Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 2A. ülése 11 gondolatának kell állnia. Ez az élet követel- i menye. Ebből a tekintetből nem tennék különb­séget sem a földmívelés, sem az ipar között. Magyarország népsűrűsége máris olyan fokon i áll, hogy az ipart nem tudjuk nélkülözni, nem is szólva arról, hogy ha van ipar, ha van ke­reskedelem, ha van földmívelés, ezeknek csak harmonikus együttműködéséből fakad élet. Ki­kapcsolni tehát egyes társadalmi osztályokat a nemzet életéből épp olyan hiba volna, mint kikapcsolni egyes termelési ágakat. Mert hiába termel a földmívelő társadalom, hiába termel az ipar, ha nincs megfelelő kereskede­lem. Kissé túlzottan hangsúlyozom talán a «kereskedelem» szót, de amikor exportra tö­rekszem, t. Felsőház, akkor lényeges szerepet játszik ez a társadalmi osztály (Báró Szterényi József: Döntő!) és lényeges szerepet játszik főként abból a szempontból, hogy piacot ke­ressen, azt állandóan fenntartsa és állandóan jó, lehetőleg márkázott áruval lássa el. (Ügy van! Ügy van!) Lelkem mélyéből fakadó érzésem szerint is, de meggondolásból is a hangsúly természete­sen az agrártermelésen, az ágrártársadalmon van. Én szerelmese vagyok, — mint sok száz­ezer és millió magyar ember — a magyar rög­nek. Én ebben a rögben nemcsak egyszerűen földet, anyagot látok! Ebben sokkal több van; ebben történelem van! Véráztatott rög ez, tele | sóhajtásai, szenvedéssel és aki ezt műveli, aki az eke szarvát fogva töri ezt a rögöt s aki hall­gatja a pacsirtaszót és ezen keresztül imádja Istent, az konzervatív, az államfenntartó, az erős. (Úgy van! Ügy van! Élénk taps) Éppen ezért én ezt a falut, ezt a mezőt, ezt a gazda­sági életet a mezőgazdaságon keresztül külö­nösen istápolni kívánom. Nem akarom, hogy az, amire az ország léte fel van építve, a föld, meginogjon. Azt megerősíteni kívánom. De ehhez én nem vagyok elégséges; ebben önök­nek, t. uraim s az egész országnak segítségül kell lenniök. Kátérek itt a telepítés kérdésére, mint föld­birtokpolitikai célkitűzésre. Tudom, hogy e kérdésben a Felsőház meg fog engem érteni, mert itt ma is az a gondolatvilág él, amely 1848-as és 1848 előtti nemességünket jellemezte: megérteni az idők szavát és megalkotni azt, amit a kor szava követel- Nem földbirtokre­formra gondolok, amely pénzügyileg nincs megalapozva. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok megint olyan exisztenciákat te­remteni, amelyek anyagi feltételek hijján élni nem tudnak, (Helyeslés.) hanem egy szisztema­tikus és organikus telepítési politikának vagyok a híve, (Helyeslés.) mert azt tartom, hogy amed­dig Magyarországon föld van, ne Amerikába vándoroljon a magyar, hanem maradjon ide­haza. (Elénk helyeslés és taps.) Azt tartom, hogy egyenletessé kell tenni az országban a birtokeloszlást és pedig egy tervszerűen fel­épített telepítési rendszer révén és meg va­gyok róla győződve, hogy ebben az igyekeze­temben a nagybirtok épp úgy segítségemre lesz, mint azok, akiknek érdekében áll ennek a gondolatnak megvalósítása. Hogy csak egy példát említsek, lehetetlen vitézi rendet létesíteni és belevenni az alap­szabályokba, hogy: te vitéz, földet kapsz, — ugyanakkor pedig tizenkétezer vitéz köztil csak kétezer juthatott földhöz. Akkor kár volt vi­tézi rendet létesíteni, kár volt a programmba felvenni, hogy földdel fogjuk a vitézeket el­látni. Ha azonban megmondottuk, akkor köte­PELSÖBÁZI NAPLÖ II. *32. évi október hó 13-án, csütörtökön. 9 lességünk ezt teljesíteni. Nem szeretnék olyan társadalmi szervezeteket istápolni, amelyekről előre tudom, hogy a bukás csíráját hordják magukban. Ha egyszer kimondottam az á-t, ak­kor a b-t is ki kell mondanom s ezért helyezem a fősúlyt a telepítési politikára, amely józan, evolúciós gondolat jegyében kívánom fejlesz­teni a magyar társadalom alsóbb rétegeit. (Élénk helyeslés és taps.) Ha már a földmívelésnél tartok, akkor ta­lán nehéz az iparról nem szólanom. A magyar gazdának mindig az a kritikája az iparral szemben, hogy az túlzott vámvédelemben része­sülvén, olyan árpolitikát folytat, amely a mezőgazdasági termelést megnehezíti. A ma­gyar iparra is ugyanaz áll, ami a magyar nagytőkére általában és a kapitalizmusra: tes­sék teljesen beleilleszkedni a magyar nemzet életszövevényeibe, (Helyeslés.) tessék lehető­leg önzetlenül dolgozni, ami nem utópia, mert az önzetlenségen én nem a polgári haszon ki­küszöbölését értem. Főként attól kell a magyar iparnak őrizkednie, hogy az iparpártolási poli­tikát drágításra használja fel. Mert ha a ma­gas ipari árak következtében a mezőgazda nem termelőképes és nem erősödik, akkor az ipar is tönkremegy. (Ügy van! Ügy van!) Az egy­másrautaltság gondolata tehát itt is kifejlőd­hetik és meg vagyok róla győződve, hogy az ipar és elsősorban a bányák és az energiákat szolgáltató termelési ágak belátják, hogy pro­speritásuk az olcsóságon alapszik. (Ügy van! Ugy van!) Legyen szabad végezetül a munkanélküli­ség kérdéséről is beszélnem. (Halljuk! Hall­juk!) A szociáldemokratapárt a másik Házban kifogásolta azt a megállapításomat, hogy én a munkanélküliség kérdésének általuk történő kiélezésében nem gazdasági, hanem politikai ténykedést látok. Mindenütt otk ahol politikai nyomásra úgynevezett munkanélküli segélyek folyósíttatnak, statisztikailag bizonyítható, hogy a szélsőbaloldali pártok máról-holnapra megnövekszenek. Destruálják tehát a társadal­mat, de ami még rosszabb, destruálják magát a munkát. (Ügy van! Ügy van!) Mert ha én munkanélküli segélyeket folyósíttatnék, akkor esetleg én is úgy járnék, mint az említett egyes külföldi államok. Állami segítséget nyúj­tanék ahhoz, hogy a szocialisták politikai célokra tábort gyűjtsenek maguknak. (Ügy van! Ügy van!) Munkaalkalmak megteremtésével kell a munkanélküliségen segíteni s azt hiszem, hogy rövidesen olyan elgondolással fogok majd elő­állhatni, amely túlnyomórészt megoldja ezt a kérdést. Ne méltóztassanak követelni, hogy erre ma részletesen kitérjek, mert azt még le kell tárgyalnom minisztertársaimmal is; mert hiszen lehetnek gondolatok, amelyek látszatra jók, de a gyakorlatban teljesen más képet mu­tatnak. A munkát, a megélhetést és a kenye­ret biztosítani minden magyar számára, ez ma a probléma. Ne legyen éhező magyar. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok róla győződve, ha ja. vezető társadalmi réteg Összefog, ez a kérdés is megoldható lesz. A társadalmi egyensúly biztosítása legnagyobb feladatunk. Nem sza­bad megengednünk, hogy — amint a Képviselő­házban is mondottam — a nap csak egyesekre süssön egyenesen és a többiekre ferdén. Az elégedetlenség sohasem jó tanácsadó. Ma, ami­kor, véleményem szerint, a káoszból csak a be­felé ható erők fokozása segíthet ki s amikor, véleményem szerint, nagy lehetőségek nyíl­2

Next

/
Thumbnails
Contents