Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-6

58 Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1931. évi december hó 16-án, szerdán. kiadások csökkentésével, olyan intézkedések­nek rendeleti úton való megtételével, amelyek különben a törvényhozás hatáskörébe tartoz­nak, kísérelje meg fenntartani; végül annak okából, hogy itt valami tanácsadó szerv gya­nánt, hangsúlyozom, csak tanácsadó szerv gya­nánt, a kormány mellett egy a parlamentből kikerülő szakértő testület — mert ennek jelle­gével loív — működnék, a törvény elrendeli a 33-as Országos Bizottság 1 létesítését, tudvalevő­leg^ képviselőházi és 11 felsőházi tagból ösz­szeállítva. Ennek működési köre, ismétlem, véleményező és bár a kormány köteles azon in­tézkedéseket, amelyeket az ő megkerülésével tesz, mert sürgőseknek véli őket, ennek a bi­zottságnak bejelenteni, a kormány politikai felelőssége egészen független ettől a 33-as bizottságtól, és ha a 33-as bizottság valamely intézkedés ellen fogjál állást, a kormány akkor is jogosítva van mégis meghozni azt a rende­letet. Másfelől magától értetődik, hogy az a körülmény, hogy a 33-as bizottság valamely intézkedés mellett foglal állást, nem oldja fel a kormányt a maga felelősséere alól. Ennek meg­felelően a kormány utasíttatik a törvény 8. §-ában arra, hogy az országgyűlésnek időről­időre jelentést tegyen arról a működésről, ame­lyet a felhatalmazási törvény alapján kifejtett. m Ennek a törvényes parancsnak folyománya, teljesítése az a kormányjelentés, amely előt­tünk fekszik es amely a mostani tárgyalások alapját alkotja. Ennek a jelentésnek tartalmát nem akarnám részletekbe menően megismé­telni. Utalok a részletek tekintetében arra a nyomtatott -Jelentésre, amelyet a pénzügyi bi­zottság a t. Felsőház elé terjesztett és amelyben a fontosabb részletek is megtalálhatók. Méo-is legyen szabad igen nagy vonásokban és külö­nösen egves irányokban messzebbmenően ki­építve vázolnom a jelentést és képet adnom nem csupán arról, hoey mi történt, hanem arról is. hogy mely előzmények után^ történtek a dol­gok és ta^án bizonyos tanulságokra is rámu­tatni, amelyek levonhatók. A jelentés elsősorban felsorolja azokat a rendeleteket, amelyeket a kormány túlnyomó­részt a felhatalmazási törvény alapján, részben a felhatalmazási törvénytől füffgetlenül, de ugyanabban a tárgykörben hozott. A rendele­tek természetesen túlnyomó részben az állam­háztartás egyensúlyba hozatalát célozták, igen fájdalmas jellegű adóemeléseket, fizetésleszál­lításokat és hasonló irányban mozgó más ren­delkezéseket tartalmaznak. Ezeknek részleteit itt ismételni felesleges. Vannak azonban igen nagyfontosságú közgazdasági és pénzügyi jellegű rendelkezések köröttük — nem az államháztartásra korlátozva értem, hanem általános pénzügyi '- jellegű értelemben — és ezek közül egynéhányat, tulajdonképpen két csoportot, legyen szabad néhány szóval kö­zelebbről is vázolnom azért, mert közérdekű fontosságúnak látszik, hogy bizonyos félre­értések, bizonyos kritikák, amelyek erre vo­natkozólag a közönség körében gyakran fel­hangzanak részben rektifikáltassanak, részben pedig ezekkel szemben az ellenérvek előtérbe helyeztessenek. Ezért kívánatosnak látszik az is, hoey a nyomtatott jelentésnek kisebb, zár­tabb köréből a nagyobb nyilvánosság pódiumá­ról hangozzanak el az ország számára ezek a megállapítások. Gondolok elsősorban a devizarendeletre, a devizakorlátozásokra, másodsorban az arany­pengőre és főképpen az utóbbira vonatkozó rendeletkomplexusra Ami a devizakorlátozásokat illeti, tisztában kell lennünk egy dologgal. A devizák terén egészséges helyzet csak az, amikor semmiféle korlátozás nincsen. {Ügy van! Úgy van!) Más, mint ez a helyzet, sohasem tekinthető egészsé­gesnek, és egy ilyen megkötött, korlátozott helyzetből természetszerűleg mindig bizonyos fokig félszeg következmények kell, hogy adód­janak. Ezt tudni kell eleve is, amikor valamely devizakorlátozó intézkedésre, vagy a szabad régimétől való bármely eltérésre határozzuk el magunkat, tehát eltérünk attól, hogy az ország jegybankja tetszőleges mennyiségű külföldi pénzt ad a belföldi pénz ellenében és vice versa, még pedig az aranyparitásnak megfelelő árfo­lyamon: ez az egészséges, a normális és ' mi­helyt ettől kénytelen valamely ország eltérni, abban a pillanatban két dolog áll elő. Az egyik az. hogy akarva, nem akarva a külföldi pénz­nek a közönség szemében bizonyos paritási ér­téke keletkezik, ez a paritási érték sokszor szer­telenül túloztatik. — a mi esetünkben is így volt, — de ez a lélektani momentum fennáll és fennállott mindig, amikor devizakorlátozást ve­zettek be egy országban. A másik körülmény abból az okból folyik. amiért a devizakorlátozásokat bevezetik. Ez tudniillik azért történik, mert a külföldi fize­tési eszközök mennyisége és az a mennyiség, amelyet el lehet várni, hogy a nemzeti terme­lés belátható időben produkálni fog. nem ele­gendő, nem elegendő az összes szükségletek. e— aláhúzom — a legitim, szükségletek kielégíté­sére és bárki legyen az elosztó szerv, a Nemzeti Bank-e vagy az ezzel karöltve eljáró egyéb or­ganizációk, a kormány vagy akárki, végül is egy mínuszból, egy rövid takaróból hosszút csinálni nem tud. Ennek az a következménye, hogy számos legitim érdeket nem tud kielégí­teni. Ebből kifolyólag természetesen kritikák következnek, mert hiszen minden érdek, és különösen, ha egyformán legitim, önmagát tartja rangsorban előbbrevalónak. Ez emberi­leg így van és érthető is. Ha azonban azt kérd­jük, hogy mit tehetünk — felhangzanak külön­böző oldalakról mindenféle rjrorjozíciók — és ha végigmegyünk ezeken, azt látjuk, hogy sokkal nagyobb baiokat vonnának maguk után — ez valószínű, sőt biztosan is mondható — mint a devizakorlátozásnak és a devizaelosztásnak mostani módszere. Szabadra bocsátani a devizát: ebből múlha­tatlanul az következnék, hogy a pengő megtá­madtatnék állandóságában — erre rá fogok térni az aranypengőrendeletre vonatkozó elő­terjesztésemben, — úgyhogy ezzel együtt elej­1 tenők azt az igen jelentékeny és becses ered­ményt, amelyet egyfelől a devizakorlátozások­kal, másfelől az aranypengőre vonatkozó ren­delkezésekkel az ország javára sikerült elérni. | Igenis, szükséges bizonyos káros következmé­nyeknek részleges módosítására orvoslását ke­resni. Ez meg is történik. A devizakorlátozásoknak egyik nagy hát­ránya például az, hogy a külkereskedelmi for­galomban szükségkéopen zavarólag hat, hiszen ; látjuk, hogy mindazok a^ kereskedelmi szerző­i dések, amelyeket nagy kínnal és részben meg­! lehetősen mesterkélt eszközökkel lehetséges : volt a papíron felépíteni az elmúlt 6—8 hó­I nap alatt, igazában nem tudtak érvényesülni l a gyakorlatban, sem Németországgal, sem ! Ausztriával, sem Olaszországgal való viszony­latban. Ennek jelentékeny mértékben oka az, hogy a külkereskedelmi forgalom áruk vételé­ből, eladásából, tehát megfizetéséből is állván, ka a fizetés lehetősége korlátozva van, sőt eset­leg egyáltalában lehetetlenné válik, úgy meg-

Next

/
Thumbnails
Contents