Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése felelősségre vonja azt a kormányt, amely az adott felhatalmazással nem gyakorlati módon, nem helyes módon, nem célszerű módon járt el. Itt tehát diktatúráról egyáltalában szó nem lehet, csak arról, hölgy a parlament bizonyos Önifegyelmezettsóget, í bizonyos önmegtagadlást gyakoroljon, átmeneti időire olyan kérdések tárgyalásánál, amely kérdések a nagy nyilvánosság előtt és a nehéz parlamenti gépezet ren'djjén nehezen intézhetők el. Erről van szó és biztosíthatom a Házat arról, hloigy soha senki sem tervezett sem a kormány részéről!, sem azt hiszem, más faktor, ezzel a felhatalmazással olyan intézkedést, amely a parlament félretolására bármilyen alkalmat ad'hatna. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassék ezt a nyilatkozatomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Hadik ő excellenciája kíván szólni szavainak megmagyarázása címén. Gróf Hadik János: Bocsánat, nagyméltóságú Elnök Ür, t. Felsőház, a házszabályok értelmében az indítványozónak joga van még a zárszóhoz és ezen az^ alapon kérem rövid időre a t. Felsőház türelmét. Kénytelen vagyok felszólalni azért, mert Wekerle pénzügyminiszter úrnak két állítását rektifikálnom kell. Azt mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy amikor nekem sikerült egy francia kölcsönt megszereznem az én intézetem számára, amihez egy másik intézet is csatlakozott, akkor ő engem megkért, hogy bizonyos kormánytárgyalások szempontjából, általános érdekből álljak el ettől a tervtől. Erre én nem emlékszem, ezt én tagadásba veszem. Azt, hogy a pénzügyminiszter úr Hágában felszólította a francia külügyminisztert, intézkedj ék, hogy ez a kölcsön meghiúsuljon, én francia oldalról hallottam, és nem a

( pénzügyminiszter úrtól. Ez lényeges különbség ebben a kérdésben. De ez viszont nem változtat azon, hogy akkor lehetett volna kölcsönt felvenni, amely a francia összeköttetést illetően szerintem megtörte volna a jeget. Ennek nyomán más kölcsönt is lehetett volna szerezni és ez egyúttal megkönnyítette volna nézetem szerint az állami kölcsön felvételét is. A másik kérdés az, hogy a pénzügyminiszter úr tulajdonképpen úgy állítja be a záloglevél-kibocsátó intézetek koncentrációját, mintha azzal óriási előnyöket biztosítottunk volna az országnak és én volnék az a bűnös, aki ezt a koncentrációt megakadályozta. A történelmi^ igazság az, hogy amikor ezek a koncentrációra vonatkozó bankári értekezletek folytak és engem megkérdeztek, hogy mit szólok a tervhez, helyeslem-e azt vagy nem, én nem argumentáltam maga a koncentráció ellen, — bár megjegyeztem, hogy nem tartom azt szerencsésnek — hanem mindig kijelentettem, hogy ha a koncentrációt úgy csinálják meg, hogy azok a speciális érdekek, amelyek az én intézetemnél fenforognak a kisgazdatársadalom érdekében, kielégithetők lesznek, belenyugszom. Melyek voltak ezek az érdekek? Egy nagybank könnyen mondhatja azt X. Y. nagybirtokosnak: várjon kérem, nem lehet most hosszúlejáratú kölcsönt felvenni, mert magas a kamatláb, stb., különben addig is rendelkezésére áll a folyószámla vagy egy átmeneti kölcsön. Ezt azonban a kisgazdáknak nem lehet mondani, amikor ők egyáltalában azért fordultak az én intézetemhez, mert nem birták az óriási magas váltókamatokat és úgy akartak magukon segíteni, hogy olcsó kamatra hosszúlejáratú kölcsönt vegyenek FELSŐHÁZI NAPLÖ I. . ; 1931. évi augusztus hó U-én, kedden. 37 fel és ezzel megszűnjék fejük felől a Damokleskard, hogy minden három hónapban új váltót kell adniok, félniök kell, hogy a kölcsönt felmondják és fizetniök kell. Ez volt a kisgazdák kívánsága, ezt az igényt pedig csak akkor elégíthettük volna ki, ha bizonyos folytonosságot tudunk a hitelfolyósítás terén biztosítani. Es nem mondhattam a kisgazdáknak, hogy várjanak addig, amíg a National City Bank kegyes lesz újabb tränst rendelkezésre bocsátani. Annak ellenére, hogy figyelmesek voltak^ a többi pénzintézetek és bizonyos előzékenységgel kezelték az én kívánságomat, még sem állt volna a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének rendelkezésére egy olyan kvóta, amely annak az állandó, folytonos hitelnyújtásnak le; hetőségét megadta volna, amellyel az előálló igényeket ki lehetett volna elégíteni. Ez volt az aggályom, ezért voltam ellene a koncentrációs megoldásnak. Helytelennek találtam, hogy egy ilyen csekély összeg nyújtása révén egyszersmindenkorra^ magához ragadja a koncentrációban résztvevő külföldi csoport a magyar zálogleyélüzletet. Ezt én nem tartottam szerenesésnek és helyesnek. Ott voltak azok a nagy r

pénzintézetek, amelyek állandóan összeköttetésben voltak a külfölddel, amelyek a szálakat évtizedek óta szőtték és aminek alapján tényleg nagyon sok külföldi kölcsön kontraháltatott. Hogy ezeket az összeköttetéséket mind félrerúgjuk, az összes eddigi szálakat elvágjuk azért, hogy azután a pénzügyminisztérium hitelosztályában egypár tudós bonyolítsa le Magyarország összes külföldi kölcsöneit, ezt nem tartottam okosnak és célszerűnek. Ez azonhan kidomborodott állásfoglalásomban, mert én mindig ugyanazt a választ adtam, amit az előbb is említettem, hogy ha a kisgazdák érdekében kielégíthetem az igényeket, igenis akkor hozzájárulok a koncentrációhoz. Ne méltóztassék tehát a dolgot úgy odaállítani, hogy én lettem volna az, aki a koncentrációt meghiúsítottam és ezért nem jutottunk hosszúlejáratú kölcsönhöz. Elnök: A tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a gazdasági és hitelélet rendjének biztosításáról, továbbá az államháztartás egyensúlyáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánossághan, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét és azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék! Dáni Balázs jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1. és 2. §-álnak sorszámát. —. A címet és a szakaszokat a Ház észrevétel nélkül elfogadja.) Elnök: Hadik János gróf ó excellenciás a kíván szólani. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Előbbi felszólalásomban megfeledkeztem kijelenteni, hogy a legnagyobb megnyugvással veszem tudomásul a miniszterelnök úrnak és az igazságügyminiszter úrnak nyilatkozatát, hogy határozati javaslatomat, amelynek tulajdonképpeni tartalmát szerettem volna a törvény szövegében látni, legalább ilyen módon, egy országos ha7