Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-20
Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1932. évi június hó 24-én, pénteken, báró Wlassics Gyula, gróf Széchenyi Bertalan és Beöthy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1932/33. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Pinezich István, gróf Széchenyi Aladár, Ohorin Ferenc, Ravasz László, Bálás Barna, Bemát István, Ruffy-Varga Kálmán, Fekete Zoltán, Szőke Gyula, Ghyczy Elemér, József királyi herceg, Sámik József, ifj. Mészáros István, Földváry Elemér. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gróf Károlyi Gyula, báró Korányi Sándor, Kenéz Béla, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, vitéz Purgly Emil } Karaßath Jenő. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Dáni Balázs, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző urat kérem fel. Bemutatom a Korvin Mátyás MagyarOlasz Egyesület meghívóját, amelyben folyó évi június hó 26-án délután 5 órakor a Magyar Nemzeti Múzeumban tartandó Garibaldiemlékünnepélyre a Felsőház tagjait meghívja. Az ünnepélyen a Felsőház képviseletében való megjelenésre Beöthy László alelnök urat kértem fel, aki a Felsőház koszorúját az ünnepségen Garibaldi mellszobrára el fogja helyezni. Tudomásul szolgál. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1932/33. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat és ezzel kapcsolatban hozott képviselőházi határozat tárgyában. Szólásra következik Pinezich István őméltósága. Pinezich István: Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! A gazdasági élet jövő kialakulása tekintetében meglehetős bizonytalanságban vagyunk. A kontúrok még nem bontakoznak ki előttünk valami túlságosan rózsásan. Ha vannak is tünetek a világpolitikában, amelyek bizonyos reménységet és bizalmat keltenek, ezek azonban a jobb jövőt még igen messziről mutatják. Ilyen körülmények között különös^ óvatossággal kell kezelnünk az állami költségvetést, mert a költségvetésnek csak egyik tényezőjét ismerjük — ismerjük annak méreteit, kereteit, a számokat — de a másik tényező ismeretlen. Ez a másik tényező az az erőforrás, illetőleg annak bősége, amelyet a gazdasági életnek meg FELSŐHÁZI NAPLÓ I. kellene nyitnia, hogy a költségvetés által támasztott igényeknek meg tudjon felelni. Különös óvatosságra van szükség azért, mert végzetes hiba lenne, ha megismétlődnék a múlt évi eset. Elénk és szomorú emlékezetünkben van még, hogy a múlt évi költségvetés törvényerőre emelkedése után alig néhány hónapra, mondhatnám hétre, a költségvetés egyensúlya teljesen felborult. Énnek az esetnek, szerintem, nem szabad megismétlődnie, mert az ország népét ilyen meglepetésnek kitennünk nem szabad. Nem szabad azért, mert a kormányzatban, de magában az országgyűlésben való bizalom is megrendülne akkor, amikor annyi előrelátás sem nyilatkoznék meg, hogy néhány hónapra, illetőleg egy évre némi biztonsággal meg tudjuk állapítani a lehetőségeket, meg tudjuk állapítani azokat a feladatokat, amelyekkel még mai lerongyolt gazdaságunk is meg tud birkózni. Igen érdekes kérdés volna, igen t. Felsőház — ha felvetnők a kérdést —, hogy tulajdonképpen ki is felel azért, hogy a mult^ évi költségvetés egyensúlya olyan hirtelenében megbillent, illetőleg, hogy azt néhány héttel, néhány hónappal előbb senki a világon előre nem látta. Kétségtelenül a kormány az, amelynek rendelkezésére állanak mindazok az adatok, amelyekkel sokkal biztosabb diagnózist tud megállapítani, mint az országgyűlés. Nem akarom azt állítani, mintha kizárólag a Bethlen-kormány volna oka annak, hogy az államháztartás egyensúlyát a múlt évi költségvetés kereteiben nem lehetett fenntartani, (Egy hang a jobbközépen: Nem is az!) mert tudom nagyon jól, hogy vannak olyan súlyos világválsági okok, amelyeket nem lehetett egész biztonsággal megállapítani, de azt hiszem, kis előrelátással óvatosabbak lehettünk volna a horribilis számok beállításánál. (Ügy van! a jobboldalon.) Mindenesetre felelős az a törvényhozás is, amely az ennyire meg nem álló költségvetéshez a szavát hozzáadta. T. Felsőház! Sietek azonban itt kijelenteni és megállapítani, hogy a Felsőház lelkiismeretét e tekintetben kevesebb hiba terheli, egyszerűen azért, mert a Felsőház éppen ä törvényhozás legvitálisabb jog- és feladatköre te56
