Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

Az országgyűlés felsőházának U. ülése 1933. évi június hó 27-én, kedden. 421 fundált jövedelemmel szemben igazságtalanul érvényesül — es ha már a minimális tételek alkalmazásáról itt nem tud lemondani, amit pedig az egész gazdasági érdekeltség egyértelmuleg sürget és ami a jövedelmi adó lényegével, fogalmával mereven ellenkezik, akkor legalább a maximális tételt is vegye be és állapítsa meg, amint az 1924. évi törvényben volt, hogy a jövedelemnek bizonyos százalékán felül -r akkor 75% volt — adó fejében abból többet elvenni nem szabad. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez a kívánság igen méltányos es természetszerű, mert hiszen a pénzügyminiszter úrnak sem lehet az az elve, hogy mikor evenként akar gyapjút nyírni róla, magát a bárányt elpusztítsa. (Derültség.) Már pedig ez csak úgy lehetséges, ha a jövedelemadóztatásnál megszűnnek a most gyakorlatilag alkalmazott módszerek és a pénzügyi hatóságok nemcsak a kivetési rendelet paragrafusaiban, hanem valóban is megkapják azt az utasítást, hogy a lehető legméltányosabban járjanak el és ahol nincs jövedelem, ott ne igyekezzenek fiktív jövedelmek megállapításával, képtelen becslésekkel igazságtalan és túlzott adóterheket kiróni. (Helyeslés.) Csak egy példát említek erre vonatkozólag. Méltóztatnak tudni, hogy a múlt évi 3200. számú kormányrendelet, amelyet különben Somssich Laszlo gróf is felemlített, azt az intézkedést tette, hogy az Ofb. újra átvizsgálja a jogerős biroi ítélettel megállapított és földreform céljaira átvett földek árát s ezeket a földárakat módosítja, illetőleg leszállítja. Ezeknek a földaraknak leszállítása következtében a Lebosz., a Földreform Lebonyolítására Alakított Szövetkezet szigorú utasítást kapott ugyanebben a rendeletben, bogy a még hátralévő földreform-vételárakat pedig kifizetni nem szabad, a kötvényeket kiadni nem szabad, azokat vissza kell tartani. Ennek ellenére valamennyi penzügyigazgatóságnál most a földreform útján megváltást szenvedettekkel szemben azt az elvet alkalmazzák, hogy a vagyonadó-bevallásba utólag beiktatják a Lebosz.-nál valamikor fennállott, de hivatalosan már törölt vagy legalább is «kétes» követeléseket s ezek mint yagyonadóalap szerepelnek. Ahol az állam saját intézkedésével megszüntet egy vagy önteteit, ott éppen elég áldozatot vett ezzel igénybe a gazdáktól s éppen ezért ezt az elvont vagyont még megadóztatni teljes igazságtalanság. (Ügy van!) Az idő előrehaladottsága következtében zárom szavaimat és a költségvetést elfogadom. A mélyen t. pénzügyminiszter úr ebben a költségvetésig előirányzatban — elismerésreméltó erőfeszítéssel és igyekezettel — olyan egyensúlyt igyekezett teremteni, amely a jövő költségvetési évre a magyar állam pénzügyi gazdálkodását — ha csak valami váratlan esemény közbe nem jön — biztosítani látszik. Ha ez meglesz, akkor eljön az ő aratása. De az ő aratása csak akkor lesz igazán kedvező, ha a mi aratásunk, a gazdák aratása jól sikerül. Igaz, hogy a gazda sorsa a jó Isten kezében van, mert hiszen tőle függ, hogy a nap, a szelek és az eső járása milyen termést ad. Azok a gondolatok és kívánságok azonban, amelyek a mostani felsőházi vita során elhangzottak a mezőgazdaság érdekében teendő intézkedésekről, ha mielőbb megvalósulnak, elősegíthetik, támogathatják a mezőgazdaságnak a természet kegyelméből jutó áldást. En csak azzal a kívánsággal zárom szavaimat, hogy a kormánynak és a pénzügyminiszter úrnak a mezőgazdasággal való összeműködése legyen ne csak a mi jövőbeli reménységünk horgonya, hanem egész gazdasági politikánk alapja és irányelve is. Ha ez be fog következni és ha magunkon áldozatos, odaadó munkával segítve, majd a jó Isten is megsegít bennünket; akkor van rá reménységünk, hogy a magyar mezőgazdaság megerősödése majd a többi termelési ág helyzetét is megjavítja, amiből azután elkövétkezhetik az egész magyar gazdasági élet várvavárt megújhodása! (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Kühne Lóránt ő méltósága. Kühne Lóránt: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az 1933/34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatnak a Képviselőházban történt benyújtásakor a pénzügyminiszter úr nagyszabású, értékes beszédben ismertette azokat a szempontokat, amelyek az előttünk fekvő törvényjavaslatban érvényesülnek. Hangsúlyozta, hogy a legfőbb szempont a teljes őszinteség szempontja. Azt a következtetést vonta le, hogy költségvetési problémánk igen súlyos ugyan, de mégis megoldható és az átmenetileg jelentkező hiányok rendes hitelműveletek útján is áthidalhatók lesznek. A költségvetés messzemenően számol tényleg igen nehéz pénzügyi helyzetünkkel, nem rejt magában fikciókat és — igen helyesen — a szigorú realitás alapján áll. Ez a körülmény a pénzügyminiszter úrral együtt mindnyájunkat megnyugvással tölt el, és több biztosságot, talán több lendületet is kölcsönöz nekünk a rank váró sorsdöntő kérdések és feladatok megoldásánál. A Felsőház pénzügyi bizottságának a költségvetésről szóló jelentése szemléltető és erdetes képét adja pénzügyi helyzetünk alakulásának. A ^számadatok felsorolását iteljesen mellőzve, elismeréssel kell megemlítenem, hogy az állami kiadásoknak már az előző évi költségvetésben észlelhető csökkenő irányzata ebben a költségvetésben is tovább tart. Az ország válságos közgazdasági állapotára való tekintettel, feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy ez a csökkenő irányzat a jövőben is^ a legkövetkezetesebben érvényesüljön az egész vonalon. A pénzügyminiszter úr előbb említett beszédében ki is jelentette a kormány hasonló törekvését, egyben azonban utalt arra is, hogy további megtakarítások már csak az állami alkalmazottak létszámának helyesebb megállapításával érhetők el, miután a dologi kiadások további csökkentése, állami leletünk részbeni teljes elsorvadásával járna. Teljes tudatában vagyok a fennálló igen nagy nehézségeknek és ha mégis hangsúlyozom további megtakarítások szükségességét, ezt tisztán és kizárólag az ország produktív erői, az ország gazdasági termelése érdekében teszem. A magyar termelés, és pedig úgy a mezőgazdasági, mint az ipari is, ma rendkívül ne^ héz helyzetben van. Apadó kereslet, csökkenő árak és fokozódó közterhek között a legtöbb termelő ma távolról sem találja meg számadását, ma nem képes üzeme boldogulásának alapjait biztosítani., A magyar termelés ma a legmesszebbmenő védelemre és kíméletre szorul. Legfontosabb állami feladatunknak tartom, hogy a közgazdasági életünk gerincét alkotó hazai termelésünk közterhein minél jobban könnyítsünk, általában, hogy az állami költségvetés és az állam teherbíróképessége közötti