházi tag úr felszólalásában nehezményezte, hogy a Felsőházat lehetetlen feladat elé állítja az a körülmény, hogy a zárszámadásokat és a pénzügyi bizottság jelentését a mai ülés előtt olyan rövid idővel vette kézhez, (Gróf Széchenyi Aladár: Az utolsó pillanatban!) hogy képtelen volt azoknak tanulmányozásába belemélyedni. Már a t. Felsőház pénzügyi bizottságának ülésén voltam bátor rámutatni arra, hogy bizonyos körülmények miatt, különösen pedig a közeljövőben előttünk, a törvényhozás és a kormány előtt álló nehéz feladatok megoldásának elősegítése céljából kívánatosnak tartja a kormány azt, hogy a törvényhozás előtt fekvő azok a munkálatok, amelyek a múltra vonatkoznak — s így elsősorban a zárszámadások — az országgyűlés két Háza által elintéztessenek, hogy ilyen módon a múlt aktái lezárassanak, és a jövő munkájának útjából az akadályok elháríttassanak. Erre a szempontra — amelyet, azt hiszem, a Felsőház a maga ismert, hazafias bölcseségével megfelelően méltányol, — vagyok bátor ez alkalommal újból felhívni a figyelmet, kérve a t. Felsőházat, hogy a zárszámadások ügyét minél előbb elintézni méltóztassék. Ami azt a körülményt illeti, hogy az 1923— 1924. évi zárszámadások csak most, elkésve kerülnek a parlament elé, ennek célszerűségi oka volt. Akkor ugyanis, amikor a Számszék munkájának beosztásáról volt szó, és amikor a stabilizálás és a viszonyok konszolidálása után lehetségessé vált ennek az ellenőrző munkának a Számszék által való elkészítése és a parlament által való letárgyalása, az a szempont érvényesült, hogy elsősorban azok a zárszámadások kerüljenek az országgyűlés elé, amelyek közelebb állanak a folyó évhez, amelyekből jobban lehe v fc tanulságokat levonni a következő költségvetési, évek gazdálkodása szempontjából. Ezért az 1924—25., 1925—26., 1926—27. és 1927—28. évek zárszámadásai vétettek előre, és az 1923—24. év zárszámadása hagyatott utoljára. Azok a zárszámadások, amelyek az inflációs idők alatt készültek — már pedig az 1923—24. év volt az az időszak, amikor az inflációs folyamat legjobban kimélyült es meggyorsult, amikor tehát a számok összehasonlítása tulajdonképpen nem is mond sokat, mert különböző nagyság-rendeket adunk össze, — amelyek tefhát legkevesefcb tanulsággal szolgálhatnak, hagyattak utoljára. Az ilyen hátralékok idegen parlamentek gyakorlatában is előfordulnak; egy igen nagy parlamenti tradíciókkal rendelkező országnak is vannak olyan háborús zárszámadásai, amelyek még nincsenek a parlament által letárgyalva, éppen azért, mert ezek a munkák kevesebb gyakorlati jelentőséggel bírnak a mára nézve és ai jövő szempontjából, és így ezeket a restanciákat hátrátették, későbbre hagyták. Ez azonban természetesen nem ment fel benDiiuket az alól hogy a jövőre nézve abban az irányban igyekezzünk dolgozni, amelyet az igen t. felszólaló^ felsőházi tag úr megjelölt, s a magam részéről kijelenthetem, minden erőmmel azon leszek, hogy a zárszámadások kellő időben a parlament elé terjesztessenek,
