Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

416 Az országgyűlés felsőházának kh. ü sok, de hogy a bíróságnál az ilyen botlás a legnagyobb kivételek közé tartozik, ez annak a bizonyítéka, hogy az a szelekció, amely a kinevezések során érvényesült, teljesen korrekt volt, minden tekintetet helyesen vett számba és ez is bizonyítéka annak, hogy ezen a rendszeren változtatni meglehetősen könnyelmű kísérlet volna. (Ügy van! Ügy van!) Mármost a felvetett kérdésekre vonatkozólag megjegyzem, hogy a főfelügyeleti jognak olyan értelmezése, hogy ez a főfelügyeleti jog a bírói ítéletek érdemi felülbírálására is kiterjeszkedjék, szerintem egészen lehetetlen elgondolás volna. (Ügy van! Ügy van!) Ilyesmi az én agyamban egyáltalában nem fordul meg és teljes mértékben kizártnak tartok minden ilyenirányú kísérletezést még elméletben is. (Helyeslés.) Nekem tapasztalatom, hogy alsóbíróságaink, amennyiben módjukban van a jogtudomány haladásával megismerkedni, — sajnos, ebben a tekintetben sokszor anyagi eszközök hijja gátolja meg őket, — igenis, rendkívüli módon figyelemmel kísérik a jogtudomány fejlődését és a felsőbíróságok gyakorlatát követik js. Nagyon veszedelmesnek tartanám^ és a bírói ítélkezés mélységét befolyásolná, ha az a bíró mechanikai kifejezője lenne a paragrafusokban leszegezett szabályoknak. A bírói működés sokkal több, magasabb és mélyebb, mint a paragrafusok szavainak alkalmazása, úgyhogy éppen ebből a szempontból én nem arra törekszem, hogy a bírót minél több mechanikus szabály kösse, hanem éppen ellenkezőleg arra törekszem, hogy elvi rendelkezéseknek tiszta megjelenése mellett a bírónak módja legyen az esetek individuális természetéhez alkalmazni ítélkezését. (Helyeslés.) A másik kérdés, amely felmerült, a bírók feletti fegyelmi bíráskodásban az ügyvédség részvétele. Erre vonatkozólag bátor vagyok kijelenteni, hogy nekem ilyenirányú terveim nincsenek. (Helyeslés bal felől.) Nem akarok erről többet beszélni, a bíróság a maga testületi méltóságát, tagjainak egyéni integritását olyan módon védi, hogy ehhez védelem más oldalról semmiképpen nem szükséges. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért mindezek a felvetett gondolatok, amelyek talán jók arra, hogy az ember belemélyedjen a kérdés tanulmányozásába, ezt a célt helyesen szolgálják abból a szempontból is, hogy itt módja volt az igazságügyminiszternek ezzel szemben állást foglalni. (Helyeslés.) Beszédemet azzal akarom befejezni, hogy itt a. Felsőházban elhangzott a Felsőház egy kiváló tagjának, volt elődömnek, Balogh Jenő ő excellenciájának beszéde, aki különösen a fiatalkorúak védelmével foglalkozott s ennek igazságügyi részével is. A fiatalkorúak védelme terén azok a törvényes rendelkezések, amelyek Balogh Jenő ő excellenciájának vezetése mellett létrejöttek, olyan ideális magaslaton állanak, hogy egy igazságügyminiszternek nem lehet szebb feladata, mint az ezekben a törvényekben lefektetett elveknek a megvalósítása. En tehát arra törekszem, hogy azok a gondolatok, amelyek ezeíkben a. törvényekben le vannak fektetve, a maguk tisztaságában valósuljanak meg, ne jelentsenek túlzott kedvezést azokra a bűncselekményeket elkövetett fiatalkorúakra. vonatkozólag, mert amennyiben túlzott kedvezést jelentenek, — például egy javítónevelés végrehajtása — ez azt jelentené, hogy a fiatalkorúnak a szabad életben való újbóli elhelyezkedése felcsigázott igényei következtében rendkívül nagy zökkenőkkel járna, lése 1933. évi június hó 27-én, kedden. En tehát ezeket a törvényes rendelkezéseket , az élettel összhangba hozva kívánom a jövőben alkalmazni. I Ezeket voltam bátor elmondani és nagyon l köszönöm a mélyen t. Felsőháznak, hogy nem ! hangzott el olyan kritikai megjegyzés, amely az igazságügyi tárca kitűzött irányelveivel és ! a Képviselőházban általam előterjesztett I programmjával szembehelyezkedett volna, amii bői azt következtetem, hogy az igazságügyi i tárca vezetése a Felsőház gondolkodásával J egyezik. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Mutsebenba; cher Emil ő méltósága. Mutschenbacher Emil: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy én, aki az ország egyik legrégibb és legnagyobb gazdasági érdekképviseletének bizalmából foglalok itt helyet, mindjárt belekapcsolódjam azokba a szavakba, amelyeket az igazságügyminiszter úr ő exc'ellenciája éppen most mondott, amikor a bírói funkció magasztos voltát, a tárgyi igazság kiderítésére irányuló célzatát olyan szép szavakkal emelte ki. Ugyanez a célja a törvényhozó munkának is, ugyanez a célja a mi törvényalkotó tevékenységünknek is és én mégis azt mondom, hogy ennek a munkának előkészítésében, ennek a munkának megfelelő tárgyi alapozásában, igenis, nagyon fontos szerepük van az érdekképviseleteknek és hogy ezt miként gyakorolják^ ez attól függ, hogy feladatukat hogyan fogják fel. Nyugodtan elmondhatjuk mi, a magyar gazdasági érdekképviseltek munkásai, hogy gazdasági érdekképviseleti testületeink tőlük telhetőleg mindig igyekeztek azokat az érdekeket, amelyeket hivatalból képviselnek a nyilvánosság előtt, összhangba hozni azokkal az egyetemes érdekekkel, amelyeket a törvényhozóknak és a bíráknak kell érvényesíteniök. A magyar gazdasági érdekképviseletek nyugodtan elmondhatják maguk részéről, hogy sohasem hirdettek osztályharcot, sohasem törekedtek arra, hogy egy osztály érdekeit egyoldalúlag kiélezzék és mások sérelmével juttassák érvényre. A különböző termelőosztályok összhangjára, a különböző termelőosztályok érdekeinek összeegyeztetésére törekedtek akkor, amikor a maguk egyéni szempontjait kiemelve, igyekeztek a lehető legjobb megoldást létrehozni, mert hiszen a lehető legjobb megoldás az, amely a lehető legtöbb ember javát és érdekét igyekszik összeegyeztetni. Az érdekképviseleteknek ma még különösebb jelentősegük van és ezért nagy örömmel hallottuk a miniszterelnök úr ajkairól és a kormány részéről is többízben, hogy aa érdekképviseletek működését jobban kívánják felkarolni- A mostani gazdasági helyzet és irányzat ugyanis odavezet, hogy a kényszertársulások mindjobban előtérbe kerülnek és még azon a gazdasági téren is, ahol eddig a szorosabb szervezkedésnek lehetőségei kevésbbé voltak meg és kevésbbé volt meg az igyekezet és a készség is arra, hogy ilyen összeállás és szervezkedés történjék, ez az irányzat kezd érvényesülni. Szemben az iparnak és a kereskedelemnek erősen megszervezett alakulataival, a különböző kartellekkel a mezőgazdasági termelés is^ csak úgy tud megállani helyén és úgy tud érvényesülni, ha szintén szervezkedik. Ezért látjuk most a különböző termelési ágaknál — mint ahogyan a mezőgazdaság terén legutóbb a cukorrépatermesztésnél, a tejtermelésnél láttuk; mint ahogyan a szesztermelésnél már régebben megvalósult, — hogy ilyen