Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése Ha kellő védelem és kellő támogatás lett volna, akkor az anyagi eszközöket is könnyen elő tudtuk volna erre állítani, hiszen ennek módját három évvel ezelőtt egy igen terjedelmes felszólalásomban már részletesen és számszerűen mutattam be itt a t- Felsőháznak, azonban, sajnos, minden siker nélkül. Az erdő szaporítása volna tehát a termelés átszervezésére a legelső és leghelyesebb lépés, mert azt termeinők, amire nekünk idehaza szükségünk van, ahelyett, hogy ezt külföldről nagy pénzáldozatokkal hoznánk be és ezáltal már ma is igen lényeges munkaalkalmakat tudnánk nyújtani ezer és ezer embernek. Kérdezem: érdemes-e a mai mezőgazdasági világválságban mezőgazdasági erőszakkal művelés alatt tartani olyan területeket, amelyek arra nem alkalmasak, amelyek csak kivételes években adhatják vissza a reájuk fordított munkát ós költséget, azért, hogy még több eladatlan mezőgazdasági produktumunk legyen, amely még jobban fogja ezeknek piacát terhelni, amivel szemben vígan hozzuk be a külföldi fát. Azt a fát, amelyet idehaza tudnánk előállítani saját földjeinken és amellyel ki tudnánk szorítani a külföldi termeivényeket. Hiszen elsősorban mindenkinek azt kell előállítania, ami neki kell, mi azonban megfordítva csináljuk. Nyakra-főre termelünk oly mezőgazdasági termeivényeket, amelyeket nem tudnnk elhelyezni és amelyek elhelyezésére kormányzatunknak súlyos politikai és gazdasági áldozatokat kell hoznia, a másik oldalon pedig behozzuk külföldről azokat a termelyényeket, amelyeket idehaza is elő tudnánk állítani és ennek fejében mázsaszámra visszük ki a pénzt a kis entente államaiba. Ez a gazdasági rendszer beteg és ezen okvetlenül sürgősen segíteni kell. Sajnos azonban nem látom erre a komoly elhatározást a kormány részéről. Mert az alföld-fásítási költségvetés úgy szólván teljesen töröltetett a költségvetésbőlIgen kérem a t. kormányt, okvetlenül revideálja ezt a hibás állásfoglalását, amely a legkomolyabb veszedelmekkel járhat nemzetgazdaságunkra. Mert a magyar közgazdaság testén a fakéirdés vérző seb, amely állandóan gyengíti a már úgy is vérszegény szervezetet és könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy azt végnusztulásba sodorja. Ezeket voltam bátor az igen t. kormány figyelmébe ajánlani. Bízva abban a magas erkölcsi felfogásban, abban a nagy lelkiismeretben és önzetlen hazafiságban, amellyel a miniszterelnök úr a legnehezebb időkben vette át az ország vezetését, a költségvetést elfogadom. (Él^nk helyeslés, taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Albrecht királyi herceg ő fensége! Albrecht kir. herceg; Nagyméltóságú Elnök úr! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint a Felsőház legfiatalabb tagja szólalok fel, mégpedig első ízben a magyar törvényhozás színe előtt. Ennélfogva felszólalásom elé rövid bevezetést fűzök. Sokáig töprengtem azon, vájjon továbbra is passzivitásban maradjak-e, de tekintettel a válságos időkre, úgy érzem, hogy hazafias kötelesség az aktivitás, a közreműködés, a bekapcsolódás- Ez azonban csak azon komoly megfontolás alapján történhetik, hogy minél kritikusabb hazánk helyzete, annál fontosabb szerep jut a törvényhozásnak a nemzet életmegnyilvánulásaiban, annál fokozottabb felelősségi terheli működését. E inűFELSŐHAZI NAPLÓ I. 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 411 ködésnek különösen most az együttműködés jellegével kell rendelkeznie, amely a nemzeti erők összefogását lehetővé teszi. A kritika nemcsak törvényhozói jog, de kötelesség is, amely nem szolgálhatja, az egyéni ambíció, feltűnési viszketeg és a publicitási hiúság kielégítését. Ebben a szellemben kívánom szerény felszólalásomat megtartani, s kérem a t. Felsőházat, méltassa figyelemre fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő költségvetés kiadásai 72 és 85-5 milliónyi csökkentést mutatnak ki az előző évi előirányzattal szemben. Az adott viszonyok között igen (nagy teljesítménynek kell tekinteni ilyen nagyfokú csökkentést, s az egész kormányt, kiváltképpen a pénzügyminiszter urat ezért csak őszinte elismerés illeti. .Ha a bevételi részt tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a lecsökkenés tényével szemben egy sperativum áll, egy kilátásbavett optimum, melynek bekövetkezéséhez, sajnos, kevés remény fűződik. Meddő dolognak tartom a megnyilvánuló optimizmust, mely szerint csak 158 millió öszszegre rúgna az állami összbevétel csökkenése, a kormány hibájául felróni, mert nem tételezhető fel, hogy a kormány kevésbé lenne tisztában a pénzügyi és gazdasági erők állandó hanyatlásával, mint bárki más. Sőt >azt sem helytelenítem, hogy a kormánynyilatkozatok e ter kintetben ragaszkodnak ahihoz, hogy a bevételi előirányzat realitása kétségtelen, s elismerem. hogy jogos optimizmus hirdetése még akkor is helyes eljárás, ha annak bekövetkezése kétséges. A pszichológiai hatások azonban nemcsak ebben az egv vonatkozásban

1 keresendők, de végig az egész gazdasági életen. Mielőtt az egyes tárcák költségvetésére áttérnék, rá kívánok mutatni — teljes általánosságban — az állami üzemek gyűjtőnév alatt foglalt különböző költségvetési címekre. Meg kell különböztetni: forgalmi célokat szolgáló üzemeket — értvén ez alatt postát, távirdát, távbeszélőt, államvasutat — és a termelési célokat szolgáló állami gyárakat, erdő- és mezőgazdasági birtokokat, továbbá az állami kőszénbányákat. Míg a forgalmi célokat szolgáló üzemeket magánkonkurrencia nélkül az állam kezeli, addig az állami gyárak, bányák és birtokok belenyúlnak a magántermelés területébe. Míg telhái az egyik oldalon lebonyolítási eszközöket bocsát az állam a publikum rendelkezésére, addig a másikon üzletemberi mivoltában mutatkozik, úgyszólván a publikum közé ül. Habár meggyőződésem, hogy a közgazdaság jövő fejlődése az állam beavatkozásának fokozását fogja jelenteni, mégis ez az állami és magánüzemek közötti versenyt ki fogyja zárni. És amint természetesen az eredetileg magánérdekeltségű forgalmi eszközök már a Iháború előtt állami kezelésbe vétettek, úgy biztos vagyok, hogy be fog következni egy preciz elhatárolás az állami és magángazdaság területei közt. Nem helyeselhető tehát a produkció terén az állam és magángazdaság közti tisztázatlan helyzet és ennek illusztrálását látom abban iá kérdésben, vájjon az a 22 millió, amivel az állami termelő üzemek bevételei csökkennek, a magángazdálkodás bevételei közt szerepel-e? T. Felsőház! Rátérve az egyes tárcák költségvetésére, mindenekelőtt a miniszterelnökség hatáskörébe tartozó Központi Statisztikai Hivatalra vonatkozóan volna megjegyezni valóm. 65