Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

Az országgyűlés felsőházának Ub* ülés* rendszabályaival szemben. Rendkívül érdekes volt a kontingenseket alkalmazó államok felszólalóinak egyike részéről előadott az a statisztikai érvelés, amely azt mutatta, hogy a kontingenseket applikáló illető államnak j bizonyos olyan országokkal szemben való ki- j vitele, ahol nincs kontingens-szisztéma, nagyobb mértékben esett vissza, mint az onnan való 'behozatal, a kontingens-szisztéma ellenére. Ennek oka az, hogy az a harmadik állam vámtarifákat emelt és ezzel mutatta ki az illető, hogy a vámtarifák emelése, azoknak kezelése útján talán még nagyobb prohibitív hatást lehet elérni, mint a kontingentálási rendszer útján. Ezt esak azért említettem fel, hogy rámutassak arra, hogy bizonyos jelszavaknak a köztudatba való ilyen bevetése tulajdonképpen nem fedi minden tekintetben a tényeket és mennyire szükséges az, hogy az egyes eseteket és az egyes országok helyzetét individuálisan bíráljuk el. Szóbakerült a kereskedelmi forgalom akadályainak lebontásánál az a kérdés is, vájjon nem lehetséges-e bizonyos regionális megállapodások kötése, amelyek hivatva volnának arra, hogy bizonyos területek, kontinensek vagy kontinensrészek közötti forgalmat preferenciális alapon építsék fel

% Ebben a tekintetben a magyar delegáció álláspontja az volt, j hogy ilyen preferenciákat kívánatosnak tart. Nem szabad azonban elfelejtenünk és szem elől tévesztenünk, hogy^ ezzel a gondolattal szemben meglehetősen erős ellenzés nyilvánult meg nemcsak a tengerentúli export-államok, i hanem egyes európai import-államok részéről [ is, úgyhogy ennek az elvnek az érvényesítése j felé egyelőre még konkrétabb lépés nem volt tehető. Itt figyelmeztetek arra, hogy az angol álláspont, amely eddig ebben .a tekintetben meglehetősen negatív volt, némileg enyhült, — aminek talán természetszerűleg a dominiális politika volt az egyik indító oka — amidőn azt a nézetet juttatta kifejezésre, hogy elképzelhetők a legtöbb kedvezmény elve alól kivételek olyan esetben, amikor történelmi alapokon nyugszik bizonyos államok között való összeköttetés. A világgazdasági konferenciának gazda sági természetű deliberációi azután kiegészülnek még egy ránk nézve igen fontos tárgyalási csoporttal, mely az állategészségügyi, növényegészségügyi és ehhez hasonló természetű korlátozásoknak, mondhatnám sikánoknak lebontása körül folynak. Ezekben elvileg körülbelül egyetértünk, azonban, hogy a gyakorlatban hogyan fognak érvényesülni a létrejött megállapodások, azt természetszerűleg előre látni nem lehet. A konferencia tárgyalásainak másik fő j köre azután a pénzügyi bizottságokban zajlik i le. (Halljuk! Halljuk!) Itt a pénzügyi bizottságokban két tárgycsoportra osztották fel az ! agendákat. Az egyik albizottság foglalkozik azokkal a rendszabályokkal, amelyek azonnali jelentőségűek, amelyeket tehát azonnal életbe kell léptetni, hogy a kibontakozás lehetősége egyáltalában megteremtessék. Ezek azok a rendszabályok, amelyek minket is elsősorban érdekelnek. Ide tartozik a hitelpolitikának és ezzel kapcsolatosan az árszínvonalnak a kérdése, — ez az a probléma, amelyre már az előbb is kitértem — ide tartozik továbbá az eladósodás, tehát a fennálló adósságok adaptálásának a kérdése. Ugyanez a bizottság tár1933. évi június hó 27-én, kedden. 429 gyalja a devizakorlátozások lebontásának és e lebontás előfeltételeinek kérdését, amely kérdések tárgyalásánál különösen arra utaltunk felszólalásunkban, hogy a devizakorlátozásokat bevezetett államok jegybankjainak megerősítésére van szükség, mert ahhoz, hogy szabadabb devizaforgalom elindulhasson, az szükséges, hogy a jegybankok bizonyos zsírpárnával rendelkezzenek az átmeneti deficitek áthidalása és egy liberálisabb gazdasági politika folytathatása végett. Ugyancsak ez a bizottság fogja vizsgálná a közmunkáknak mint konjunktúrakutató és hitelkiterjesztő eszköznek kérdését és azonfelül foglalkozni fog természetesen a már létező eladósodás kérdésével is, a nemzetközi hitelforgalom újraf elvétel ének kérdésével és az ennek előmozdítássára alkalmas eszközökkel. A (monetáris bizottság másik albizottsága az úgynevezett permanens, végleges, állandó természetű rendezések kérdésével foglalkozik. Itt főleg jegybankpolitikai kérdések forognak szőnyegen, a jegybank fedezetének kérdése, a fedezeti arányok kérdése és ide kapcsolták be azután az egyik nagyon fontos nyersanyagnak, az ezüstnek a kérdését, amelyben ugyan mi közvetlenül érdekelve nem vagyunk, de egyes államok részére vitális fontosságú érdek és közvetve ránk is jelentőséggel bírhat, mert az ezüst nagyobb arányú alkalmazásától a távol keleti országoknak, tehát Kína, India, stb. vásárlóerejének növekedését várják, amely vásárlóerő növekedése a világpiacra nehezedő készletek felvételét könnyítené meg és ezáltal közvetve ia mi készleteink' értékesítését is előmozdíthatná. A konferencia munkálatairól adott ez az összefoglaló kép azt mutatja, Jiogy a konferencia célja tulajdonképpen kettős. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a gazdasági helyzet tele van most apróbb-nagyobb egyensúlyzavarokkal, mint amilyenekre az előbb is utaltam, szükségünk van ezeknek az egyensúlyzavaroknak megszüntetésével egy megfelelő start előkészítésére, tehát az eddig fennálló akadályok lebontására és bizonyos olyan előfeltételek megteremtésére, amelyeken elindulhat azután egy rendezett gazdasági élet. Véleményem szerint ennél még sokkal nagyobb fontosságú az, hogy a jötvő szempontjából bizonyos garanciákat találjunk, hogy ennek az újonnan meginduló gazdasági mechanizmusnak működése a jövőre nézve biztosítva legyen, hogy újból ne álljanak elő azok iaz egyensúlyzavarok, amelyek az utóbbi évek folyamán előálltak, mert ezek azt (bizonyítják, hogy az a szanálás, amely különösen európai vonatkozásban a háború utáni években történt, csak pénzügyileg volt átgondolva, gazdaságilag ellenben nem. {Helyeslés.) Most pedig a helyes gazdasági fundamentumot kell lefektetnünk azért, hogy ezeken a helyes gazdasági alapokon azután nagyobb biztonság érzetével dolgozhassunk. Legyen szabad végezetül rátérnem arra, hogy a magyar delegáció munkája tulajdonképpen milyen irányokban folyt és melyek voltak azok a főszempontok, amelyeket a londoni konferencián kidomborítani, érvényre juttatni igyekeztünk és érvényre juttatni igyekezünk a jövőben is. Felszólalásomban elsősoriban arra voltam bátor rámutatni, — gazdasági konferencián lévén, gazdasági szakértők voltak ott többnyire jelen és olyan politikusok, akik gazdasági kérdésekkel ex asse foglalkoznuak **