Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 2A. ülése 11 gondolatának kell állnia. Ez az élet követel- i menye. Ebből a tekintetből nem tennék különbséget sem a földmívelés, sem az ipar között. Magyarország népsűrűsége máris olyan fokon i áll, hogy az ipart nem tudjuk nélkülözni, nem is szólva arról, hogy ha van ipar, ha van kereskedelem, ha van földmívelés, ezeknek csak harmonikus együttműködéséből fakad élet. Kikapcsolni tehát egyes társadalmi osztályokat a nemzet életéből épp olyan hiba volna, mint kikapcsolni egyes termelési ágakat. Mert hiába termel a földmívelő társadalom, hiába termel az ipar, ha nincs megfelelő kereskedelem. Kissé túlzottan hangsúlyozom talán a «kereskedelem» szót, de amikor exportra törekszem, t. Felsőház, akkor lényeges szerepet játszik ez a társadalmi osztály (Báró Szterényi József: Döntő!) és lényeges szerepet játszik főként abból a szempontból, hogy piacot keressen, azt állandóan fenntartsa és állandóan jó, lehetőleg márkázott áruval lássa el. (Ügy van! Ügy van!) Lelkem mélyéből fakadó érzésem szerint is, de meggondolásból is a hangsúly természetesen az agrártermelésen, az ágrártársadalmon van. Én szerelmese vagyok, — mint sok százezer és millió magyar ember — a magyar rögnek. Én ebben a rögben nemcsak egyszerűen földet, anyagot látok! Ebben sokkal több van; ebben történelem van! Véráztatott rög ez, tele | sóhajtásai, szenvedéssel és aki ezt műveli, aki az eke szarvát fogva töri ezt a rögöt s aki hallgatja a pacsirtaszót és ezen keresztül imádja Istent, az konzervatív, az államfenntartó, az erős. (Úgy van! Ügy van! Élénk taps) Éppen ezért én ezt a falut, ezt a mezőt, ezt a gazdasági életet a mezőgazdaságon keresztül különösen istápolni kívánom. Nem akarom, hogy az, amire az ország léte fel van építve, a föld, meginogjon. Azt megerősíteni kívánom. De ehhez én nem vagyok elégséges; ebben önöknek, t. uraim s az egész országnak segítségül kell lenniök. Kátérek itt a telepítés kérdésére, mint földbirtokpolitikai célkitűzésre. Tudom, hogy e kérdésben a Felsőház meg fog engem érteni, mert itt ma is az a gondolatvilág él, amely 1848-as és 1848 előtti nemességünket jellemezte: megérteni az idők szavát és megalkotni azt, amit a kor szava követel- Nem földbirtokreformra gondolok, amely pénzügyileg nincs megalapozva. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok megint olyan exisztenciákat teremteni, amelyek anyagi feltételek hijján élni nem tudnak, (Helyeslés.) hanem egy szisztematikus és organikus telepítési politikának vagyok a híve, (Helyeslés.) mert azt tartom, hogy ameddig Magyarországon föld van, ne Amerikába vándoroljon a magyar, hanem maradjon idehaza. (Elénk helyeslés és taps.) Azt tartom, hogy egyenletessé kell tenni az országban a birtokeloszlást és pedig egy tervszerűen felépített telepítési rendszer révén és meg vagyok róla győződve, hogy ebben az igyekezetemben a nagybirtok épp úgy segítségemre lesz, mint azok, akiknek érdekében áll ennek a gondolatnak megvalósítása. Hogy csak egy példát említsek, lehetetlen vitézi rendet létesíteni és belevenni az alapszabályokba, hogy: te vitéz, földet kapsz, — ugyanakkor pedig tizenkétezer vitéz köztil csak kétezer juthatott földhöz. Akkor kár volt vitézi rendet létesíteni, kár volt a programmba felvenni, hogy földdel fogjuk a vitézeket ellátni. Ha azonban megmondottuk, akkor kötePELSÖBÁZI NAPLÖ II. *32. évi október hó 13-án, csütörtökön. 9 lességünk ezt teljesíteni. Nem szeretnék olyan társadalmi szervezeteket istápolni, amelyekről előre tudom, hogy a bukás csíráját hordják magukban. Ha egyszer kimondottam az á-t, akkor a b-t is ki kell mondanom s ezért helyezem a fősúlyt a telepítési politikára, amely józan, evolúciós gondolat jegyében kívánom fejleszteni a magyar társadalom alsóbb rétegeit. (Élénk helyeslés és taps.) Ha már a földmívelésnél tartok, akkor talán nehéz az iparról nem szólanom. A magyar gazdának mindig az a kritikája az iparral szemben, hogy az túlzott vámvédelemben részesülvén, olyan árpolitikát folytat, amely a mezőgazdasági termelést megnehezíti. A magyar iparra is ugyanaz áll, ami a magyar nagytőkére általában és a kapitalizmusra: tessék teljesen beleilleszkedni a magyar nemzet életszövevényeibe, (Helyeslés.) tessék lehetőleg önzetlenül dolgozni, ami nem utópia, mert az önzetlenségen én nem a polgári haszon kiküszöbölését értem. Főként attól kell a magyar iparnak őrizkednie, hogy az iparpártolási politikát drágításra használja fel. Mert ha a magas ipari árak következtében a mezőgazda nem termelőképes és nem erősödik, akkor az ipar is tönkremegy. (Ügy van! Ügy van!) Az egymásrautaltság gondolata tehát itt is kifejlődhetik és meg vagyok róla győződve, hogy az ipar és elsősorban a bányák és az energiákat szolgáltató termelési ágak belátják, hogy prosperitásuk az olcsóságon alapszik. (Ügy van! Ugy van!) Legyen szabad végezetül a munkanélküliség kérdéséről is beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) A szociáldemokratapárt a másik Házban kifogásolta azt a megállapításomat, hogy én a munkanélküliség kérdésének általuk történő kiélezésében nem gazdasági, hanem politikai ténykedést látok. Mindenütt otk ahol politikai nyomásra úgynevezett munkanélküli segélyek folyósíttatnak, statisztikailag bizonyítható, hogy a szélsőbaloldali pártok máról-holnapra megnövekszenek. Destruálják tehát a társadalmat, de ami még rosszabb, destruálják magát a munkát. (Ügy van! Ügy van!) Mert ha én munkanélküli segélyeket folyósíttatnék, akkor esetleg én is úgy járnék, mint az említett egyes külföldi államok. Állami segítséget nyújtanék ahhoz, hogy a szocialisták politikai célokra tábort gyűjtsenek maguknak. (Ügy van! Ügy van!) Munkaalkalmak megteremtésével kell a munkanélküliségen segíteni s azt hiszem, hogy rövidesen olyan elgondolással fogok majd előállhatni, amely túlnyomórészt megoldja ezt a kérdést. Ne méltóztassanak követelni, hogy erre ma részletesen kitérjek, mert azt még le kell tárgyalnom minisztertársaimmal is; mert hiszen lehetnek gondolatok, amelyek látszatra jók, de a gyakorlatban teljesen más képet mutatnak. A munkát, a megélhetést és a kenyeret biztosítani minden magyar számára, ez ma a probléma. Ne legyen éhező magyar. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok róla győződve, ha ja. vezető társadalmi réteg Összefog, ez a kérdés is megoldható lesz. A társadalmi egyensúly biztosítása legnagyobb feladatunk. Nem szabad megengednünk, hogy — amint a Képviselőházban is mondottam — a nap csak egyesekre süssön egyenesen és a többiekre ferdén. Az elégedetlenség sohasem jó tanácsadó. Ma, amikor, véleményem szerint, a káoszból csak a befelé ható erők fokozása segíthet ki s amikor, véleményem szerint, nagy lehetőségek nyíl2