Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-6

60 Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1981. évi december hó 16-án, szerdán. hanem a pengő annyit fog érni, amennyivel a Nemzeti Bank naponként jegyezni fogja. Az történt azután folytatólag, hogy mielőtt ez a 14 nap letelt, új rendeletet hozott a kormány és ebben megváltoztatta eredeti rendeletének ezt a részét: azt rendelte, hogy egyelőre, sine die», felfüggesztetik a jegyzés, a Nemzeti Bank tehát nem 14 napon belül kezdi jegyezni a pengőt, illetve az aranypengőt, hanem csak akkor, amikor a kormány ezt a: Nemzeti Bank előterjesztésére el fogja rendelni: addig pedig fennáll — jelenleg is — az az első 14 napos jogszabály, hogy a pengő egyenlő aranypengővel. Ez az, amire az emberek, a kritikusok, a kételkedők azt mondották, hogy ez arra

1 vezethető vissza, hogy nem merték megkezdeni a jegyzést és ez, íme, bizonyítéka annak, hogy az egész intézmény csődöt mondott. Nem így van! A helyzet igazában a következő: Amikor az aranypengő intézményét megalkották, akkor természetesen felmerült az illetékesek számára kezdettől fogva az a kérdés, hogy miképpen lesz lehetséges a pengőnek az aranypengőhöz való viszonyát jegyezni? Maga a rendelet erre vonatkozólag csak az egyik oldalt szabályozza; azt mondja t. i., hogy az arany mindenkori Iondoni árfolyamának heti átlaga szerint történnék a jegyzés. Ez természetesen csak az egyik oldal; evvel mérek s ehhez kell hozzámérni a pengőt. Időközben — mellesleg megjegyezve —- olyan világfelfordulás következett be monetárius téren, hogy már ez az intézkedés sem volt módosítás nélkül végrehajtható, hiszen a londoni aranyjegyzés két hónap óta nem adja a régi stabil bázist. Azonban az igazi kérdés ez: hogyan tudom megállapítani az árfolyamát egy sehol szabályosan nem jegyzett valutának, pénznemnek, mint a pengőnek, amelyre vonatkozólag csak kétféle forgalom létezik: zugforgalom, rejtett forgalom idehaza, amelyet természetesen befolyásol egyfelől a nagy nervozitás, az előbb említettem' raritási érték, az a büntető rizikó, amely fokozódó mértékben kifejezésre jut ezekben az árfolyamokban; ez az egyik jegyzés vagy piac, ha így nevezhetem, amely a pengő számára létezik; a másikat pedig egyes tőzsdéknek szórványos. szabálytalan, szintén esetlegességektől és véletlenektől függő, időnként előálló és ezért egészen megbízhatatlan árai alkotják. Az intervalutáris jegyzés tehát, amely rendes időben a legbiztosabb szeizmográf, mert hiszen az aranypontok között cisak igen kis ingadozások vannak és alig lehet meghamisítani az árfolyamokat, gyakorlatilag tökéletesen megszűnt. Mi volt tehát az, amire az aranypengő megtervezői gondoltak, amikor ezt az intézményt megcsinálták? Az, thogy erre a belföldi áruindex, esetleg bizonyos más elemekkel kombinálva, fog felhasználtatni. Most mit láttunk? Már az első 14 napban láttuk az egyik oldalon azt, hogy egészen szertelenül szaladt fel a zugforgalornban a dollár értéke. Indokolatlanul; semmi alap nem volt rá; az említettem szubjektív okok voltak e részben irányadók. Láttuk azonban — s ez a uu'ntő és a jó — hogy az árindex tulajdonképpen nem mozgott, semmiféle számottevő eltolódás nem volt az árindex öaszességében. Nem mondom, az egyes elemeknek egymáshoz való viszonyában lehettek eltolódások, de abban az árindexben, amely végeredmény gyanánt az egyes ember standard of life-jének, szükségleteinek összmértékét adja, eltolódás nem mutatkozott. Ha tehát ennek a két körülménynek ellenére a kormány ragaszkodott volna ahhoz, amit az első rendeletben tervezett, hogy t. i. 34 nap múlva jegyeztetni fogja a Nemzeti Bank által a pengőt, illetőleg az aranypengőt, akkor mit kellett volna tenni? Vagy azt, hogy a jegyzés egyáltalában nem veszi figyelembe ezeket a zugforgalmi és a külföldi tőzsdéken szabálytalanul keletkező árjegyzéseket, amelyek különben időközben meglehetősen letűntek; ebben az esetben azt mondták volna, hogy ez a jegyzés irreális, önkényes, megbízhatatlan. Márpedig semmi jegyzés mindenesetre sokkal jobb, mint az olyan jegyzés, amelyben nein hisznek. A másik oldalon azonban önmaga idézett volna elő a magas jegyzés drágulást, tehát megindított volna egy olyan folyamatot, amely ép az ellenkezője annak, mint ami miatt az egész intézménycsoport — sőt nem csupán ez, hanem még egész sorozata az egyéb intézkedéseknek, ideértve a devizakorlátozásokat is — létesíttetett. Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között — s ezt tárgyilagos elbírálással vélem mondhatni, — azt kell megállapítanunk, hogy az egyetlen helyes út, amelyre a kormány léphetett, az volt, amelyre ebben a vonatkozásban lépett, és minden más út, amelyre lépett volna. helytelen lett volna. Ezt tartottam szükségesnek leszögezni, — ismétlem, erről a helyről, amely sokkal nagyobb nyilvánosságot ad iá szónak, — nem is annyira a mélyen t. Felsőház számára, amelynek tagjai túlnyomórészt bizonyára ugyanúgy gondolkodnak a dolog felől, mint ahogy én magam és a pénzügyi bizottság gondolkozott, hanem a szélesebb közönség számára. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek már most a kormány jelentésének arra a részére, amely a népszövetségi jelentésre vonatkozik. A népszövetségi jelentés előzményei ismertek: A kormány önmaga szeptember 7-én azt a kérést intézte a Népszövetség tanácsához, hogy küldjön ide szakértőket a helyzet megvizsgálására. A Népszövetség ezt a kérést barátságosan fogadta és végül idejött a Népszövetségnek egész pénzügyi bizottsága. Ez a pénzügyi bizottság azután megvizsgálta itt a helyzetet és erről a kormánnyal való beható tárgyalások után jelentést adott, amely jelentés csatolva van — mint tudni méltóztatnak — C. alatti melléklet gyanánt a kormánynak az országgyűlés elé terjesztett jelentéséhez. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden felsoroljam — és ezek közül egy-kettőre kissé bővebben is 'kiterjedjek, — annak a jelentésnek egynémely részleteit A népszövetségi jelentés általános megállapításokon kívül foglalkozik a költségvetési helyzettel, az államadósságokkal, az országnak általánosságban fennálló összes eladósodásával, a külkereskedelmi mérleggel és végül a bankszervezettel; ami pedig alkotmányos szempontból a mi számunkra lényege a dolognak, 9. pont gyanánt bele van ékelve a népszövetségi' jelentésbe a miniszterelnök úrnak egy nyilatkozata, amelyet a kormány nevében tett, és amely tulajdonképpen azt a kormányprogram mot alkotja, amely alkotmányos tárgyalás szempontjából a mi számunkra ehelyütt és ebben a pillanatban a döntő és tulajdonképpeni szubstancia. A Népszövetség megállapításai közül mindenekelőtt fontos az, amely szerint Magyarország pénzügyi problémája nem olyan súlyos, mint az első szanálás előtt volt. 1923-ban, de a világ helyzete sokkalta megsúlyosbodott úgy, hogy ennek a repercussióinak végeredményeként — ëz nem idézet, ezt én mondom — termé-