Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

Az országgyűlés felsőházának UU- üléi egy tekintetben csodáért könyörgök a magyarok Istenéhez s ez az, hogy felismerjük végre, hogy az élet értelme és a nagy nemzetek nagyságának titka nem annyira az ilyen robbantások idegborzongató szenzációjának hajhászásában áll, hanem abban, hogy megtanulták értékelni és becsülni azt a lassú munkát, amely téglát téglára rakva, végül létrehoz egy igazán történelmi fundációkon nyugvó megingathatatlan alkotást. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Szónokot számosan üdvözlik} Elnök: T. Ház! A tanácskozást az általános tárgyalás keretében befejezvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e az 1933— 34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az 1933—34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás megkezdése előtt az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést megnyitom. Következik a részletes tárgyalás. Mielőtt B,

r részletes tárgyalásra rátérnénk, bejelentést kívánok tenni. A f költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának, kezdetén hozott határozatunknak megfelelően a részletes tárgyalásnál akként fogunk eljárni, hogy először felolvastatom a törvényjavaslat címét s azután az 1. és 2. §-ok sorszámát, amelyeket természetesen együttesen tárgyalunk, mert a költségvetési törvényjavaslat 1. §-a megállapítja a kiadásokat, a 2. § pedig az 1. §-ban megállapított kiadások fedezésére szolgáló jövedelmeket és bevételeket; majd az 1. és 2. §-ok fejezeteinek sorszámát is fel fogom olvastatni. Végül a költségvetési törvényjavaslat többi szakaszainak sorszámát fogja a jegyző úr felolvasni, (Helyeslés.) Kérem tehát a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután az 1. és 2. §-ok sorszámait, illetőleg ezen szakaszok fejezeteinek sorszámait s végül a költségvetési törvényjavaslat többi szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Kiss Ernő jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, amelyet a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 1—13. fejezeteket, amelyeket a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 14. fejezetet.) Szontágh Jenő! Elnök:. Szontágh Jenő ő méltóságát illeti a szó! Szontágh Jenő: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen tisztelt Felsőház! Elsősorban egy félreértést kell eloszlatnom. Ügylátszik ugyanis, hogy a költségvetés általános tárgyalásánál történt felsorolásomból kifolyólag félreértés történt. Nevezetesen én a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívtam arra — és ezt egy példával is illusztráltam — hogy a mezőgazdaság ma nem jövedelmező foglalkozás. Ebből az alkalomból hivatkoztam arra, hogy ha az állami 48.000 katasztrális holdnyi birtokoknak, amelyben Mezőhegyes is) benne van, a jövedelme nem éri el katasztrális holdanként a 2 e 1933. évi június hó 27-én, kedden. 431 pengőt, akkor hogyan gondolja azt, hogy más, nem olyan jól felszerelt, tőkével nem rendelkező és rosszabb minőségű földek magánkézen .jövedelmezzenek? Ebből sajnálatos félreértés támadt, mintha én a mezőhegyesi állami birtok gazdálkodását kifogásolnám. Ezzel szemben teljes mértékben elismerem, hogy ott mintagazdálkodás folyik, hogy ennek a birtoknak célja nemcsak az, hogy jövedelmet produkáljon, hanem az is, hogy bizonyos különleges termelési ágakat propagáljon és kvázi bemutatóképpen is szolgáljon. Tőlem tehát teljesen távol állott az, amit Somssich László gróf igen t. felsőházi tagtársam is imputait, nekem, mintha én Mezőhegyest, mint luxusgazdálkodás képét állítottam volna oda. (Gróf Somssich László: Nem mondtam!) Ebből kifolyólag azonban a földmívelésügyi tárcánál egy kisebb részletkérdést szeretnék szóvátenni. A miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr állandóan azt hangoztatják, hogy az egyik oldalon az ország mindig azt kívánja, hogy csökkentessenek a kiadások, a másik oldalon azonban valahányszor akár a Képviselőházban, akár a Felsőházban budgetj vita van, minden egyes szónok kivételt akar statuálni, mindegyiknek van egy kedvenc eszméje és azt mondja, hogy ennél laz egy dolognál tegyenek kivételt, itt ne takarékoskodjanak, ellenkezőleg, emeljék a kiadásokat. Amikor én valamit szóváteszek, nem ebből az álláspontból indulok ki. Amit itt pár szóval meg akarok említeni, az a mezőgazdasági kísérletügyi állomásoknak egyrészt igen sílány dotációja, másrészt személyzeti viszonyai. Nem akarom itt a részletes vita során hosszú ideig igénybevenni a Felsőház türelmét, én itt csak azt mondom, hogy ezek a kísérletügyi állomások agrárszempontból óriási fontosságúak, éppen olyan fontosak, mint a tanintézetek. Agrárállam vagyunk és ha valamire súlyt kell helyeznünk, úgy ezek a kísérletügyi állomások azok. Ezek az egész világon nagy nevet vívtak ki maguknak, ámbár az ott működő tudósok igen szerény javadalmazással nagyon rossz előmeneteli viszonyok között vannak. Hogy erre csak egy példát mondjak, ami ezt illusztrálja, az ilyen kísérletügyi állomásnál j vannak 22 esztendeje szolgáló, három doktori diplomával bíró és egész Európában elismert nevű emberek, akik ma is a VIII. fizetési osz: tályban vannak. Méltóztassék elképzelni, hogy az, akinek nevét Angliában, Németországban stb. mindenütt ismerik, 22 év óta, három doktori diplomával ül ott és alacsonyabb fizetési osztályban van, mint az én falumban két néptanító, | mert azok a Vll-ben vannak. En nem akarom . ezzel a néptanítókat letenni, megbántani, de ez mégis csak abszurdum. Bizonyos, hogy ha tudományos térre megy az ember, számolnia ' kell azzal, hogy bizony szerény lesz a megélhetése és anyagi javakat nem fog elérni, de viszont ilyen diszparitást mégsem lehet szó nélkül hagyni. En nagyon ajánlom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe, hogy ezekre a kísérletügyi állomásokra legyen kissé bőkezűbb. Minthogy azonban nem. akarok abba a hibába esni, hogy a költségvetést szaporítsam, rá fogok mutatni — lehet, hogy ellentmondással találkozom, de teszem ezt mint olyan^ ember, 1 aki egyrészt gazda, másrészt vidéken él — egy