Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-21
Az országgyűlés felsőházának 21. ülése. ezek a munkaalkalmak tényleg munkával volnának megadandók. Felkérem a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltóságát arra, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket az Országos Középítési Tanács tett a munkanélküliség megszüntetésére, valamint amelyeket a tegnapelőtti mérnök-nagygyűlés vetett fel, vegye fontolóra. Ezek között a javaslatok között igen nagy számmal vannak olyanok, amelyek azonnal megkezdhetők: építkezések, vasútépítkezések, folyók rendbentartása, utak karbantartása, hidak építése. A boráros-téri híd építése már elő van készítve, a vasszerkezet már készül. Miért nem kezdődik meg anr^ak az alapozási munkálata 1 ? Miért nem kezdik meg a szeged— hódmezővásárhelyi híd építéséti' (Kenéz Béla kereskedelmügyi miniszter: Mert nincs pénz!) Ezek fontos munkaalkalmak. Itt ismét József főherceg úr ő fenségének tegnapi beszédével kívánok foglalkozni, aki rámutatott arra a fontos közmunkára, amelyet mindjárt meg lehetne, sőt meg kellene kezdeni. Ez az interkontinentális út megépítése, (Ügy van! Úgy van!) amely Londonból véletlenül éppen Magyarországon visz keresztül. Nem félek ugyan attól, hogy Magyarországot el lehetne kerülni, mert hiszen a forgalom mindig a legrövidebb utat választja. A Simplon expressel az Orient expresst is ki akarták szorítani Magyarországból, ezért a horvátok a Simplon express miatt végig I. osztályú vágányokra építették át Horvátországon keresztül Belgrádig az utat. A publikum azonban nem használta, mert a publikum mindig a rövidebb utat választja. Éppen így nem válnék be Magyarország elkerülése. (József kir. herceg: De akkor meg kell építeni!) Magyarország centrális fekvésű ország, amely centrális fekvésének hátrányát évszázadokon keresztül sínylette, mert mindig ütközőpont volt, folytonos háborúknak helyszíne, amelyek berniünket tönkretettek. Most azonban valami kis hasznát látnók ennek a centrális fekvésünknek, használjuk ki tehát ezt a centrális fekvésünket és csináljuk meg azt a transzverzális, azt az interkontinentális utat minél hamarább, mert hiszen erre feltétlenül szükség van minden tekintetben. Centrális fekvésünk az egész légiforgalmat Magyarországon kereszftil irányítja, és Budapesten még ma sincs egy tisztességes repülőtér, pedig ez is olyan munka volna, amit rögtön meg kellene kezdeni. Fekvésünk bizonyos kötelezettséget ró reánk és az ország ezt a kötelezettségét évszázadokon keresztül teljesítette mindennemű legnagyobb bajában s azt teljesíteni fogja most is. Azt látom ebben a költségvetésben is, de még várnunk kell, míg a viszonyok megjavulnak^ azonban addig is, bízva a kormány intézkedéseiben és máris látva ezen intézkedések eredményét, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Széli Gyula ő méltósága! Széli Gyula: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Előttem szóló Hültl Dezső egyetemi professzor felsőházi tag úr rámutatott arra, — éppen főkép a kultusztárcával foglalkozó nagyszabású beszédében — hogy a költségvetésben nincs megfelelő fedezet az egyetemek és főkép a műegyetemek felszereléseinek beszerzésére, hogy ezáltal az egyetemek európai nivón álló intézményét a sülyedéstől. az elbalkánizálódástól megmentsük. Ebben tökéletesen igaza van, hogy azonban a 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 393 költségvetésben mindezekről nem foglaltatik intézkedés és gondoskodás, az csak helyzet szüleménye. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr ő nagyméltósága a legsúlyosabb gazdasági válság idején vette át az ország kormányelnökségét. Az ország közgazdasági és pénzügyi szervezetének minden gerendája recsegett-ropogott. Midőn a bizalmi krízis mind kifelé, mint befelé tetőponton állt, itt nem nagy koncepciójú tervezgetések megvalósításáról és lehetőségeiről volt szó, hanem csak arról, hogy az ország pénzügyi egyensúlyát mindenképpen biztosítani kell és ezáltal az országot a gazdasági végromlás veszedelmétől meg kell menteni, amelynek következményei természetesen beláthatatlanok lennének. A gazdasági válság nálunk is lehetetlenné tette azt, hogy az állam költségvetési egyensúlyát rendes, normális eszközökkel, az eddigi módszerekkel biztosítani lehessen és ezért Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr is kénytelen volt olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek minden másra alkalmasak, csak éppen arra nem, hogy a kormányelnök úr s a kormány népszerűségét megalapozzák, vagy pedig fokozzák. Az állami kiadások s a hasznos beruházások nagymérvű csökkentése, a tisztviselői fizetések leszállítása, állások megszüntetése, előléptetések korlátozása mind olyan kényszerintézkedések, amelyeket az említett cél érdekében valóban múlhatatlanul igénybe kellett venni, de amely kényszerintézkedésekért a parlamenti pártok egyáltalában nem lelkesedtek, mert a választók nagy részének vitális érdekeit a legerősebben érintik ezek az intézkedések. Természetes dolog, hogy ezekért az intézkedésekért való felelősségben az ellenzék nem akar osztozni és bár módot és alkalmat adtak neki arra, hogy a 33-as bizottságban, ezekben a tanácskozásokban és tanácsadásokban közvetlenül résztvehessen, onnan lassankint kiszivárgott,^ mert nem akarta a felelősséget viselni ezekért az intézkedésekért. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szilárd eltökélését és célkitűzését soha nem tévesztette szem elől s ennek eredménye ez a költségvetés, amelyet éppen ezért az_ általános vita^ és a részletes tárgyalás alapjául a magam részéről elfogadok. A költségvetés részleteivel nem kívánok bővebben foglalkozni, azonban méltóztassanak megengedni, hogy a költségvetéssel kapcsolatban, az államigazgatás egynémely kérdésére vonatkozólag észrevételeimet, megjegyzéseimet és kívánságaimat előterjeszthessem. Az igazságügyi tárcával kapcsolatban a költségvetési vita folyamán dr- Pap József ő méltósága összefoglaló beszédében képet rajzolt az igazságügyi és főleg az ügyvédi kar mai helyzetéről. En a magam részéről az általa beszédében elmondottakat elfogadom, honorálom, az általa előterjesztett kívánságokat az ügyvédi kar tekintetében magamévá teszem. A magyar ügyvédség helyzetéről általa odavetített ez a szomorú tükörkép mindenben fedi a valóságot. A magyar ügyvédség helyzete függvénye a magyar gazdasági helyzetnek, valóságos szeizmográf, amely a közgazdasági élet minden hullámzását megérzi. Ha a közgazdasági viszonyok jók, a gazdasági élet virágzik, akkor az ügyvéd is élvezheti tisztességes és becsületes munkájának gyümölcsét; ha azonban a közgazdasági élet pang, vagy válságban van % természetes dolog, hogy legelsősorban az ügyvéd érzi ezt meg, akinek meg van rendítve megélhetési alapja.
