Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

4:14 Az országgyűlés felsőházának M. % csendült ki — de méltóztassanak megengedni, úgy vélem, hogy a háziipar felügyeleti joga nem tartozhatik a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe, azt vissza kell adni a földmívelésügyi minisztériumnak és valami dotációt, segítséget kell nyújtani abból a célból, hogy a magyar falvaknak, tanyáknak a népe újra megkedvelje a háziipart. Ez természetesen elősegítené a kender- és a lentermelést, amely most igen nagy mértékben visszafejlődött, hiszen tapasztalatból tudhatjuk, hogy sok SZ£LZ kilométeres területeken végigfuthat a vonat vagy a kocsi és sehol sem látunk nagyobb arányú kender- vagy lentermelést, mintha csak készakarva irtanák ki a legszebb ipart, a magyar 'háziipart. Igen nagy munkát végez ezen a téren a Magyar Háziasszonyok Nemzeti Szövetsége, különösen a helyi csoportok útján. Nem tudom, hogy más vidékeken miképpen áll a dolog, de nálunk, az Alföldön rendkívül elhanyagolódott a háziipar. A magyar dolgozók nagy tömegei, lehet mondani csak nyolc hónapot töltenek el évenkint intenzív munkában, a négy téli hónapban pedig teljes tétlenségre vannak kárhoztatva, semmittevéssel töltik el az, idejüket. Egészen más a helyzet egy ipari államban, ahol télen is van munka, mezőgazdasági államban azonban a lakosság nagy része télen teljesen tétlenül tölti el idejét. Ilyenkor azután jönnek az inségmunkák és olyan összegekkel támogatják a népet, amelyek tulajdonképpen reális munkát nem adnak. Ezért kellene lehetővé tenni, hogy a háziipar felkaroltassék és tovább fejlesztessék. Azon a vidéken, ahol én lakom, sikerült a tél folyamán háziipari tanfolyamot létesíteni, karöltve a város közigazgatási hatóságával. Bizonyos mennyiségű kendert vásároltunk s a nincstelenek leányait, fiait otthonokban gyűjtöttük össze és több, mint 35 fiatal gyermeket, leányt taníttattunk ki a fonás egyszerű mesterségére. A kenderből és lenből való fonás nem olyan nagy technikai tudomány, amit ne lehetne könnyen megtanulni és megszeretni, csak vezető kell hozzá. Ezért az a kérésem, hogy a háziipar felügyeleti joga legyen a földmívelésügyi minisztériumé s a minisztérium létesítsen vándortanfolyamokat az ország különböző részein, különösen ott, ahol a legnagyobb a munkanélküliség és Ínség. Tanulja meg egyszer a mi népünk a háziipar szépségét és kiválóságát és készítse el a maga részére a legszükségesebb ruhaanyagot. Ez nem szégyen. mert hiszen, ha ilyen koldusok vagyunk, ilyen liázilag készített anyagból felsőruhát is lehetne készíteni. A felvidéken, ahol igénytelenebb' ás megértőbb a nép, kultiválják is a háziipart. A mi alföldi fajtánk azonban a Nyugat kultúrájának tébolya alatt áll. Ezt szereti, mert divatosan lehet öltözködni, iha ellenben elfogyott a divatos ruha megszerzésére szükséges pénz, akkor rongyokban jár. Ez volna kérésem a háziipar felkarolása érdekében. Végére értem felszólalásomnak. A legnagyobb tisztelettel és odaadással vagyok a magyar kormány iránt, különösen a miniszterelnök úr személye iránt. Én nemcsak a magam, hanem a kisgazdatársadalom nevében is mondhatom, hogy végtelenül sokat várunk a miniszterelnök úrtól. Nagy tisztelettel vettük, amikor megtörtént a kinevezése miniszterelnökké. Aggodalommal láttuk azonban az idők multával, hogy az a sok akarat és tehetség, amely benne megnyilvánult, nem vált valóra. Nem rajta êse 19SS. évi június hó 27-én, kedden. múlott, hanem rajtunk, az egész magyar társadalmon, mert nem állunk a háta mögött. Mi magyar gazdák, szívvel-lélekkel követjük öt, mert tudjuk, hogy mint tiszta nemzeti irányú, hazafias magyar ember, a nemzetnek csak javát akarja. (Ügy van!) Azzal az óhajtással, hogy ő tegye céljává ennek a magyar népnek a fennmaradását és kövessen el mindent arra vonatkozólag, hogy ebből a szerencsétlen helyzetből kivezesse ezt az országot, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés, taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Juhász Andor ő excellenciaja. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház \

r Ha az állami költségvetés felsőházi tárgyalására, ennek a fix határidőhöz kötött törvényhozási tennivalónak az ellátására kellő idő állott volna rendelkezésünkre, ez kedvező alkalmul szolgált vona arra, hogy úgy én, valamint azok a t. tagtársaim, akik ugyancsak bírói, vagy ügyészi hivataluknál fogva tagjai ennek a Felsőháznak, tájékoztassuk a méltóságos Házat jogszolgáltatási viszonyaink felől és a felmerülő különböző, néha igazán tarka-barka eljárási, szervezeti és dologi-jogi reformeszmék tekintetében véleményt mondjunk. A rendelkezésre álló idő rendkívüli korlátozottságánál fogva azonban más alkalomra kell halasztanunk ezt a tájékoztatást, egyrészt tekintettel a Felsőházra, másirészt pedig azért, mert az igazságszolgáltatási kérdések tárgyalása rendkívül nyugodt atmoszférát igényel. Legnagyobb sajnálatomra nem fogok tehát kiterjeszkedhetni azokra a különböző reformgondolatokra, amelyek egyrészt ebben a Házban, másrészt a Képviselőházban felmerültek. Hogy mégis rövid 10 percnyi meghallgatásra kérek alkalmat, (Halljuk! Halljuk!) ez azért történik, mert a költségvetés képviselőházi vitájában olyan természetű kívánságok is felmerültek, amelyeknek véleményem szerint nem szabad ellenvetés nélkül elhangzaniok a törvényhozás házában. Nevezetesen az igazságügyi tárca költségvetési vitájában a Képviselőházban részt vett szónokok egyike szükségesnek jelezte az 1891. évi törvény reformját, vagyis az igazságügyminisztert a bíróságok felett megillető főfelügyeleti jog újraszabályozását. Tette pedig ezt a következő indokolással (olvassa): «Az eddigi felügyelet csak az alakiságokra terjed ki, a késedelmes intézkedésekre és a rendellenességekre. De magának a bírói funkciónak érdemi részét is bizonyos fokig, bizonyos tekintetben a felügyelet jogköre alá kell helyezni.» Utalt ezután az illető képviselő úr arra. hogy az alsóbíróságok néha megmaradnak a magukjogi meggyőződése mellett, holott más hasonló esetekben a felsőbíróságok ellentétes jogi álláspontra helyezkedtek. Ezután ekképpen folytatja (olvassa): «Különösen kifogás tárgyává teszem azt, hogy a hivatkozott törvénycikkben magának az igazságügyminiszternek felügyeleti jogköre egyáltalán nincs megfelelően szabályozva úgy, hogy kezében az egész felügyeleti jogkör olyan üres hatalom, amely lyel nem érdemes élni, mert semmiképpen sem tudja megtorolni a felügyeleti jogkörébe tartozó felügyeleti eseteket.» Mélyen t. Felsőház! Felesleges ebben az illusztris testületben bővebben fejtegetnem, hogy minden olyan törekvés, amely a minisztert a bírói ítélkezés érdemébe való beavatkozásra kívánná feljogosítani, szöges ellentét-