Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 2&. ülése j tegnap és tegnapelőtt a Képviselőházban eredménnyel járt. A Képviselőházban sikerült megteremtenem azt a lelki koncentrációt, amely nélkül, azt hiszem, eredményes munka nem végezhető. Az ottülő ellenzéktől is olyan kritikát kaptam, amelyet — és ezt hangsúlyozhatom — a magam részéről elfogadok, mert jóakaró a kritika és attól teszi függővé további magatartását, hogy a kormány a tettek terén mit fog produkálni. A Képviselőház egy igen illusztris tagja, Apponyi Albert gróf helyes megállapítást tett, amikor azt mondotta, hogy nem elégséges a kormánynak a Képviselőházban adott programmjáról nyilatkozni akkor, ha nem ismerik a kormányelnök rádiószózatát és az egységespártban elmondott részletes, úgynevezett «azonnali programmját». Ha tehát a Felsőház előtt állok, kérnem kell annak minden egyes tagját és a felszólaló urakat, hogy amikor a ma itt elhangzó beszédemhez hozzá méltóztatnak szólni, kegyeskedjenek figyelembevenni azt is, amit tegnap és tegnapelőtt mondottam s amit a rádióban és az egységespártban fejtettem ki. Nincs ugyanis módomban ezúttal részletesen is kifejteni az egész munkatervemet. Ebben a tekintetben azonban világos az álláspontom, azt tartom ugyanis, hogy messze kiható célkitűzések nélkül még a mának sem lehet dolgozni. (Ügy van! Ügy van!) Amikor kifogásolják velem szemben azt, hogy túlmessze tűzöm ki a célokat, erre csak azt válaszolom, hogy egy éven keresztül pedig állandóan azt kifogásolták, hogy nincs messzebbmenő célkitűzése a kormánynak. En tehát a trasszirozó szerepére vállalkoztam a politikában, aki megállapítja azokat a vonalakat, amelyeken haladni kívánok, amikor a nemzet ügyét intézem, de jól tudom, hogy a ma programmja sürgető és azt is tudom, hogy ha a mát meg nem oldom úgy, ahogyan ezt a ma követelményei előírják, akkor a holnapra nem tudok átmenni. (Ügy van! Ügy van!) De én úgy látom, hogy a mi nemzetünk, amely faji adottsága szerint a nagy távlatokat szereti, nem vezethető akképpen, hogy csak a mával törődjék, hanem messze kell a célokat kitűzni számára: a láthatáron látnia kell a nemzetnek azt, hogy merre visz az út. Kötelességünk viszont az is, hogy ne délibábot kergető politikát folytassunk, hanem a realitás politikáját, (Elénk helyeslés.) mert viszont másik hibája nemzetünknek az, hogy túlságosan könnyen engedi át magát a fata morgan aknák. A realitás politikáját akarom tehát hirdetni itt a Felsőházban is, amikor megjelenek a nagyméltóságú elnök úr és a méltóságos Felsőház előtt. (Elénk helyeslés.) Ha valaki a magyar közállapotokat, a magyar külpolitikát, belpolitikát, a gazdasági kérdéseket meg akarja érteni, akkor, nézetem szerint, az időszerű világkérdésekkel is kell foglalkoznia, sőt azt állítom, hogy elsősorban ( ezekkel a kérdésekkel kell tisztában lennie annak, aki helyesen akarja megítélni a magyar belpolitikai kérdéseket. Amikor tegnapelőtt a Képviselőházban a tőke és a munka harcáról beszéltem, erős kritikában volt részem ai szociáldemokratapárt részéről. Én ugyanis azt állítom, hogy olyan világnézleti káoszban élünk, amelyben nehezen ismeri ki magát a nemzet összessége. E világnézleti káoszra vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy azok a nemzetek fognak ebből elsőnek ki vergődni, aanelyek a centripetális erő> 132. évi október hó 13-án, csütörtökön. ;5 ket fejlesztve, megtalálják önmagukat s belsőleg megerősödve néznek a világtörténelem eseményei felé. Ezért bátran hitvallást kell tenni, hogy sem a demokrácia jelszavával nem szabad játszani, sem^ a kapitalizmus elleni harcban nem szabad gyáván odaállani és a kapitalistáknak maguknak szidni a kapitalizmust. Itt nyiltán és becsületesen állást kell foglalni minden kérdésben, mert a nemzet azok után igazodik, akiket vezéreiül elismer, de akiket elismer vezéreiül, azoktól tiszta hitvallást kíván. (Elénk helyeslés és taps a Felsőház minden oldalán.) En ugyanis megmondom őszintén, éppen itt a Felsőházban, hogy nem áll jól egy arisztokratának az, hogy túlságosan hangoztatja a demokráciát (Ügy van! Ügy van!) és éppúgy nem áll jól egy kapitalistának, aki a szociáldemokráciával kacérkodik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Felsőház minden oldalán.) Nyilt és őszinte hitvallásokra lesz szükség és ha a tőke és a munka közötti harcról beszéltem, azt állítom, hogy a polgári társadalom gyávaságán múlott, hogy a szocialisták az 1918-as forradalmi időkben kisebbségben átvehették a hatalmat Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! Taps.) E nézetem hangsúlyozása mellett egyben azonban azt az álláspontot is hirdetem, hogy felülről irányított tudatos népies politikának van helye Magyarországon. Meg kell értenie annak, akinek vagyona van, hogy azokért, akik az ő vagyona gyarapodásáért dolgoznak, neki áldozatokat kell hoznia. {Ügy van! Ügy van!) így fogjuk megérteni egymást és így fog találkozni valamennyi társadalmi osztály. Különösen akkor, ha a kölcsönös egymásrautaltság gondolatából kiindulva, megértjük a munkást is, aki meg akar élni és a munkás megérti a tőkét, amely viszont termelni akar. (Elénk tetszés.) A tőke és munka ebből a küzdelméből keletkezett, nézetem szerint, a mai világpolitikai helyzet óriási átalakulása; nagy küzdelmek, forradalmak, amelyek végeredményben itt is, ott is bolsevizmusban végződtek. Nekem az lesz az első feladatom, — miután hirdetem a harmóniát s miután egyaránt tudatos és ösz

1tönös érzésem is, hogy csak az összes társadalmi rétegek teljes harmóniájával lehet megmenteni Magyarországot — (Ügy van! Ügy van!) hogy a társadalmi osztályok között esetleg fennálló mesterséges válaszfalakat lebontsam-. Minden vonatkozásban a teljes bifürkáció^ nak vagyok híve. Nem az elzárkózás, hánéin az összeolvadás politikáját hirdetem tehát és ebből a politikából nem akarom kizárni azt á magyar munkást, aki velünk érez, sóhajt, reménykedik a közös magyar sorsért. (Helyeslés és taps.) r

3 A krízisnek másik oka szerintem a békeszerződések igazságtalan volta. (Úgy van! Ügy van!) Ezt őszintén meg kell mondani és amióta a lausannei konferencia megvolt, azóta ezt is hangsúlyozni kell, azért is, mert meggyőződésem szerint mindaddig, amíg azok a hatalmak, amelyek a békét diktálták, s amelyek kitagadott nemzeteket kreáltak, nem ülnek le velünk a zöld asztalhoz és nem egyenlítik ki azokat az ellentéteket, amelyek kiegyenlítése nélkül nincs teljes harmónia, nincs igazi béke, nincs egyenjogúság: mindaddig, nézetem szerint, gazdasági és politikai vonatkozásban sem állhat elő az a békés, kiegyensúlyozott atmosz féra, amelyet a világ a mai helyzetben nem tud nélkülözni. (Ügy vßn! Ügy van!) Mert a