Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-43
386 Az országgyűlés felsőházának U3. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. ezekből az indítványokból megvalósult. Mindazonáltal reánk nézve örvendetes az, hogy a négy hatalmi paktumra vonatkozó legutóbbi inieiatíva éppen Olaszországból indult ki, abból az államból, amelyhez minket a legszorosabb barátság fűz. Ez ránk nézve ebből az indítóokból is kedvező és ezt örömmel üdvözölhetjük. r Természetesen «mindazok a gondolatok és indítványok, amelyeik azokat a terveket inspirálják, amelyek a Duna-Európa — hogy így nevezzem mindazokat a 'területeket, amelyek a Duna felé vergálnak — rendezését tűzik ki célul, azt, ami volt, helyre nem. állíthatják. Ha ma visszagondolnak, valószínűleg sajnálattal gondolnak vissza isokan az osztrák-magyar monarclíára, amely azokat a problémákat, amelyek a dunai Európában fennállottak és fennállanak, ha nem is mindig egészen oldotta meg, de bizonyos mértékig szerencsésebben tudta kezelni és továbbvinni és még mindig szerencsésebb megoldás volt, mint mindaz, amit a helyébe állíthatnak. Nekem mindig benyomásom, hogy földhözvágtak egy vázát és most próbálják összeragasztani. Az értékkülönbözet a kettő között az, mintha az egyik antikváriusnál megveszek egy vázát, azt eltöröm, azután összeragasztom és megpróbálom a másiknál eladni.^ A kettő közti értékkülönbözetet az osztrákmagyar monarchia szisztémája és a jelenlegi szisztéma között, amely ha egyáltalában megtalálható, ezt az értékkülönbséget mutatja. Mert ha nem is volt sok lendület abban a konstrukcióban, amelyet osztrák-magyar monarchiának nevezünk, de volt sok ekvilibrium és tapintatérzék, amely sokféle nehézséget kiegyenlített. Egyesek talán azt hiszik, hogy ma ezeket a problémákat tisztán gazdasági alapon is meg lehetn'e oldani. A világ nemcsak gazdaságból áll. Amikor az emberek a válságot a bőrükön érzik, könnyen jutnak abba a tévhitbe, hogy a gazdaságig életet és a gazdasági érdekeket, azoknak súlyát és nyomását túlbecsülik. A politikumnak és a szociális problémáknak bizonyos elhanyagolását látom ebben. A KözépDuna-medencében és abban, ami körülötte van, sohasem lehet majd a problémákat tisztán gazdasági alapon megoldani. Még nagyon sokáig fog tartani ez a vajúdás, addig, ameddig a népek közvéleménye elég erős lesz arra, hogy elfogadjon olyan kompromisszumokat, amelyek ezeket a problémákat megoldják. De ezeknek tisztán gazdasági alapon való megoldása mindig csak szurrogatummegoldás lehet, ez csak részletkérédéseket old meg és csak bizonyos rövidebb időre. A mi helyzetünk is nagyon megnehezült ezek által. A török hódoltságnak egyenes következménye volt Trianon és két évszázad újrakelő élete nem volt elegendő arra, hogy megvédjen azoktól a veszélyektől, amelyeket a török hódoltság és Magyarország egész középső részének kipusztítása és elnéptelenedése magával hozott. A legutóbbi évtizedekben pedig a gazdasági fellendülés, annak fénye és előnyei által bizonyos mértékig elkápráztatott nemzedék nem látta meg eléggé azoknak a veszélyeknek közelségét, amelyekben éltünk. A monarchia szétdarabolásának is vannak olyan természetes következményei, amelyeket a történelmi folyamat «rend»-jének, természetes irányának mernék nevezni és amelyek Magyarország erősebb függőségét rejtik menükben, mint amilyen függőségben valaha voltunk. Félő» hogy amint annakidején a gazdasági fellendülés, ma a gazdasági nyomor lett az, amely éleslátásunkat ebben a tekintetben némileg korlátozza. Tudom, hogy a miniszterelnök úr ezeket a veszélyeket, amelyeket az európai fejlődés iránya magábanrejt, ismeri. Ezekkel a veszélyekkel szemben szükség van a nemzeti erők összefogására, .szükség van azoknak a nemzeti erőknek összefogására is, amelyek az emberekben rejlenek, de nemcsak ezekre, hanem az ősi institúcióinkban rejlő erők összefogására és konzerválására is, mert enélkül nem fogunk tudni megállni. Sajnos, mi magyarok szívünket a nyelvünkön viseljük és gyakran nem követjük azt a mondást, amelyet a francia nép 60 éven át követett «Toujours y penser, mais jamais en parler.» (Ügy van!) A mi veszélyes helyzetünkben nyitva kell tartani szemünket. így értelmeztem a miniszterelnök úr berlini útját is. Közvetlen közelünkben erős hatalom keletkezett. Azt mondhatom, hogy keletkezett, mert a német nép addigi belső viszályai nagyon megrendítették Németország hatalmát. Keletkezett egy új erő, amelynek eljövendősége természetes volt azokból, amik a háborúban és közvetlenül a háború után történtek. Evvel az új erővel számolnunk kell és természetesnek tartottam, hogy a miniszterelnök úr saját szemével igyekezett erről meggyőződni, igyekezett mérlegelni ezt az erőt, mert elvégre a mi helyzetünkben mérlegelni kell mindazt és mindazokat az erőtényezőket, amelyek körülöttünk vannak és amelyek Magyarország jövőjére nézve fontosak. Nem hiszem, hogy ebben azok után a felvilágosítások után, amelyeket a miniszterelnök úr adott, de különben is bármelyik külső hatalmasság mást láthatott volna, mint ezt, mert maga a józan ész is azt mondja, hogy ez a legvilágosabb és a legegyszerűbb kötelessége minden államférfiúnak, különösen annak, akire egy ország sorsa van rábízva. A miniszterelnök úr felvilágosításokat is adott erre nézve. Magam sem kérek tőle többet, mert őszintén megmondom, — talán ezt is jó ma hangoztatni — hogy a titkos diplomáciának vagyok a híve. A fontos problémák nyílt színen való pertraktálásának nem vagyok híve, sohasem voltam és nem is leszek. Ezt őszintén megmondom. A nyilvánosság, a hullámzó közvélemény előtt folyó tanácskozások csak arra vezetnek, hogy mindig az tudja meg leghamarább az ember óhajait és célkitűzéseit, akiről az ember legkevésbbé szeretné, hogy megtudja. Másrészt a közvéleményt nem a íszándékok hangoztatásával, hanem csak fokozatos neveléssel lehet külpolitikai meglátásra és művelődésre nevelni. Ehhez pedig nekünk még hosszú idő kell, ha ezt végeredményben egyáltalán el lehet érni. A jelszavak idejét éljük, de nemcsak, hogy a jelszavak idejét éljük, hanem az emberi természetben is benne van, hogy az emberek nagyrésze a jelszavak után indul. Mint professzor, mondhatom, — méltóztassék megbocsátani, hogy onnan veszek egy példát a politikára vonatkozólag is — hogy sokszor mondunk el magyarázatainkban valamit, aminek hatását nem gondoltuk meg egészen és esztendők kellenek hozzá, amíg azt hallgatóink fejéből kivájhatjuk, hogy ne legyen Sehlagwort-tá, jelszóvá. Magammal is megtörtént, hogy évekkel ezelőtt Amerika földrajzáról egy jegyzetet készítettem, amelyben egy egészen jelentéktelen és azóta már régen túlhaladott tényt véletlenül rajzzal m leszögeztem, tudniillik azt, hogy az Egyesült Államokban a kansasi őszi és a da-