Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése lenlegi mértéke sem teszi indokolttá. A kötött lakások fönntartásának tehát nincs alapja, nincs célja, ennélfogva feltétlenül meg keü szüntetni a lakások megkötöttségét és ha a fővárosban ezt szociális és egyéb szempontból a kormány nem találná megengedhetőnek, méltóztassék ezt a vidéken életbeléptetni és a vidéken a lakások megkötöttségét feltétlen megszüntetni. Mélyen t. Felsőház! A tatarozást illetőleg a jelenleg érvényben lévő 37.000/1931. P. U. M. számú rendelet, amelyet a pénzügyminiszter az 1929 : XIX. t.-cikk 4. §-a alapján bocsájtott ki, csak a lényegesebb költséggel végzett átalakítások esetén biztosít jelentékenyebb adókedvezményt a háztulajdonosnak. Szűkkeblű ez a rendelet azért, mert taxatíve sorolja fel azokat az átalakítási munkálatokat, amelyekre az adókedvezmény a háztulajdonos részére igénybe vehető. Ezeket a tatározási munkálatokat azonban, még a lényegesebbeket se, nem bírják a háztulajdonosok foganatosítani, ellenben ha a háztulajdon, illetőleg a lakások kötöttsége felszabadittatnék^ és ebben az esetben már tatarozhatok volnának azok a lakások és épületek, amelyeken 1914 óta semmiféle néven nevezendő tatarozási munka nem végeztetett. A felszabadítás a kisiparosságnak is nagy érdeke, mert így megfelelő munkához jutna s azért kérem ennek a pénzügyminiszteri rendeletnek ilyen értelmű sürgős módosítását, mert ezáltal az adandó adókedvezményekkel elérhető volna az iparosok talpraállítása is. Azt hozzák fel a telepek létesítésével kapcsolatban, hogy ezekre már csak azért is szükség van, mert hazafias és szociális célokat is szolgálnak ezek. A hazafias célt azzal indokolják, hogy az az állampolgár, aki egy kis darab földhöz, telekhez, vagy házihoz jut, akár ingyért, akár pénzért, mikor az állam háborúba keveredik, vagy más egyéb súlyos esetekben is megbízhatóságának kétszeres tanújelét adja, mert van mit védenie, tehát hazafias célt is szolgál ezeknek a perifériákon letelepített kisexisztenciáknak házzal vagy telekkel való ellátása, és pedig azért, mert ezek mellé a házak mellé rendesen 3—400 négyszögöles telek is járul, amelyen a család háziszükségletét, a zöldséget és más egyéb kerti veteményeket is megtermelnek, úgyhogy egy szorgalmas háztulajdonos már ebből is megélhet családjával együtt. Legyen szabad azonban rámutatnom arra, hogy mindez csak a papíron van így, ellenben igenis más úton a belterületen is megfelelőképpen lehetett volna megvalósítani mindezeket a célokat, mert bizony közszempontból a perifériákon létesített telepek nagy károsodással jártak, mert az ilyen telepek létesítésénél sem csatornázás nem történik, sem vízvezeték nincs, nincs gáz és nincs villany. Magától értetődik, tho*ry mindez nem szolgálja a higiéniát egyrészt, másrészt pedig, amikor ilyen telepek létesülnek, természetes dolog, hogy az odatelenülteknek rövidesen az az óhajuk, hop^ a város mindenféle közüzemmel lássa el őket. Legyen szabad itt rámutatnom az elemi iskolai oktatás bizonyos nehézségeire is, amelyekre itt már Ravasz László püspök úr ő méltósága is rámutatott és részben ki is fejtett. Ebben a kérdésben a katholikus elemi iskolák lét jogáról és. életkérdéséről dr. Horváth Győző püspöki úr ő méltósága egy kis munkát is adott ki 1931 őszén, és ebben a na^on érdemes kis munkában rámutatott arra, hogy az egyház az ő nevelői kötelességének tudatában kezdettől fogva létesített iskolákat és ezeknek 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 399 fenntartásához nemc&ak vallásfelekezeti érdekből, de hazafias szempontból is feltétlenül ragaszkodik a jövendőre is. A jó katholikus ember, — úgymond — aki vallásos ember, nem vetheti oda, hogy a közoktatás pedig az államé. Rámutat azonban ebben a kis könyvében arra, hogy ami mégis a katholikus iskolák fenntartását és létét illeti, ezek exisztenciájukban is fenyegetve vannak. Arra is rámutat, hogy mik azok a veszélyek, amelyek lassanként és egyenként elsorvasztják és kihalaszthatják a hitvallásos iskolákat. A tanfelügyelők napról-napra panaszkodnak, hogy amikor felekezeti iskolákba iskolalátogatásra bemennek, akikor a felekezeteknek még a tehetősebb emberei is azzal a kívánsággal állanak elő, hogy vegye át iskoláikat az állam. Amikor azt kérdik tőlük, hogy miért, a válasz az, hogy ők nem győzik az iskolai terheket, tehát nem azért nem kívánják, hogy az állam vegye át iskoláikat, mintha nem szeretnék a hitfelekezeti iskolákat, hanem azért, mert az iskolafenntartási rendszer érezteti velüki azt az aránytalanságot, azt az egyenlőtlenséget, amely az állami és a hitfelekezeti iskolák terhei között fennáll. Ebben az igen érdekes kis munkájában rámutatott arra, hogy az 1868. évi XXX. te. egyedül a községet kötelezi iskolatartásra és fenntartásra, azonban az állami, iskolás községek helyzetét az állam nagyimértékben megkönynyíti azáltal, hogy az állami iskola összes személyi kiadásait teljesen az állampénztár fizeti, viszont a felekezeti iskola személyi terheinek fedezésére csak segélyt nyújt, amelyre — amint ebből a szóból magából is következik — a segélynyújtó tetszésétől függ, hogy azt adja-e, mennyit adjon és meddig adja. Ebben a kérdésben a felekezeti iskolákat veszedelem fenyegeti, és azért arra a helyes konklúzióra jut, hogy az államnak és a kormánynak meg kell fontolnia azt, hogy bevezessék az úgynevezett hollandiai rendszert, amely abból indul ki, hogy mindenféle elemi iskola fenntartási költségeit közpénztárból fedezteti és pedig a személyi kiadásokat az állampénztár viseli, a dologi kiadásokat pedig a községek pénztárai. Ezáltal megszűnik az az egyenlőtlenség, amely az állami iskolák és a hitfelekezeti iskolák fenntartása terén mutatkozik, mert amíg az állami iskolák minden terhét az állam viseli, addig a hitfelekezeti iskolák fenntartói kétszeresen vannak sújtva. Először az Összes állami terhekhez, tehát az állami iskolák fenntartási költségeihez is a közadóztatás révén közvetlenül_ járulnak hozzá, másodszor viszont a felekezeti iskolák fennI tartása által még súlyosabban vannak megj adóztatva. Ez a jelenben kibírhatatlan terhet jelent, de másrészt igazságtalan, méltánytalan és főleg antiszociális is. Ezt a magam részéről is megszívlelendőnek és a kormány ; által figyelembeveendőnek tartom, annyival j is inkább, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ez ; aligha jelent az államnak több terhet, mint amennyi terhet az állami fizetéskiegészítés és az állami elemi iskolák fenntartása révén ezidőszerint visel, és ezáltal nivellálódik és egyformává tétetik a felekezeti és az állami iskolák között kirívó nagy egyenlőtlenség. T. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak egy gyakorlati példára is abban a tekintetben, hogy milyen hi'hetetlen áldozatkészséget taniásítanak a felekezetek az iskolák fenntartásának érdekében, de ma már odajutottak ebben a kérdésben, végeredményben, hogy nem bírnak ezzel a teherrel, bármennyire szeretettel és jóindulattal kezelik is ezeket a