Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának 4,3. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 375 erejével bírja a fenntartókat annak belátására, hogy ezekre a főiskolákra ma már többé szük­ség nincsen. Miután ez a felhívás sem hozta meg a várt eredményt, az 1920: XXIV. te. intenciójával nyilván össze nem egyeztethetően — (ez a nu­merus elaususról szóló törvény) — az 1926/27. és az 1927/28. tanévekre a vallás- és közoktatás­ügyi minisztérium a három felekezeti jogaka­démiának első évfolyamára felvehető hallga­tók létszámát 40—40-ben állapította meg, tehát olyan végtelenül csekély létszámban, amely mellett a jogakadémiák eredményesen nem folytathatják működésüket, pénzügyi okokon kivül, tanügyi okok miatt is. Igaz, s ezt elismeréssel kell megjegyez­nem, hogy a fenntartó felekezet kérésére Klebelsberg Kunó gróf akkori vallás- és köz­oktatásügyi miniszter úr — a 40-es létszám he­lyett méltányosságból 50—«50—70—80, sőt az egyik esetben 100 hallgató felvehetését engedélyezve, — ílykép felemelte. Ezután jött a még nagyobb csapás, ameny­nyiben az 50.139/1929. számú rendeletében a vallás- és közoktatásügyi minisztérium arról értesítette a felekezeti akadémiákat. fenntairtó hatóságokat, hogy a köztisztviselői pályára mi­nősítő jogi és államtudományi államvizsgákat, — amely jog a jogakadémiákat addig éppúgy megillette, azonos nyilvánossági jogukból ki­folyólag, mint az egyetemeket, — ezentúl ad­dig is, amíg ezek az államvizsgák fenntartat­nak, csak az egyetemeken lehet letenni. A jogakadémiák ez ellen óvást emeltek, ez az óvás azonban, bár deputáció is ment a kor­mányhoz, eredményre nem vezetett. A dolog ma is úgy áll, hogy a jogakadémiák az állam­vizsgáztatási jogukat nem gyakorolhatják, mert ez a jog az egyetemkre korlátoztatott. Feltűnő, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a jogakadémiák megszüntetését, utóbb már csak szüneteltetését, a lefolyt évtized folyamán más és más indító okok megjelölé­sével támasztotta alá. 1921/23-ban az ország le­romlott pénzügyi helyzetére utalva vonta meg a jogakadémiák újonnan kinevezendő tanárai­tól, majd pedig a jogakadémiáktól maguktól is, az államsegélyt. Amidőn pedig a felekezeti jogakadémiák állami támogatás nélkül is ered­ményesen folytatták működésüket, a yallás­és közoktatásügyi minisztérium a jogásztúl­termelés és a szellemi proletariátus növekedé­sének megakadályozása címén sürgette a sze­rinte egyébként is célját és idejét múlt intéz­ményeknek, a jogakadémiáknak a beszünteté­sét. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium eme kívánságának az által adott különösebb nyomatékot, hogy a jogi és államtudományi államvizsgákat, — amelyek végleges megszün­tetését kilátásba helyezte, — csupán az egye­temekre korlátozta, de amellett a jogi szakokta­tás reformjáról közzétett Magyary-féle terve­zetbe is a jogakadémiáknak lassú elsorvasztá­sát célzó különböző rendelkezéseket vett fel. Kérdés, mélyen t. Felsőház, fennforog-e a fe­lekezeti jogakadémiáknak az állam részéről való megszüntetésének kényszerítő szüksége. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által felhozott három indító ok közül ugyanis az állam leromlott pénzügyi helyzete nyilván el­esik, mert a jogakadémiák az államnak anyagi áldozatába nem kerülnek és így az állam ezek­kel a pénzbe nem kerülő intézményekkel csak nyer. FELSŐHÁZI NAPLÓ II. Ami a jogásztúltermelést illeti, e tekintet­ben nyilvánvaló, hogy a jogásztúlprodukció végeredményben nem a jogi főiskolák számá­tól függ, hanem attól, hogy milyen számban látogatják ezeket az intézményeket. Kétségte­len ugyanis, hogy minél több intézmény áll fenn a létszámhoz képest, — annál jobb a jo­gászképzés, annál többet foglalkozhatok ,a ta­nár hallgatóival és ha az állam ilyen intéz­ményeket ingyen kap, azok részére felbecsül­hetetlen értéket jelentenek. Ha tehát már min­denképpen szükségesnek mutatkozik a hallga­tók számát korlátozni, ami azonban felette két­séges dolog, mert nem tudni, nem helyesebb-e, ha ebben a talán már rövid válságos időben, midőn az ifjak másutt sem tudnak elhelyez­kedni, legalább nyugodtan tanulni engedjük .az arra vágyó ifjúságot, nem lenne-e ezeknek a^ tanult egyéneknek nagyobb ellenálló képes­ségük nemzeti érdekekből az átmeneti nehéz anyagi helyzettel szemben és egyáltalában nem hozna-e a társadalomnak több hasznot, ha a banktisztviselők, a községi jegyzők, azután a magánvállalkozás terén is sok pályán működő entellektüel egyének megszerezhetnék a jogi képzettséget úgy, amint azt ők kívánják. A jogásztúlprodukciót szerény nézetem sze­rint nem azzal kell ellensúlyozni, hogy a jog­akadémiákat^ megszüntetjük, hanem akként, hogy a képzés terén egyenrangú jogakadémiák életképessé tétessenek, megmaradjanak és né­zetem szerint a jogi szakoktatást kell sokkal intenzívebbé tétetni, aminthogy ez a szakokta­tás a csekélyebb létszámmal bíró jogakadémiá­kon mindenesetre erőteljesebben eszközölhető, mint a túlnépes egyetemeken. Meg kellene ta­lálni annak módját és alkalmát — éspedig úgy az egyetemeken, mint a jogakadémiákon egyet­értőleg, egyöntetűen — hogy az úgynevezett papiros jogászságnak ,mezei jogászságnak eleje vétessék, tehát erővel oda kell nézetem szerint törekednie a kormánynak, hogy úgy az egye­temeken, mint az összes főiskolákon, így a jog­akadémiákon is, behozassék a leckelátogatási és kollokviumi kényszer. r Annakidején magam is királyi jogakadé­miának voltam a két első éven át hallgatója, Juhász őexcellenciája, a királyi Curia érde­mes elnöke ugyancsak jogakadémián kezdte jogi tanulmányait, a kassai királyi jogakadé­mián. Ott tanultuk meg a szigorúan gyakorolt tanítványi és leckelátogatási fegyelem kere­teiben a jog- és államtudományok rendszerét és alapjait s a tanárokkal való közvetlen érint­kezés mellett azt, ami i a szemináriumi műkö­déssel és munkálkodással kapcsolatos. Figyel­mébe ajánlom a mélyen t. Háznak, hogy an­nakidején olyan emberek, mint Deák Ferenc és Kossuth Lajos, jogakadémiákon nyerték képesítésüket és képzettségüket. Nem áll tehát az, hogy a jogakadémiákon nem lehetne ala­pos képzettséget szerezni. Aki akar tanulni, éppen olyan tudományos és gyakorlati jogá­szi műveltséget szerezhet, mint az egyeteme­ken. Mondom tehát, ezeknek a módszereknek alkalmazásbavétele mellett, amelyekre a kor­mánynak hatalma, ereje van, a jogászi túl­produkciót ellensúlyozni és határok közé szo­rítani lehet. így a jogakadémiák fenntartása mellett is, tehát az egyházak főiskolafenntartó jogának elenyésztése nélkül is ellensúlyozható a túlprodukció. Ha tehát mindezek ellenére a korlátozás mutatkoznék helyesnek, akkor a jo­gászképzés szempontjából csakis ott volna he­lyénvaló a további korlátozás keresztülvitele, 58

Next

/
Thumbnails
Contents