Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1981. évi december hó 16-án, szerdán. 53 méltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Baltazár ő excellenciájá­nak interpellációjában elmondottakra vonatko­zólag én Ő exeellenciájával csakis egy dologban tudok egyetérteni, mégpedig abban a kijelen­tésében, hogy mennyire szükséges a lelkek egyensúlyát fenntartani a végből, hogy a mos­tani nehéz helyzetből és gazdasági válságból kijuthassunk. (Úgy van! Ügy van!) Azt a be­állítását, amelyet a tőkére vonatkozólag mon­dott, nem tudom osztani. (Helyeslés.) Nem a tőkének túltengése, inkább a tőkének hiánya az, ami miatt most bajban szenvedünk. (Ügy van! Ügy van!) En — ha szabad ezt a kifejezést használnom — nagyon tájékozatlan, rövidlátó é§ káros 'beállításnak tartom azt, amikor az egyes gazdasági ágakat és azok érdekeit szem­behelyezzük egymással (Ügy van! Ügy van!) és kétszeresen károsnak tartom ezt ma, midőn minden gazdasági ágnak összefogása az egye­düli lehetőség arra, hogy kitartsunk addig, amíg ezek a gazdasági nehézségek, ez a gazda­sági krízis és kártékony hullám az egész or­szágról elmúlik. (Ügy van! Ügy van!) Ezen különböző gazdasági ágak közé so­rolom én a tőkét is. A tőke, a munka, a fun­dált vagyon egyformán kell, hogy kivegye ré­szét a munkából és egyformán kiveszi — mert kell, hogy kivegye részét és teszi is — az ál­dozatokból. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Na­gyon káros beállítás és nagyon káros, ha a közvéleményben szélesen elterjed az a hit, hogy itt a szellemi és testi munkástól várnak ál­dozatot, a mezőgazdaságtól várnak áldozatot, a kisipartól várnak áldozatot, a bankok és a nagyvállalatok pedig bőségben dúskálnak és a köz érdekében semmiféle áldozatot nem hoz­nak. (Ügy van! Ügy van!) Ez a beállítás csakis az egyenetlenséget, az irigységet fokoz­hatja és nagyon megnehezíti azt az együttes munkát, amelyre szükség van. (Ügy van! Ügy van!) Legjobb meggyőződésem szerint mond­hatom, hogy ezt a beállítást teljesen tévesnek is tartom, (Ügy van! Ügy van! a középen.) mert ma a hitelezők sokszor rosszabb, súlyo­sabb helyzetben vannak, mint az adós. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Hogy ezek egyálta­lában egészségtelen állapotok a hitel szem­pontjából, amelyek most fennállanak, az két­ségtelen, de ennek az okát a tőkére hárítani valóban nem volna helyes és nem célravezető. Amikor a gazdasági konjunktúrák jók voltak, könnyen hiteleztek, de könnyen csináltak adós­ságot is. (Igaz! Ügy van!) Az én felfogásom akkor is az volt, hogy túlságosan könnyen. De az akkori viszonyok között ez menthető és érthető volt és azt lehetett gondolni, hogy az akkori magas terményárak mellett, az ak­kor kívánt kamatokkal az adósok megbirkóz­hatnak. A hitelezők pedig nem adtak köny­nyelmű hiteleket, mert az akkori értékeket vették számításba. Ma, midőn az összes ter­ményárak olyan aránytalan módon lecsök­kentek, természetes, hogy az akkor kontrahált kölcsönök kamatainak terhe alatt roskadoz­nak az adósok. De roskadoznak a hitelezők is, mert azok az alapok, amelyekre a hitele­ket adták, a terményárakkal arányban érté­küket vesztették és így az adósok a kamattal nem bírnak, a hitelezők pedig hiteleik fede­zetével nem bírnak. Ami azt illeti, hogy a Nemzeti Bank eloljár abban a — nem tudom, ő excellenciája hogyan fejezte ki magát, de mindenesetre általa kárhozatosnak tartott — politikában és eljárásban, amelyet a pénzin­tézetek követnek, azt hiszem, itt elsősorban a Nemzeti Bank kamatpolitikájára gondolt ő excellenciája. A Nemzeti Bank politikájára nem kívánok részletesen kiterjeszkedni; de ennek igen sok feltétele, sok vonatkozása van, úgy belföldi, mint külföldi viszonylatban. A Nemzeti Bank legjobb belátása szerint mérle­gelve épp úgy a külföldi viszonylatokat, mint a belföldi szükségleteket, intézi a maga ka­matpolitikáját. Külföldről igen erős befolyást igyekeztek gyakorolni a Nemzeti Bankra, hogy sokkal magasabbra emelje még fel a bankkamatlábat. (Ügy van! Ügy van!) A 'hazai viszonyokat ismerve, a Nemzeti Bank nem követte azt a tanácsot, a nyáron azonban kényszerülve volt bizonyos kamateme­lésre és azt hiszem, ez teljesen indokolt is volt. Azok az indokok, amelyek az akkori kamat­lábemelést és azóta annak fenntartását indo­kolttá tették, remélhetőleg mielőbb meg fognak egészben vagy legalább részben szűnni és akkor a Nemzeti Bank természetesen abban a helyzet­ben lesz, hogy a kamatlábat redukálja és ezzel érezhető könnyebbülést hozzon az ország gaz­dasági életébe. Hogy azonban ez milyen idő­pontban és milyen mérvben fog bekövetkez­hetni, arra vonatkozólag ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy nyilatkozatot tehessek. Ezt voltam bátor ő excellenciájának interpelláció­jára elmondani. Kérem válaszom tudomásulvé­telét. (Helyeslés. Taps.) Elnök: Baltazár Dezső ő excellenciáját a viszonválasz joga megilleti. Baltazár Dezső: A miniszterelnök úr ő ex­cellenciájának beszédében csak azt az állítást vagyok bátor kiigazítani, minthogyha az én beszédemnek az lett volna a tendenciája, hogy a különböző gazdasági ágazatok között ellen­tétet akartam volna szítani, hiszen beszédem éppen oda tendált, hogy föld, munka és tőke legyenek közös sorsban és értsék meg egymást. A miniszterelnök úr ő excellenciájának igény­telen interpellációmra adott válaszát nem anyu: nyira annak tartalmánál fogva, mint inkább az iránta viseltetett bizalomnál fogva, magam is tudomásul veszem. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr ő excellenciájának az inter­pellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az interpellációra adott választ tudomásul veszi. Tisztelt Felsőház! A törvényhozás felső kamarájának hagyo­mányaihoz ragaszkodva, e helyről is megemlé­kezni kívánok arról a fájdalmas veszteségről, mely Izabella kir. hercegasszony ő fenségének folyó évi szeptember hó elején bekövetkezett 'el­hunytával Frigyes királyi herceg ő fenségét és családját érte. A megboldogult királyi hercegasszonyt a nemzeti multunkkal kapcsolatban álló családi tradiciói mellett bensőséges érzelmi szálak is fűzték hazánkhoz. Ez a magyarázata annak, hogy a magyar ügy sok esetben lelkes támo­gatóra talált őbenne. Nemzetünkkel együttérző, nemes egyéniségét maradandóan hirdeti a múlt évben nagylelkű adományából felállított Szent Imre herceg szobor és jellemzi az a soha nem lankadó tevékenység, mellyel kegyetlenül meg­csonkított^ hazánk újjáépítésének munkájából jótékonysági és^ társadalmi téren példaadóan ki­vette a maga részét. A halálával bekövetkezett országos gyász­ban a Felsőtház is osztozván, Izabella királyi hercegasszony nemes emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését tisztelettel indítványozom. (Helyeslés.) Miután indítványo­mat el méltóztattak fogadni, kimondom, hogy a 10*

Next

/
Thumbnails
Contents