Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 24. ülése 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön, báró Wlassics Gyula, gróf Széchenyi Bertalan és Beöthy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök búcsúztató beszéde gróf Klebelsberg Kunóról és a Felsőház elhunyt tagjairól. — A kormány változásra vonatkozó kormányzói magas kéziratok felolvasása. — Vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnök beszéde azokról a nézőpontokról, amelyek alapján az ország ügyeit vezetni kívánja. — Hozzászóltak : gróf Somssich László, gróf Hadik János, Jankovich Béla, Bernát István, báró Szterényi József, gróf Széchenyi Aladár, Simontsits Elemér, Huszár Károly, vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök. — Az igazolóbizottság jelentése. — A leg­közelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : vitéz Gömbös Gyula, Puky Endre, vitéz Kereszies­Fischer Ferenc, Kállay Miklós, Imrédy Béla, Lázár Andor, tabinyi Tihamér. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor,) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula fog­lalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Dani Balázs, a felszólalók jegyzésére pedig Bezerédj István jegyző urakat kérem fel. Tisztelt Felsőház! Az egész magyar köz­élet mély megilletődéssel áll gróf Klebelsberg Kunó ravatala előtt. (A Felsőház tagjai fel­állatlak.) Bár a világháborút közvetlenül megelőző időkben s a világháború alatt is már tekintélyes szerepet játszott a politikában, értékes mun­kásságának súlypontja mégis a trianoni Ma­gyarország újjáépítésének korszakára esik. Klasszikus színvonalon álló értelmi jelleme ritka tetterővel párosulva, hatalmas lendületet adott a magyar kultúrpolitika fejlődésének. Gróf Klebelsberg Kunó mint vallás- és köz­oktatásügyi miniszter e téren valóban mara­dandó emléket hagy maga után. Fáradhatat­lan munkássága nemzeti kultúránk minden ágaz.*tát átölelte, azt egységbe foglalta s így a legrelsőbb oktatástól a népoktatásig, a mű­vészetektől a testnevelésig kultúránknak min­den alkotó eleme érezte kiváló alkotó egyéni­ségének jótékony hatását. A Gyűjtemény egye­tem, az új vidéki egyetemek, a külföldi ma­gyar intézetek, a tanyai iskolák, a Nemzeti Sportuszoda, a szegedi Fogadalmi Templom­tér. ; az egyes állomásai ennek a nagy elgondo­lású tevékenységének és mindenkor fennen fogják hirdetni többi alkotásaival együtt az utókor előtt kultúránk lelkes apostolának nevét. A váratlan elhunytával nemzetünket sújtó nagy veszteséget mélyen átérezve, indítványo­FELSŐHÁZI NAPLÓ II. zom, hogy a Felsőház mai ülésének jegyző­könyvében örökítsük meg gróf Klebelsberg Kunó emlékét. (Helyeslés.) Méltóztatnak-e indítványomat elfogadni? (Igen.) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház gróf Klebelsberg Kunó emlékének mai ülé­sünk jegyzőkönyvében való megörökítésére vonatkozó indítványomat elfogadta. A gyászesettel kapcsolatban jelentem, hogy elnöki kötelességemhez híven a Felsőház rész­vétének nyilvánításáról, koszorújának a rava­talra való elhelyezéséről, a temetésen pedig a Felsőház képviseltetéséről gondoskodtam­Méltóztatnak-e bejelentésemet jóváhagyó­lag tudomásul venni? 1 (Igen!) Ha igen, ki­mondom, hogy a Ház ilyen értelembeu határoz. Tisztelt Felsőház! A bensőséges kegyelet érzésével most néhány percet elhunyt tagtár­saink emlékének kívánok szentelni. Mindjárt nyári szünetünk elején elvesz­tettük Berczelly Jenő valóságos belső titkos tanácsost, Nógrád és Hont vármegyék felső­házi kiküldöttjét. Magas korát meghazudtoló odaadással ő töltötte be két alkalommal is a Felsőház 'korelnöki tisztét s egyike volt ülé­seink leglelkiismeretesebb látogatóinak. Közel öt évtizedig működött az igazságügy szolgá­latában s mint a magyar bírói karnak egyik kiváló tehetségű tagja aránylag fiatalon került a kolozsvári, majd a kassai ítélőtábla elnöki székébe. Értékes közszolgálatainak elismeré­séül az uralkodótól a valóságos belső titkos tanácsosságot nyerte. Elénk részt vett várme­gyéje közéletében s egyidőben irodalmi téren is tevékenykedett. Bernáth Géza elhunytával a világháború előtti magyar bírói karnak egy másik kima­gasló tagját vesztettük el. Ö is több mint négy évtizedet töltött az igazságügy szolgálatában s az itt szerzett nagy érdemei elismeréséül az uralkodó valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A bírói pályán elismert képességei folytán gyorsan haladt előre. Előbb a szegedi ítélőtábla elnöke, majd igazságügyi államtit­kár s végül a Kúria másodelnöke lett. Utóbbi X

Next

/
Thumbnails
Contents