Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-19
332 Az országgyűlés felsőházának 19. ülése 1932. évi június hó 23-án, csütörtökön. hogy ezeket a politikai és kormányzati válsá > gokat megfelelően megoldani s a gazdasági válság nyomását legalább a közhangulat és a köznyugalom szempontjából enyhíteni a ma fennálló pártpolitikai keretek mellett nem lehet. Nem érzem magamat Jhivatottnak, hogy ebben a kérdésben konkretizáltabb formában nyilatkozzam, a magam részéről a megoldás irányítását a miniszterelnök úr kezéből nyugalommal és bizalommal várom. A koncentrációnak ma már csak olyan formája vezethet sikerre, amely egy új pártalakulásban koncentrálná a hivatott politikai erőket és tényezőket, átmeneti programmal és minél szélesebb rétegek bevonásával. így, nézetem szerint, teremthető volna egy bizonyos nyugalmi állapot, amely lehetőséget nyújtana a nemzet anyagi és szellemi erőtartalékainak megvédésére, s ebben a nyugalmi helyzetben a lelkek és közvélemény megnyugvásával ki tudnók munkálni és ki tudnók várni az idők jobbrafordulását. De befejezem, mélyen t. Felsőház! Ehhez a költségvetéshez az összes nemzeti és gazdasági erők tömörítésére van szükség, mert e nélkül ez a t költségvetés nem realizálható. Ennek a költségvetésnek keresztülvitele a takarékossági készségnek, az önfeláldozásnákl, de a kitartásnak is erős próbája lesz. A hitelátruházás kérdésében a virement-jognak törvényes keretek közé való helyezése iránti javaslat a költségvetés komolyságát és alaposságát igazolja. A salus rei publicae suprema lex szolgálatában helyesen felfogott törvényhozói kötelesség szerint, de a miniszterelnök úr iránti teljes bizalmam alapján is* a költségvetést elfogadom és az appropriáció megadásához hozzá-, járulok. (Élénk helyeslés és éljenzés.} Elnök: Szólásra következik Gaár Vilmos ő méltósága. r Gaár Vilmos: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Mikor a nemzetgyűlés 1926-ban a magyar országgyűlés ősi kéttáblás rendszerét felújította, a magamagának megadott hatalommal megalkotott 1920 : 1. te. 2. §-ában a Képviselőház mellé megalkotta a Felsőházat, ugyanakkor a törvényben azt is kimondotta, hogy a Felsőház jogköre ugyanaz marad, mint a Főrendiházé. A Főrendiház jogköre azonban a régi gyakorlat szerint teljesen egy és azonos volt a Képviselőház, illetőleg az alsótábla jogkörével. Mindazonáltal mégis a 30. §-ban kimondotta, hogy a Képviselőház által elfogadott költségvetésen nem módosíthat a Felsőház. Ez a rendelkezés nem lehet akadálya annak, hogy a Felsőház ne csak általános vita formájában, hanem egyszersmind minden f költségvetési fejezethez külön-külön is hozzászólhasson. Mert a költségvetési vitának nem az a feladata, vagy nem csupán egyedül az a feladata, hogy a törvényhozás megállapítsa, vájjon hozzájárul-e a kormány által felállított bevételig és kiadási tételhez, hozzájárul-e abban a mértékben, amint az a költségvetésbe be van állítva, avagy pedig módosítja, leszállítja vagy visszautasítja, hanem a költségvetési vita hosszú évtizedes fejlődés következtében az a fórum, ahol a törvényhozás tagjai a nemzetben megnyilatkozó közvéleményt idehozzák, és mindazokat a kívánságokat, óhajtásokat és panaszokat, amelyek egyébként bármely más törvényhozási munkálat tárgyalásánál előadhatók nem volnának, a költségvetés keretében a kormány tudomására hozzák, Nagyon tudom tehát értékelni és méltányolni azt, amikor Felsőházunknak mélyen t. elnöke azt kezdeményezte, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően necsak általános vitát, hanem fejezetenként különös vitát is tartsunk. Felvetem itt azt a gondolatot, vájjon nem volna-e helyes a Felsőház jogkörének megállapítása egy új törvényben, amely törvényhez maga az országgyűlés két Háza egyenrangú módon járul hozzá, nehogy azt mondhassák, hogy évtizedeken át egy oktroj alapján van csak a Felsőháznak jogköre. Ezt a gondolatot a mélyen t. kormánynak figyelmébe ajánlom. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Felvetem egyszersmind azt a gondolatot is, vájjon nem volna-e helyes a törvényben biztosított felsőházi törvénykezdeményező jogot élő valósággá alakítani át, ami a kormány kezében van. A kormánynak nemcsak olyan javaslatai vannak, amelyek par excellence politikai jelentőségűek, melyeknek megvitatása elsősorban a napi politikában tobzódó Képviselőház feladatkörébe tartozik, hanem vannak olyan törvényjavaslatok is, amelyek szakkérdésekkel foglalkoznak s az a nyugodt atmoszféra, az a nagyobb tapasztalat, amely a Felsőházban van, mindenesetre alkalmasabb volna, az ilyen szakkérdéseknek elsősorban való előkészítésére. A költségvetési javaslat tárgyalására áttérve, mindenekelőtt kijelentem azt, hogy a kormány iránti teljes bizalomnál fogva a költségvetés elfogadása mellett adom le szavazatomat. Ezt a szavazatomat megerősíti pedig az a körülmény is, hogy Magyarország parlamentáris kormányzata idejében sohasem volt nehezebb helyzetben a kormány egy költségvetés öszszeállításánál, mint a jelen költségvetés összeállításánál. (Igaz! Ügy van!) A háború, az azt követő béke, a belső forradalmak eredményeiként jelentkező belső gazdasági és politikai körülmények, az a nagy világgazdasági válság, amelyet ellenzéki oldalról igen gyakran gúnyosan hangoztatnak, mint amelyre támaszkodni akar a kormány és a többség, hogy ez az oka mindannak, ami történt, mindez annyira ismeretes a Felsőház mélyen t. tagjai előtt, hogy ezekre részletesen kitérni annyi volna, mint a Dunába vizet hordani. Mindazonáltal mégis meg kell említenem azt, hogy ennek a költségvetésnek első kelléke és feladata az volt, hogy fedezet legyen minden kiadásra, tehát a kiadások mérséklésére volt szükség. Számos jogos érdek sérelmével, számos valóságos igény mellőzésével kellett ezt a költségvetést összeállítani csak azért, hogy egyrészt az államháztartás deficitmentes f legyen, másrészt pedig ezáltal a. nemzet magángazdaságának életereje biztosíttassék ; különösen pedig a pengő stabilitása. Ellenzéki oldalról felhangzott nem egyszer az a kívánság, hogy a költségvetésnek egyensúlya helyett helyesebb volna és helyesebb lett volna a kormány részéről a magángazdaság felvirágoztatására való intézkedések sorozatos megtétele. A magángazdaságot állam nélkül el sem lehet képzelni. A magángazdaság nem egy levegőben lógó valami, hanem az államélet keretében megnyilatkozó tevékenység. Ha az államélet kerete kellően nincs biztosítva, ha nincsenek megadva azok az intézmények, amelyek a magángazdaság működésének kifejtését kellően biztosítják mindegyik irányban, akkor a magángazdaság, bármilyen szép és bármilyen bölcs törvényekkel volna is alátámasztva, az állami élet biztonsága
