Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-28
"Àz országgyűlés felsőházának 28. ülése juttatni. Volt talán — nem akarom a multat bolygatni — egy eset, amikor az illető — nincs is már az élők között, minek bántsuk — kineveztetett valaki egy magas állasra, amelyre később nem tartották őt méltónak. Ebből az esetből azonban nem szabad törvénvkönyvet kodifikálni és azt mondani,, hogy ezentúl mindenki, akit képviselőből kineveznek, gyenge bíró, vagy gyenge tanár lesz. Ez annak a kormánynak volt a hibája, az felelős érte Isten és ember előtt, minek tette olyan helyre, ahová az illető nem való volt, de ebből nem következik, hogy más nagyon számos esetben ne foglalhassanak el ilyen pozíciókat a politikai életnek olyan kiválóságai, akikre ma is nagy tisztelettel nézünk fel, vagy akikre — sajnos, nincsenek közöttünk — nagy kegyelettel emlékezünk vissza, akik a politikai életből mentek át magas bírói székbe, vagy egyetemi tanárok lettek, pedig azelőtt nem voltak tanárok. Hogy ezt a gondolatmenetet befejezzem, például idősebb Wekerle Sándort és Szabó Miklóst még egészen kezdő hdvatalnokkoromban volt alkalmam megismerni és csodáltam, bámultam őket magas korukban is. Szabó Miklós képviselő volt s kitűnő kúriai elnök lett belőle, annak ellenére, hogy képviselő volt. (Egy hang: Táblabíró is volt!) Volt bíró is. Én is. Ha az én pályámat méltóztatnak nézni, ott ís méltóztatnak meglátni, hogy hányt-vetett életem volt, ide-oda dobálva működtem és csak az a veszedelem, hogy az a bizonyos ember, akiről most szólok, semmiféle pályán nem vitte semmire és sehol sem tudott érdemet szerezni. (Zaj, ellenmondások, derültség.) Visszatérve a kérdésre, legyen szabad felhoznom egy argumentum ad hominem-et: a Felsőháznak és a Közigazgatási Bíróságnak mai nagyérdemű és kiváló elnöke, bár a politikai élet terén is működött s ez abszolúte nem zárta ki, hogy évtizedeken keresztül a magyar Közigazgatási. Bíróságnak is époúgy, mint a magyar közéletnek, igen kiváló tagja marajon. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Nem tartom magam jogosítva a bírói külön kognicióba beleszólni, mert nagyon értem, hogy a bíró nagyrabeesüli a maga külön hivatásának óriási fontosságát, amit, habár és csak névleg voltam # tulajdonképpen ennek a kiváló tisztnek viselője, a legnagyobb mértékben tisztelek, hanem csak a tanári pályára akarok hivatkozni, amelyen több tapasztalatom van. Nem lehet az egyetemi magántanár uraknak, akiket szeretek, becsülök és tisztelek, kasztérdekeit — ugyanazt a szót használom, amelyet tisztelt barátom, az előttem szóló — érvényre juttatni, hanem azt. hogy ha nem az az egyetemi magántanár a leghivatottabb arra a professzori állásra, hanem az egyik képvi• selő, akkor méltóztassék a kormánynak azt a képviselőt kinevezni. Azt méltóztatott mondani az én igen t. és kedves barátom, felsőházi tagtársam, Tomcsányi Móric ő méltóságának, hogy semmi sem könnyebb: tessék lemondani, azt az egy évet megvárni, s akkor lesz valami. Ez — először is — semmi más, mint játék éspedig nem valami nagyon szép játék. Bocsánatot kérek ő méltóságától, mert nem vele szemben akarok polemizálni, hanem az illetővel, aki így jár el. Ez nem valami angolosan fair eljárás, mert hiszen azzal a ravaszsággal mond le, hogy úgyis ki fogják nevezni egy év múlva. Másodsorban roppant kockázatos cselekedet az illető részéről, aki lemond, mert közbejön egy kormányválság, 1932. évi december hó 21-én, szerdán. 95 azután sem kén viselő, sem egyetemi tanár nem lesz. Köszönöm szépen ezt az egész játékot, amelyet az illetőre rákényszerítenek. En tehát csatlakozom azokhoz, amiket ezen a téren az igazságügyminiszter úr ő excellenciája elmondott, és kérem, ne méltóztassanak elfogadni a bizottság javaslatát. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 (Juhász Andor szólásra, jelentkezik.) Juhász Andor ő nagyméltóságát illeti a szó. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak pár szót mondok a most elhangzott beszédek után. Említés történt itt kasztrendszerről. Ezt visszautasítom, mert nincs kasztrendszer. Ezeket a felsőbírákat ki lehet nevezni nem tudom hány ezer bíró, nem tudom hány ezer ügyvéd és jogtanár közül. Ez csak nem kasztrendszer, hiszen azok a képviselők is valószínűles beletartoznak egyik kategóriába ezek közül, mert ha nem jogász, nem lehet kinevezni oda. Még kevésbbé tévedtem t:1...í í. ti aZ útra, hogy személyek után ítéljem meg a dolgot. Én principiumok után mentem. Nem vizsgálom, nem is érzem magam hivatottnak és jogosultnak a vizsgálatra, hogy a múltban történt ilyen kinevezések beváltak-e, vagy nem váltak be, ez meghaladná az én jogkörömet. Elvek után indultam és ma is azt mondom, hogy töröljük el inkább az egész szakaszt, ahogy van, de nem komoly dolog, hogy ha azt mondjuk, hogy a képviselő ne használja fel állását hivatalszerzésre, akkor egy lélekzetre az összes magas állásokat kivesszük a tilalom alól. Akkor egyszerűbb azt mondani, hogy nincs tilalom, minek a tilalom, legyen kinevezés. Ha annyira fontos dolog, hogy éppen képviselő kerülhessen valamilyen hivatalnoki állásra, akkor az egész tilalmat meg kell szüntetni, de nem a kis állásokra korlátozni és a nagyoknak megengedni. Ezt akartam mondani. (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő excellenciája kíván szólani. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! T. Felsőház! Csupán annak a kijelentésére szorítkozom, hogy Koós Zoltán ő méltósága indítványát a magam részéből elfogadom. (HelyeslésJ Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Mielőtt az együttes bizottság által a régi 5. §-ból új szakaszként szövegezett 4. §-t szavazás alá bocsátanám, megjegyzem, hogy efelett az új 4. $ felett bekezdésenként fogunk határozni, és az új 4. § (2.) bekezdésének elfogadása után bocsátom szavazás alá Koós Zoltán ő méltósága kiegészítő módosítását. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e az együttes bizottság által javasolt új 4. §-i — most első bekezdést — elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az együttes bizottság által javasolt új 4. § (2.) bekezdését elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Most következik Koós Zoltán ő méltósága kiegészítő módosítása. Felteszem a^ kérdést, méltóztatnak-e Koós Zoltán ő méltóságának a 4. § (2.) bekezdésének végéhez javasolt kiegészítő módosítását elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, azok méltóztas-