Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

378 Az országgyűlés felsőházának U3. ü kívánja a nemzet érdeke is. Ezenkívül engedje meg ő exeellenciája, hogy arra kérjem: méltóztassék olyan intézkedéseket tenni, amelyek meggátolják azt, hogy a felekezeti népiskolák fenntartói a maii válságos közgazdasági helyzet folytán elerőtlenedve, éppen a nagyvárosokban népiskolákat tucatszámra legyenek kénytelenek bezárni. Például Nyíregyházán 46 evangélikus tanítói állás van és ha az az állam nem segítené az egyházat, — mivel a politikai község nem tudja segíteni — akkor anyagiak híján ezek az összes iskolák összeomolnának, vagy leg'alább is az egyházak egyelőre szüneteltetni volnának kénytelenek ezeket.. Mélyen t. Felsőház! Hazánk mai, minden eddiginél nehezebb sorsdöntő napjaiban, midőn az idők vihara úgy játszik a magyar állammal, mint a szél a lehulló falevéllel, Magyarország miniszterelnökének nézetem szerint nincs módja arra, hogy határozott programmot készítve, ahhoz alkalmazkodjék, hanem kénytelen programmját lígy, mint a Bethlen-kormány idejében nagyban és egészben volt, időnkint a változó körülményekhez módosítva, a megállapított kereteket azonban lehetőleg megtartva, megvalósítani. Csonka-Magyarország közgazdaságilag életképtelen lévén, kül- és belpolitikájának alakulását kültényezők és főképpen a gazdasági világválság hullámverése irányítja. A miniszterelnök úrnak, gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr által annak idején bevezetett és jól bevált s Erdélynek a maihoz hasonló időkből eredő és ott gyakorlatban foganatosított ismeretes erdélyi politikáján, azonfelül az osztrák kormányoknak annak idején ismeretes «Fortwursteln» politikáján és e módszereken kívül nem nagyon sok egyéb kormányzati eszköz és módszer áll rendelkezésre. A miniszterelnök úr találóan jelölte meg hazánk mai politikai és közgaz diasági helyzetének alapokaként a trianoni helyzetet, hazánk megcsonkítottságát, amint találóan jelölte meg ennek orvosságát is, annak megszüntetésében, revíziójában. Abban az esetben, ha az ezeréves Magyarország fennáll ana, ha még a társországok nélkül is állana fenn az ezeréves Magyarország, meggyőződésem, hogy nekünk ma eldorádói helyzetünk volna szemben a világ" majdnem összes kultúrnemzetének közgazdasági és politikai nyomorúságával; mert nálunk megvolna mind az, amire nemzetünknek gazdasági és politikai függetlensége tekintetében szüksége van. Természetesen, el lennénk a kivitel és behozatal nélkül. r Meggyőződésem szerint egy, bár csak Ausztriával megkötendő gazdasági unió is segítene és pedig nemcsak Magyarországon, hanem Ausztrián is. Ha pedig ez a gazdasági unió nem volna létesíthető, akár az Anschluss, akár más egyéb okok folytán, talán megfelelő előkészítés után az úgynevezett utódállamokkal való tárgyalások eredményeként a nélkül, hogy a területi integritásra vonatkozó igényeinket feladnók, el lenne érhető a kérdéseknek olyan gazdasági szerződések útján való szabályozása, amelyekkel a régi magyar kapcsolatok és a magyar befolyás természetszerűleg erősbödnének. Azt tartom, hogy az ország mai sorsdöntőén nehéz napjaiban a közgazdaságilag életképtelen Csonka-Magyarország kormánya hivatását teljesen betöltené, ha elsősorban és mindenekfelett a revízió mielőbbi bevezetését, azután az ország biztonságát és a politikai és gazdasági rendjét kívülről-belülről esetleg fenyegető támadások és veszélyek mellőzését és lése 1933. évi június hó 26-án, hétfon. ! elhárítását, harmadszor az ország pénzügyi ! erőforrásainak és pénzügyi egyensúlyának, • negyedszer pedig az ország fizikai, valamint I szellemi és erkölcsi erejének konzerválását és j fejlesztését munkálná. Ennek a nemzeti létünk I életfeltételeit magában foglaló, a 4. pont alatt | jelzett célokkal ellentétes törekvésekkel szemj ben, — bárhonnan is eredjenek ezek — a renj delkezésre álló összes törvényes eszközök al! kalmazandók és elhárítandó, illetve ellensúlyozandó az ezekkel szemben való támadás. — «Vim vi repellere cuique licet.» «Salus reipublicae, suprema lex esto.» — Én azonban lehetőleg a «quieta non movere» elvét tartom érvényesítendőnek, a kedélyeknek a megfelelő munkásság kifejthetése érdekében való megnyugtatása céljából és azért, mert minden újítás, leépítés és módosítás — amint tudjuk — pénzbe kerül és pedig nemcsak az állam pénzébe, hanem azoknak is tetemes anyagi áldozatába, akikre az ilyen újítás vonatkozik. Ezenkívül családtagjaik áldozatába is kerül, akik e mellett huzamosabb ideig tartó izgalmaknak is ki volnának téve, ami munkateljesítményük természetszerű jelentékeny leszállíis eredményezi. Vonatkoztatom ezeket az egyetemeknek és az egyéb főiskoláknak, valamint a királyi ítélőtábláknak és az alsófokií királyi bíróságoknak tervezett racionalizálására s a vármegyék önkormányzatának tervezett gyökeres módosításária is. A főiskolák eddigi racionalizálásával a kormány máris olyan nagy megtakarítást ért el, amely kiteszi egy vidéki egyetem fenntartásának költségeit s az ország területének remélhető megnagyobbodásakor az időlegesen most megszüntetni tervezett fakultásokat, az átmenet megsinylése nélkül bajos volna visszaszállítani. Jobb tehát azokat, nézetem szerint, fenntartani. A tervezett bírói szervezeti reformok nem volnának nézetem szerint keresztülvihetők a bírói függetlenség átmeneti felfüggesztése nélkül, ez pedig a mai, minden vonatkozásban megnehezedett viszonyok között nem szolgálná az igazságszolgáltatás érdekeit. A kormányelnök úrnak szombati hatalmas, félreértéseket kimagyarázó és ellentéteket kiegyenlítő beszédében tett nyilatkozata alapján, bár a revízió elé újabb jelentékeny akadályok gördültek, megnyugtat, hogy kilátás van a világ

1 közvéleményének napirendjéről már le nem vehető revízió ügyében a felmerült nehézségeknek a kontinens középpontjában és a keleten tartandó konferenciák keretében történő elhárítására. Annyival is inkább fontos ez reánk nézve, , mert Csonka-Magyarország határainak a trianoni békediktátum revíziója írtján történő gyökeres kiterjesztése nélkül sem az ország katonai biztonsága, sem pedig pénzügtyi) egyensúlyának helyreállítása nem remélhető. Ez pedig nemcsak a nagyhatalmaknak, de maguknak az úgynevezett utódállamoknak is érdekük. Hazafiúi örömmel látom, hogy a kormány minden lehetőt megtesz mind az. ország külső épségének és belső rendjének, mind a termelés célszerűségének irányítása és a kivitel fokozásának előmozdítása érdekében. Ebben a munkásságában a kötelességeit hazafias áldozattal teljesítő polgári és katonai tisztviselő, hadseregek és az ország intellektuell, konstruktív elemeinek, a keresztyén vallás erkölcsi alapon álló konstruktív nagy többsége támogatja. Nekem mint köztisztviselőnek rendkívül jólesett az, hogy a Felsőház szombati ülésén Kapi püspök úr lelkes felszólalása-