Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés felsőházának 20. ülése ebben az országban nem leszünk képesek. (Ügy van! Ügy van!) Vannak már számadatok is, megmutatta nekem a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya, hogy körülbelül 500 pengőbe kerül egy katasztrális hold földnek öntözésre való berendezése. Ha én most úgy számítok, hogy egy millió katasztrális hold föld kerülne öntözésre, és — 20—30 év alatt ezt a munkát be lehetne fejezni — akkor 500 millió pengőt jelent a föld értéke, 500 millió pengőt jelent a beruházás, az körülbelül ezermilliót, tehát egymilliárdot tesz ki. De spanyol példák után mondhatom, hogy az az egymillió hold föld, amely 500 millió pengőt ér, s amelybe 500 millió pengőt fognak befektetni, hogy a vizet rávezessük, abban a pillanatban, amikor arra az egymillió katasztrális hold földre az első liter víz ráfolyik, már nem egymilliárdot ér, hanem kettőt, vagy hármat; és ezzel a nemzet vagyona is szaporodik. Mert ha nekem van egy hold földem, amely 500 pengőt ér és ha azt beruházom, úgy, hogy vizet is kap, ami szintén 500 pengőbe kerül, akkor az az egy katasztrális hold föld nem ezer pengőt, hanem 2—3000 pengőt ér, mert öntözésre van berendezve. Hogy ez mennyire így van, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy Spanyolországban, ahol a telekkönyveket is megmutogatták nekem, a telekkönyvben három rubrikával több van, mint nálunk, mert Spanyolországban a telekkönyvben így osztályozzák a földeket: öntözésre berendezett, öntözésre alkalmas és öntözésre nem alkalmas terület; eszerint fizetik az adót is. Egészen bizonyos, hogy ha az öntözési törvény nálunk végre fog hajtatni, nekünk is figyelembe kell vennünk, hogy melyek azok a területek, amelyek öntözésre alkalmasak, melyek azok, amelyek öntözésre nem alkalmasak és melyek azok, amelyek öntözhetők. Egészen bizonyos, hogy ha ezzel a tervvel a kormány előáll és ismertté teszi, hogy melyik az a másfél millió katasztrális hold föld, amely 20—30 év alatt öntözésre lesz berendezve, abban a pillanatban a föld többet ér. Ilyenformán lehet a nemzet vagyonát is szaporítani. Erre azt kérdik; hol vesszük a sok pénzt? Hiszen annyi gondok között sínylődik ma a gazda, hol volna 500 millió pengőnk ilyen óriási beruházásra. Erre az a felelet: meggyőződtem róla és azok a szakemberek, akik ezzel a kérdéssel tüzetesen foglalkoztak és ismerik Európa pénzcsoportjait, kijelentették, sőt levelezés során be is igazolták, hogy a külföldi magántőke csakis eziránt érdeklődik, vizeink elektrifikálása és talajaink öntözése iránt. Erre mi mindig tudnánk magántőkét kapni, úgy, hogy az állam hozzájárulásával, részesedésével 20—30—40—50 millió pengő alaptőkéjű, nagy részvénytársaság létesülhetne. Méltóztassanak elképzelni f ilyen horribilis nagy alaptőkéjű részvénytársaságot. Ez egykét esztendő múlva 100—150 millió pengőt forgalmazhatna az Alföldön. Kell-e ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy a munkaalkalmat ilyen módon lehetne legjobban biztosítani, az életet megindítani s ezt a nagy horderejű kérdést belekergetni a munka forgatagába? En a külföldi példáktól egészen el vagyok ragadtatva. Láttam, hogy sokkal egyszerűbb műveltségű munkásemberek, mint a mieink, milyen horribilis eredményeket érnek el. Mégis hozzáteszem azonban, hogy ezek a nagy tervek tulajdonképpen csak akkor fognak sikerülni, 1932. évi június hó 2U-én, pénteken. 367 ha megszervezzük a termelést és megszervezzük az eladás lehetőségét, de ezt azok a részvénytársaságok teljesítik. A gazdákat a termelésre rákényszerítik, megmondják, mit kell nekik termeszteni. Láttam például Spanyolországban, hogy öntözésre berendezett milyen horribilis területen termeltek hagymát. Láttam, hogy azt a rengeteg hagymamennyiséget ügyesen, szabályszerűen csomagolva hogyan^ szállítják Londonba, mert London minden készletet felvesz. Ott tudtam meg, hogy London nagyon sok paradicsomot keres, mert az ő talaj- és klimatikus viszonyai mellett a paradicsom nem terem meg és sehol sem kap. Méltóztassék elképzelni^ ha az Alföldön sokszáz és ezer hold van öntözésre berendezve, a londoni összes igényeket paradicsomban el tudnók látni, hát még almával! De képzeljük el a jobb takarmánytermesztés jelentőségét, a jobb állattenyésztést, a^ jobb réteket, legelőket, stb. Ügy termeszthetnénk az almát, mint az olasz vagy spanyol a narancsot. Ezek mind olyan elhanyagolt kérdések, amelyeket okvetlenül fel kell karolni, mert egészen bizonyos, hogyha mi ezeket a kérdéseket továbbra is elhanyagoljuk, búzával egymagával boldogulni nem leszünk képesek. Ezekben voltam bátor megjelölni az öntözésnek és a vizek elektrifikálásának nagy jelentőségét. Nem eshetem abba a vádba, hogy időszerűtlen dolgokkal állok elő, mert igenis, nem kívánok mást, minthogy a kormány azokat az elkészült terveket, amelyek ma már birtokában vannak, fejeztesse be és ha eljön annak ideié, hogy az öntözést megkezdik, már készen álljanak és akkor ne kelljen időt vesztegetni arra, hogy megint évekig és évekig ezzel a kérdéssel törődjünk. Nekem az a meggyőződésem, hogy azt az államférfiút, aki az Alföldnek ezt a hatalmas problémáját meg fogja oldani és az öntözést bevezeti, az utókor áldani fogja. (Ügy van! Ügy van!) Most rátérek egy egészen más kérdésre, a mely azonban meglehetősen kapcsolatos az öntözés kérdésével, amennyiben a gazdasági tudás, a gazdasági nívó emelése nélkül ilyen nagyhorderejű kérdésekbe bele nem foghatunk. Mégis be kell vallanom, hogy ebben az agrárországban a gazdasági szakoktatás terén zavarok vannak, anomáliák vannak, disszonancia van. Be kell vallanom, hogy a kultuszminiszter úr a földmívelésügyi miniszter úr rendjébe bele-belekaszál és neki is vannak gazdasági iskolái és nekünk is vannak gazdasági iskoláink. Hogyan is állunk ezzel a kérdéssel

1

? A legalsóbb fokú gazdasági iskolák a kultuszminiszter alá tartoznak, a tulajdonképpeni gazdasági iskolák a földmívelésügyi miniszter alá tartoznak. A középfokú gazdasági iskolák fele a kultuszminiszterhez tartozik, másik fele a földmívelésügyi miniszterhez tartozik, A földmívelésügyi miniszterhez tartozó középiskola végbizonyítványt ad. a kultuszminiszter .alá tartozó középiskola érettségit ad. Az érettségis középiskolást felveszi a Közgazdasági Egyetem, az érettségizett középiskolást nem veszi fel a Gazdasági Akadémia. A szarvasi gazdasági középiskola végbizonyítványával rendelkezőt felveszi az Akadémia, nem veszi fel a Közgazdasági Egyetem. A gazdasági akadémiák a földmívelésügyi minisztérium kezében vannak, a Közgazdasági Egyetem pedig a kultuszminisztérium kezében. Ezen valahogyan segíteni kell, mert itt disszonancia^ van a vezetésben. Az én szerény meggyőződésem és véleményem szerint az összes gazdasági közép-